1999. június 28. - A hét sztárja: Korábban Geszti Péter egy sietős Seattal közlekedett, és ezt mindenkinek tudomására is hozta egy jól látható felirattal: Seat siet. Azóta lecserélte a kocsiját, de a sietség nem változott.

Sőt, ha mondhatjuk, a helyzet csak fokozódott. Néha úgy érzi, hogy öregszik, miközben hihetetlen tempóban húzza előre az élet. Az Internet nélkül ő sem létezhet, de a ma divatos zenei irányzatokhoz már nincs köze. Ennek ellenére azt tartja, nagyon fontos az élmények átéléséhez az érzékenység, hogy újat tudjon teremteni.
– Az elmúlt négy évben szinte teljesen visszavonultam.
Közben barátságot kötöttem Dés Lászlóval, és megcsináltuk az A dzsungel könyvét. Ez a munka, a siker lelkileg legalább két évig „vitt magával”. Ugyanakkor a reklámszakmában is helytálltam. Tavalyelőtt pedig rész vettem az A miniszter félrelép forgatókönyvének utolsó simításaiban. Mint a mesében: kimehettem Los Angelesbe és ott írogattam bele a forgatókönyv utolsó változatába. Déssel ebbe a filmbe is írtunk néhány dalt, s ekkor elhatároztam, hogy megint „visszatolom” magam. A Rapülők idején még más volt a helyzet. A váratlan, elsöprő siker nyomán szinte minden megmozdult: a média és a körülöttem szerveződő üzleti szféra is. Ez ma már másként van. Ahhoz, hogy ugyanolyan figyelmet kelts és sikert érj el, nagyon sokat kell áldozni. Ma sokkal több energia kell ahhoz, hogy fölfigyeljenek rád, mert sokkal nagyobb a kínálat. A Jazz + Az befuttatásával szinte többet kellett foglalkozni, mint magával a produkcióval. Mellesleg olyan gyorsan változik az idő, hogy már-már idősnek érzem magam az éppen aktuális stílusokhoz. A Jazz + Az nem is követi a ma itthon divatos zenei irányzatokat, például a technót.

– Attól függ kinek akar játszani…
– Erről van szó. A Jazz + Az nem válik automatikusan divatjelenséggé, mint a műfajhonosító Rapülők volt. Dés Lászlóval elhatároztuk, hogy csinálunk valamit, ami önálló zene és mégis aktuálissá teszi megát. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha ezt a zenét, amiben én hiszek, iszonyú erővel eljuttatjuk az emberekhez.
Ami az erőt illeti, az tényleg iszonyú már a színpadon is, meg mögötte... Amilyen gyorsan ott vetkeződniük, meg öltöződniük kell, az szinte szédítő. Sőt, hősünk bele is szédült. No nem a látványba, bár az sem lehetett semmi, ahogy képzelni bírom, látva a lányokat. Mert az első show kezdetén még nem ment minden mint a karikacsapás, sőt, egyik csapás a másik után érte. Saját kezűleg kellett segítenie a három grácia ruhacseréjét, no nem a ruhatárban, hanem az élő bőrfelületükön. Remegő kézzel, félre nézve kutatott a királylány ruhájában kapcsok után, hogy a szemébe minél kevesebb csupasz bőrterület, ujjaiba minél több makacs kapocs akadjon. A sikert most nem a feszes fenék hozta, hanem percre kimért feszes tempó. Feltéve, hogy megtalált mindent ami kellett, és ha odaért időben ahova kellett.  Ez, mint az itt következő ágyjelenetből látni fogjuk, nem mindig következett be.
– A Békaperspektíva című dalunkban míg a lányok énekelnek, én három férfit jelenítek meg, különböző jelmezekben és kellékekkel. Az egyik átöltözésre az ágyon kerül sor, amely duplaágy a különböző számok alatt a koreográfia szerint válik a cselekmény helyszínévé. Az egyik koncerten éppen strandbetyárból házmesterré öltöztem át, kispárnákat  gyömöszöltem a ruhám alá, hogy jó hasas legyek. Az ágyon már hatalmas fölfordulás, tele volt ruhával, kellékkel. Közben a mikrofonomat valahol leraktam,  és sehol sem találtam. A nóta persze folytatódott tovább, vészesen következett a belépésem. Egyre fejvesztettebben kerestem az elveszített mikrofonomat. Láttam a dobok mögött ülő Dés Andrison, hogy észrevette kétségbeesett erőfeszítéseimet, de azt hitte, hogy a napszemüvegemet keresem. Meg is küldött egy napszemüveggel. Mire én ordítottam neki, hogy neeeeem! Persze nem hallott semmit a fülében lévő monitortól. Teljes volt a kommunikációs zűrzavar körülöttem. Nem maradt más hátra, amikor eljött a belépésem pillanata, rávetődtem Orsi mikrofonjára és elragadtam tőle. Ettől persze ő kétségbe, a hallgatóság pedig majdnem süketségbe esett, mert az ő mikrofonja nem az én hangomra volt beállítva. Utána percekig az egész csapat az én mikrofonomat kereste. Az egyik ruhába rejtőzve meg is találtuk.
Ha már a ruháknál tartunk: a Mit tehet a sejt? című szexuális felvilágosító dalt hosszú fehér spermaruhában énekli a csapat. Ilyenkor sok vidám kis hímivarsejt rohangál a színpadon.
A legtöbb jókedvű, táncoló és ficánkoló hímivarsejt június 27-én fogja elborítani a színpadot a Felvonulási téren, a Westel 900 Kapcsolat-koncertje alkalmából. Méghozzá az LGT előjátékaként. Sose gondolta volna Geszti Péter, hogy ily illusztris társaságba keveredik. A ritka eseményre még Dés László is hazarepül a ködös Albionból.
– A Szilágyi-féle Sóbálvány folytatójaként nagy fába vágta a fejszéjét.
– Tudtam, hogy nekem más műsort kell csinálnom. Én többféleképpen vagyok jelen a műsorban, és másként közelítem meg a dolgokat. Volt egy PR-szempontja is annak, hogy elvállaltam a műsort. Tavaly levágattam a hajam, és arra gondoltam, hogy a Jazz + az plakátokon nem fognak megismerni. Újra be kellett vezetni az arcomat. A Danubius Kalandra fül című műsorában viszont azt a Gesztit hoztam, amit megszoktak.
– Az ön mellett élők hogy’ bírják ezt a tempót?
– Szakmai ügyekben is terhet jelent, hiszen nem mindig lehetett egyeztetni a filmforgatást a reklámcégünknél végzett munkával. Szerencsére nagyon jó csapat állt össze az évek során. A magánéletben pedig voltak veszteségeim. Sajnos keveset lehetek édesanyámmal, a barátnőmmel. Ha nem követelik ki maguknak, hogy velük legyek, akkor a tennivalók elsodornak. Időnként nagyon szeretnék rájuk érni. Mert egyszerre van szükségem arra, hogy otthon legyek, de arra is, hogy mindenhol ott legyek, ahol impulzusok érnek. Ezt én már csak Odüsszeusz-betegségnek hívom. Azzal, hogy bevállaltam ezt a produkciót, két évre ismét megszűnt a magánélet. 2000-től majd megint nyugodtabb életre számítok egy-két évig.

Zétényi Zoltán
FOTÓ:2Z FOTÓ & MÉDIA