A Reuters híreinek eloszlása 2005.
ETHAN, A BLOGALIZÁTOR
A napjaink médiája leginkább a "gazdag" országokra koncentrál, a világ többi része csak az õket érintõ események miatt kerül a hírekbe. Hol vagyunk e térképen mi, magyarok, és megváltozhat-e ez a gyakorlat - többek között errõl faggatta újonnan indult Médiablogunk szerzõje Ethan Zuckermant, aki egy híreloszlást mutató világtérképet hozott létre.
Vajon milyen ember lehet egy olyan nagy internetes cég, mint a Tripod fõmérnöke, vagy a Lycos üzletfejlesztésért felelõs elnökhelyettese? Zuckermant - aki korábban egyebek közt ezeket a pozíciókat is betöltötte - látva az ember újra rádöbben, ideje elfelejteni valamennyi elõítéletét.
Ma már nem valamelyik cégszékház elnökségi szintjén trónol, hanem a Berkman Center of Media & Law kutatójaként többek közt a „civil tartalomszolgáltatással”, az új kommunikációs technológiának a fejlõdõ országokra gyakorolt hatásával foglalkozik.
Kutató? Vagy valami száraz figura, egy elborult értelmiségi? Személyes honlapján az oldalt látható a kép fogadja a látogatót, ezzel a képaláírással: „A jobboldalt, ott, az vagyok én”. Ethan - lehetetlen nem a keresztnevén szólítani - a napokban a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) archívumában járt (velük a digitális demokrácia programban mûködik együtt), ahol elõadása után beszélgettünk vele.
GAP - rések a hírek eloszlásában
A rendszeres hírfogyasztók jól tudják, hogy a média tulajdonképpen csak egy korlátozott területre, leginkább a „gazdag” országokra koncentrál. A világ többi része leginkább csak az õket érintõ események miatt kerül a hírekbe. Ethan a Berkman Center támogatásával létrehozott GAP projekt keretei között rendszeresen frissülõ világtérképet hozott létre, ami pontosan mutatja a hírek eloszlását.
A GAP nem kommentál. A térképekkel, táblázatokkal, illetve az egyes országok népességének, nemzeti jövedelmének és a világsajtóban megjelenõ hírek összevetésével amúgy is mindent elmond. „Fontos megérteni, hogy a „mainstream” (kereskedelmi) média azzal foglalkozik, ami szerinte a közönségét érdekli. Ennek gazdasági és politikai okai vannak. A médiából azokat a gazdasági és politikai folyamatokat, történéseket akarják megismerni, amik közvetlenül befolyásolják a te gazdasági, politikai környezetedet. Ebbe nem (vagy csak igen ritkán) tartozik bele Afrika. Ez a „mainstream” média gyengéje - ugyanakkor erõssége is” – mutat rá Zuckerman.
A hagyományos média egyoldalúsága ellenére – elvileg - semmi akadálya annak, hogy ezt a felborult egyensúlyt helyrebillentse az „alternatív média”. Ha azonban – ahogy Ethan rámutatott - megnézzük a legnépszerûbb blogokat felsorakoztató Technorati 100 listát, láthatjuk, hogy a „harmadik világ” itt sem jut szóhoz.
BLOGGEREK – FEHÉR KRÉM
.„A bloggerek közösségét ma nagyrészt jómódú, fehér európai és amerikai technokraták alkotják.
Nincs egyetlen fejlõdõ országból származó, „A-listás bloggerünk” sem, de a „fejlett” országok bloggerei között sem találkoztam olyannal, aki rendszeresen foglalkozott volna a fejlõdõ országok problémáival.
Azok a kérdések, amik kívül esnek a blogot író emberek közvetlen tapasztalatain, érdekeltségi körén, sajátos módon még nehezebben válnak beszédtémává a blogoszférában (a bloggerek és blogolvasók közösségében), mint a hagyományos médiában.”
Lehetne most digitális szakadékról, az információkhoz hozzáférõk és a hozzáférés lehetõségével (eszközeivel) sem bírók közti egyre nagyobb távolságról írni, de Zuckerman szerint ennél jóval többrõl van szó.
„Amikor digitális megosztottságról beszélünk, valójában többféle szakadékról van szó. Az utolsó 5-6 évben fõképp Afrikában dolgoztam. Ott a szakadékot nem csak az internethez való hozzáférés, hanem az elektromos árammal való ellátottság jelenti. Aztán ott vannak a nyelvi korlátok. Ha nem beszélsz jól angolul, eleve behatároltak a lehetõségeid. Vagy a relevancia kérdése. Ha az interneten léteznek olyan információk, amik hasznosak egy ghánai farmer mindennapi életében, munkájában, de õ nem éri el azokat, akkor megint csak ott a digitális szakadék.”
Egymásba érõ szakadékok
„Ha megpróbálunk beszélgetést kezdeményezni különbözõ országokból, különbözõ környezetbõl származó emberekkel, egyszerre sokfajta megosztottsággal – technológiai, nyelvi, gazdasági, kulturális - szembesülünk. Ezek közül egyesek - leginkább a technikai jellegûek – elég könnyen megoldhatók, de ha valódi globális párbeszédet akarunk kialakítani, valamennyi kérdésre egyszerre kell megoldást találnunk” – véli Zuckerman.
Ezzel választ is kaptunk rá, mit keres a hajdani fõmérnök Soros György Nyílt Társadalom Intézetében. "Elég a blogoszférára gondolni. A fõképp amerikai, fehér, jómódú, számítógépõrültek (geek) beszélgetésébe hogyan tudna bekapcsolódni egy angolul nem beszélõ kínai, afrikai vagy arab ember?”… ”Léteznek olyan, különbözõ társadalmi-gazdasági helyzetben levõ, különbözõ nézõpontokat képviselõ emberek, akik kapcsolatba kerültek az újfajta kommunikációs közeggel. Mégsem találni meg azokat, akik nem híresek, ismertek. A kérdés az, hogyan lehet felerõsíteni ezeket a véleményeket? Hogyan lehet ezeket az embereket bekapcsolni egy globális beszélgetésbe?”
GLOBÁLIS HANGOK
Ethan nem csak kínos kérdéseket tesz fel, hanem megpróbál választ is találni rájuk. A vezetésével mûködõ Global Voices Online szintén a Berkman Centerrel közösen mûködtetett, non-profit projekt. Lényege, hogy a világ különbözõ régióira koncentráló szerkesztõk felkutatják, és egy helyre összegyûjtik a média által lefedetlenül hagyott fehér foltokról származó információkat. A Global Voices tartalmi gazdagsága, sokszínûsége lenyûgözõ. Olvashatunk itt a nepáli gazdaságról, az etiópiai politikai feszültségekrõl vagy a dél-ázsiai gasztronómiáról. Minden értéke és izgalmassága ellenére azonban a Global Voices lehetõségei is erõsen korlátozottak. Lehet, hogy ez egy újabb elit játszótere?
„Sokszor elhangzik a vád, hogy Afrikát vagy bármelyik fejlõdõ régiót egy szûk, külföldi iskolákat végzett, az amerikai vagy európai kultúrában otthonosan mozgó elit képviseli. Valójában a kultúrák sokkal erõsebben kötõdnek egymáshoz, mint gondolnánk. Afrikában például meglepõen sok családnak van olyan tagja, aki egy ideig külföldön tanult, vagy dolgozott. Lényegében Afrikában is ugyanazok a folyamatok figyelhetõk meg, mint amit néhány éve az Egyesült Államokban láthattunk. Elõször csak az informatikusok, a „geek” réteg blogolt, aztán elkezdtek érdeklõdni utána a politikusok, az újságírók, az üzletemberek. Ma Afrikában még csak a megszállottak blogolnak, de idõvel egyre többen kapcsolódnak majd be. Valószínûleg az egyetemistáké lesz majd a vezetõ szerep, hiszen õk ahhoz a vezetõ réteghez tartoznak, akik a leginkább képesek átugrani a legtöbb említett szakadékot. Ha arról beszélünk, hogy ez a médium mikor közvetíti majd az átlagemberek véleményét, akkor azt kell mondanom, hogy itt még a technológia és a hozzáférés nagyon komoly fejlõdésére van még szükség.”
A Global Voices egyelõre nem tartozik a nagy látogatottságú gyûjtõoldalak közé, Zuckerman szerint fontos lenne, hogy anyagaikra felfigyeljen a média. „A sajtó figyelme nélkül olyanok vagyunk, mint egy gitár erõsítõ nélkül” – mondja Ethan.
Blog, mint hírszûrõ
Újra és újra a blogok és a hagyományos média kapcsolata kerül elõ. Ethan is azt a nézetet osztja – errõl elõadásában is részletesen beszélt – hogy a blogszféra elsõdleges szerepe nem az oknyomozó, tényfeltáró újságírás – ezt meg kell hagyni a mainsteam médiának, ahol erre megvan a kellõ szakértelem, eszköz pénz – hanem az információk szûrése, újraelosztása. Mindez fordított irányban is érvényes. Ha a sajtó figyeli, mirõl beszélnek az emberek a blogoszférában, lehetõsége van fontos témákat átvenni és a Nagy Média eszközeivel felerõsíteni.
„Az én feladatom, hogy ’anyagot’ szállítsak a Technorati (a legismertebb blogkeresõ – rangsoroló szolgáltatás) számára. Ha a Technorati arra mutat rá, ki a legnépszerûbb, kire mutatnak más blogok linkjei, akkor én meg azt mondom meg, kinek kellene népszerûnek lennie, kire kellene sokat hivatkozni.” … ”Az újságírás tematikája ma rettentõen beszûkült – itt a nagy alkalom, hogy valóban változtassanak, új beszédtémákat kezdeményezzenek”- hívja fel a figyelmet Ethan.
MAGYARORSZÁG HELYZETE
A legújabb felmérések szerint 28 százalékos internet-hozzáférésével a magyar lakosság többsége a „túloldalon”, a leszakadottak között van, illetve a világ nagy hírforrásai számára - néhány kivételes pillanatot leszámítva - Magyarország is fehér folt. Bekerülhet-e Magyarország a bloggerek révén a nemzetközi híráramba?
”Ez egy hatalmas probléma” - kezdi Ethan, amibõl azonnal sejthetjük, hogy nem fog túlságosan biztatókat mondani. „Az olyan országok iránt, mint Magyarország leginkább akkor támad fel az érdeklõdés, ha valamiért bekerül a nagy lapokba, tévéhíradókba. Ilyenkor sokan néznek körül, hogy lehet-e más hírforrásokat találni, léteznek-e Magyarországról tudósító - leginkább angol nyelvû – blogok. Egyébként egy barátom (Schneider Henrik – A szerk) Hungarian Accent címen nemrég indított angol nyelvû blogot, amiben magyar blogokat szemléz. Ennek ellenére nem valószínû, hogy egy magyar bloggerbõl lesz a következõ Salam Pax (iraki blogger, aki helyszíni tudósításaival Bagdad bombázásakor került be a médiatörténetbe – A szerk.)
Valószínûbb, hogy vannak/lesznek olyan csoportok Európában, vagy az Egyesült Államokban, akik az afrikai, vagy dél-ázsiai országokra koncentráló társaikhoz hasonlóan Magyarországot kezdik el figyelni. Sok olyan, figyelemre méltó blog akad, ami ugyan soha nem fog bekerülni a Technocrati 100-as listára (még a top 1000-be sem), de sok fontos és okos gondolatot tartalmaz. Ahogy egyre több ilyen blog akad, az olyan gyûjtögetõk, mint a Global Voices aktivistái is, egyre nagyobb figyelmet fognak fordítani rájuk.”
A realitásokat ma még inkább az mutatja, hogy az Ethan Zuckermen elõadásán résztvevõ mintegy 30 OSI-aktivista között mindössze egyetlen blogger akadt.
A cikk szerzõje a hvg.hu most indult Médiablogjának szerkesztõje, Pécsi Ferenc
Kapcsolódó cikkek
- Orbán Viktor beszéde – 2024. március 15.
- Az EP új szabályokat szavazott meg a sajtószabadság és az újságírók védelmében (MTI)
- A nemzetnek van egy másik koronája is (index.hu)
- Átadták a felújított marosvásárhelyi Kultúrpalotát (MTI)
- Ezért összeférhetetlen a katolikus egyház és a szabadkőművesség (index.hu)
|