FotoMedia

 2005. november 20.
B.: Makovecz Imre ma 70 éves, Isten éltesse sokáig, mondjuk ebbõl az alkalomból, és ebbõl az alkalomból készített vele beszélgetést Molnár Pál. Kollégám fölfigyelt arra, hogy a világhírû építõmester irodájában két kard is függ a falon, az elsõ kérdése tehát az volt, hogy ma mennyire idõszerû jelképek ezek?

Makovecz Imre: Semennyire azért nem idõszerûek, mert a magyar társadalom azokkal a diszkriminatív tartós 15 éve tartó intézkedésekkel szemben, nem karddal viselkedik, hanem szelíd, polgári önfegyelemmel, hogy egy példát mondjak. Amikor a parasztok feljöttek Budapestre, a Felvonulási térre, és fegyelmezett szép sorokba állították a traktorjaikat és kihívtak, hogy beszéljek hozzájuk és én azzal kezdtem, hogy maguk mit keresnek itt? És nem értették a kérdést, mondom ezekkel traktorokkal a Parlament lépcsõjén föl lehet menni, a bejáratig, majd akkor értik, hogy maguk mit akarnak, addig amíg fegyelmezetten itt állnak nem. Magyarul, nem vagyunk kardos nép.

R.: Életének elsõ hét évtizede letelt, kényelmesen hátra dõlhet-e a székében és rendezheti-e emlékeit?

Makovecz Imre: Az ember hogyha nem közönbös az embertársai iránt, és egy életen keresztül tényleg a dolgok szolgálati oldalára áll, akkor ha tetszik ha nem, egy idõ után nem a személyes vonzalmai szerint él, nem az idõ egyenértéknek megfelelõen gazdálkodik az életével, hanem nem vigyázz akkor azt kell tennie amit a többiek megkövetelnek tõle, akik nincsenek tekintettel az évszámokra. Annak ellenére, hogy az utóbbi idõben amióta a politika elhanyagolja a polgári köröket, annak a 13 ezernek a létrejöttében én két évet adtam az életembõl, napi 3-4 elõadáson, abbol a célból, hogy a politikai életben megjelenõ megélhetési politikusocskák kikerüljenek és valbóan a közélet iránt érdeklõdõ és az tenni is alkalmas emberek kerüljenek oda, akár úgy is, hogy a Fidesz alapszervezeteit fel kell számolni, és újakat kell létrehozni.
Ez nem következett be, hanem ezt a különös folyamatot, amit a pártvezetõje indított el, sikerült megakadályozni, és a polgári körök ma talán a választások elõtt újra igénybe lesznek véve, azonban valójában nem járultak hozzá és nem tudnak hozzájárulni Magyarország megújulásához. Megújulás, talán túlzás is ez amit mondok, hogy csökkenjen az a diszkrimináció, ahogy az itt élõ emberek életkörülményeit alapvetõen befolyásolják. Az alaphelyzetet az én számomra Pozsgay Imre világosította meg, aki azt mondta, hogy 1949-ben az államosítás idején jött létre egy rendelet amely attól kezdve minden az országban termelt értéket a kormányok fennhatósága alá helyez és attól kezdve elosztási politika következik. Ez nem változott meg Magyarországon, nekem milliárdosok ne osztogassanak, akik a kongresszusokon vigyázzba állnak a kongresszus elején és millirdjaikat elfelejtve azt éneklik, hogy föl-föl ti rabjai a földnek, föl-föl te éhes proletár. Nekem ehhez van humorom, de gyomron nincs.

R.: Az elsõ hét évtized letelt, hány évtized kell még ahhoz, hogy a világhírû magyar Makovecz Imre, a magyarok fõvárosában Budapesten is tervezhessen?

Makovecz Imre: Tegnap este a pesti Duna parton a Mûvészetek Palotájában voltam, és egy csodálatos angol zongoristának Mozart játékát hallgattam meg egy olyan épületben amelyben nincsen építészet, csak egy bizonyos ízlés színten, számítógépekkel kidolgozott belsõ építészeti ízlésvilág uralkodik, amelynek nincsen építészete, nincsen szerkezete, nincsen hierarchiája az egyes tereknek hanem egy olyan képi világot jelenít meg, amelyik a relativizált világnak a képe. Mellette ott van a Nemzeti Színház amelyet egy amator szolnoki hölgy tervezett meg, bizonyos politikusok jóvoltából.
Fölötte lakóépületek épülnek amelyeknek lodzsája acélból készülnek, ebbe a világba én nem is kívánkozom. Én meg vagyok elégedve azzal, hogy az elcsatolt területeken Romániában, Szlovákiában, és egyéb helyeken dolgozhatok annak ellenére, hogy a cégem, az épp hogy képes fenntartani magát, mert az ember ha Romániában dolgozik akkor nem tud annyi pénzt kérni amennyit kellene ahhoz, hogy képes legyen egy cég olyan diszkriminatív adózási rendszer mellett kérnie amely Magyarországon jelenleg érvényes.

R.: Ami a Budapestrõl kitiltottakat illeti, Ön elõkelõ társaságban van, Teleki Pál, Wass Albert, sõt újabban a Turul is Önnel van egy frontvonalban. Hogy lehet az, hogy a magyarok nem tudják még a saját fõvárosukban sem megvédeni elemi értékeiket?

Makovecz Imre: Hála Istennek a XII. kerületi önkormányzat vezetõje elég érett volt ahhoz, hogy tudja, hogy hogyan kell egy ilyen I. világháborús relikviát elhelyezni egy nagyon kellemes és szép helyen. Meggyõzõdésem, hogy sosem fogják lebontani hiába megy a sikoltozás. Én erre csak egy példát tudok mondani, hogy még a 70-es évek végén, 80-as évek elején Bakra kellett egy faluházat terveznem ahol is a tervezett faluház helyén valaha egy Turul madár állott, az I. világháboros katonai halottaik emlékére, melyet ugye a fordulat éve után, a Lenin fiúk összedöntöttek, és eltüntettek mint annyi ezret Magyarországon. Én oda egy kiterjesztett szárnyú hatalmas madarat terveztem, és azt mondtam, hogy ezt döntsétek le fiúk.
Nem hiszem, hogy sikerre vihetõ a szent szellemnek az eltakarítása, az útból mert a kiterjesztett szárnyú madár, a szent szellemet testesíti meg, és teljesen mindegy, hogy keresztény vagy õsmagyar kategóriában keressük a szent szellemnek a funkcióját ebben az országban. Ez az ország a Kárpát medencében az is a vezetõ szellemet hordozza, amire a Kárpát medencének szüksége van, annak ellenére, hogy nemzettestvéreit elárulták szlovákok, románok és többiek, ezzel hálálták meg az ezer éves toleranciát, amivel a magyarság a mai napig is biztosította azt, hogy szerbül, horvátul, szlovénül, románul, szlovákul és ruszinul lehet beszélni.

R.: Ön seregnyi templomot tervezett itt a Kárpát medencében, mint templomtervezõ mit gondol akkor amikor éppen ezekben a napokban megint azt hallhatjuk, hogy az egyház feudális csökevény és néha éppen azok mondják ezt akiknek az édesapjuk vagy az édesanyjuk a 40-es 50-es évek fordulóján is részt vett az egyház üldözésben.

Makovecz Imre: E körül a dolog körül nem lehet viccelni nem azért mert én bármilyen fenyegetést hozhatnék ebben az ügyben, hanem azért mert a legszentebb valóságot sértik ezzel a támadással. Tudniillik történt az isz. kezdetén valami különös dolog volt egy 30-s évekbeli járó fiatalember akit római kivégzõ eszközökkel kivégeztek és amikor ez sikerült akkor tanítványai kétségbeesve és rettegve a zsidóktól bezárkóztak egy házba. Lukács írja ezt le, és egyszercsak a falon keresztül átjött elõször írja Lukács, kísértetnek nézték, de azt mondja, éhes vagyok adjatok valamit enni, és volt valami hal meg kenyér, írja Lukács, és szemük láttára evett és nem sokkal egy hónap után a szemük láttára az átalakult testben elment abba az országba, amelyet õ egész életében emlegetett.
Pilátusnak is azt mondta, hogy az én országom nem e világból való. Ez az emberiség elképesztõ sansza arra, hogy akaraterejével és - az akaraterõ az nemcsak egyéni hanem közössgi is - fölemelkedjen a magasabb én segítségével egy olyan színvonalra amely képes ezt a világot a teremtett világot megváltoztatni, és alkalmassá tenni arra, hogy ebbe a bizonyos másik országba, átmenjen mindenestül. Ez a sanszunk és ez a különös misszió ez a magyar népben tapasztalataim szerint türelmével, szívósságával benne van. Az úgynevezett egyesült keresztény seregek amikor felszólították az országot Pest, Kiskun megyében, Esztergomtól Kecskemétig, összesen 60 ezer embert találtak, temetetlen halottak, dögök megmûveletlen földek, és ebbõl talpra állt holott azt megelõzõen Buda elfoglalása után már nem létezett magyar államiság, idegen királyokkal, a magyar arisztokrácia teljes lecserélésével, idegen arisztokráciával állt talpra és most is ez a folyamat indult el.
Az ellenfeleink megnyugtatásra közlöm épül a második Magyarország, és ehhez õk nem férnek hozzá. Turul ide, megváltás oda, Jézus Krisztus ide, stb. Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy én már nem érem meg, hogy ez az ország fényes, erõs és elegáns lesz annak ellenére hogy mindent megtettek azért, hogy elveszítse eleganciáját, elveszítse életre valóságát, nem hiszek ezekben a sátáni erõkben.

R: Éppen ezt a jó folyamatot erosíti-e,hogy Ön néhány társával a napokban magyar ünnepek bevezetését határozta el, és javasolta többek között az erdélyi hágók ünnepét is föl kellene eleveníteni, Mekkora erre az esély?

Makovecz Imre: Az esély az rendkívül kicsi, viszont a lehetõség az óriási, nem hágókkal kéne kezdenünk, Medgyasszai István zseniális magyar építész, a Citadella helyére ami egy összetákolt undorító katonai létesítmény, semmi köze a mûemlékekhez mert, ronda szürke és gusztustalanul van összeépítve. Az osztrákok 49. után azért építették, hogy ágyútûzzel kézben tartsák Pestet.
Mi ezt mûemlékként nyilván tartjuk, és meghagytuk azt az ambivalens szobrot amelyik a románok árulása után, a II. Ukrán hadsereg délkeletrõl betörõ erõinek állít emléket, noha azért ambivalens mert eredetileg a kormányzó helyettes tiszteletére készítette a szobrász. A mai napig nem nyúlunk ehhez. Medgyasszai István magyar panteonját meg kell építeni, elsõ lépésben a Gellért-hegy tetejére és abban a pillanatban Budapest alaphangulata megváltozik. Medgyasszai Istvánnak a terveit kéne elõvenni amelyek gyönyörûek és méltó lenne a hely arra, hogy a legszentebb, és a legnagyszerûbb itt élt embereknek az emlékét felevenítse. Ezzel kellene kezdenünk, tehát a közepével kellene kezdenünk, és utána kell elmenni a hágókhoz, de a hágók és eközött az épület és gesztus között összefüggés van, természetesen.

B.: A ma 70. éves Makovecz Imrével beszélgetett MOlnár Pál, aki a közelmúltban könyvet is írt a mesterrõl az Országépítõ címmel. A kötetet együtt mutatják be az Éghajlat Könyves Kávéházban a Karinthy Frigyes út 9-ben szerdán délután fél ötös kezdettel.