Csak abban az Európában hiszek, melyben mindenki fájdalom nélkül, vállalhatja azt az identitást, mit Isten adott neki, és ott, ahova Isten állította õt.
Világunkat a kimondott igék, igenek viszik elõre. Te kimondtad az igét, mely történelmet ír! Kimondtad a választ kisebbségi létünk dilemmájára. Szeretjük a szülõföldünket, nem akarjuk elhagyni azt, de szeretnénk felelõs Magyar állampolgárok is lenni, szeretnénk népünk-nemzetünk sorsában felelõsséget vállalni. Szeretnénk otthon lenni a határokon kívülre sodródott szülõföldön, de Magyarországon is.
Bölcs dolog volt-e kimondani ezt a végtelenül egyszerû megoldást, választ álmatlan éjszakáink vívódására? Most kellett-e kimondani az évtizedek óta keresett igéket? Nem tudom, de nem ez a fontos. Mert az igazán fontos az, hogy kimondtad: Mi, határon túli magyarok, a szülõföldünkön élve, felelõs Magyar állampolgárok akarunk lenni.
Nem akarjuk a határokat rángatni, nem akarunk vért, könnyet, bánatot. Hisszük, hogy igenis lehet jó magyar állampolgárnak lenni, Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, Vajdaságban és mindenütt, ahova a történelem sodort bennünket, úgy hogy az ne fájjon senkinek.
Csodálatos az, hogy a kimondott ige, a határon belül és a határokon kívül milliók szívében visszhangot váltott ki. Trianon óta nem volt még egy ilyen egyszerû megoldás fájdalmunkra, melyet ilyen egységesen magáénak érzett volna a különféle országokba szétsodort magyarság.
Kimondtad, hogy nem pénzalapokról van szó, hanem legbensõbb igényünkrõl, arról hogy tartozni akarunk Népünkhöz, nemzetünkhöz, élõ nagycsaládunkhoz, a szülõföld megtagadása nélkül. Istenhez való tartozásunk utáni legbelsõ identitásunkat találhatjuk meg ezen az úton.
Szívbõl remélem, hogy népünk azon gyermekei, kik nem kellett hordják a kisebbségi sors igáját, elõbb-utóbb mind megértik õszinte szívbõl jövõ kérésünket, és teljesítik azt. Hiszem, hogy egy ilyen elemi erõvel feltörõ, senki ellen nem irányuló vágy elmossa a falakat, és néhány éven belül a budapesti országgyûlés padjaiban már ott fognak ülni a határon túli Magyar állampolgárok képviselõi, hogy alázattal, és felelõsen a népünket érintõ döntésekhez, ha nem is szavazati joggal, de mind tanácsadók hozzászóljanak.
Ez egy olyan szent cél, melynek valóra válásáért alázatos, kitartó munkával össze fognak a magyarországi és a határon túli magyar szervezetek, és egy indulatoktól mentes, nyugodt, nagy menetelésben meg fogják találni a kettõs állampolgársághoz vezetõ utat.
Az út elején fontosnak látom, hogy kimondjuk, nincs kompromisszum, nem pénzt, nyugdíjat, támogatást akarunk, hanem teljes jogú magyar állampolgárságot, jogokat és felelõsséget, hogy otthon lehessünk Magyarországon, szülõföldünk elhagyása nélkül.
Meg vagyok gyõzõdve, hogy ez a senki ellen nem irányuló õszinte tiszta vágy, ha bölcsen okosan érvelünk, meghallgatásra talál azok szívében is, akik most a népszavazáson másképp döntöttek.
Levelem legvégén, nagy szavak nélkül, köszönöm a kimondott igét, mely legbensõ kérdéseinkre választ adott. Sokan bántanak!? Néped iránti szeretettel, nemes lelkeddel fogadd el, és viseld a keresztedet, melybõl élet fakad.
Szeretettel ölellek:
Csaba t.
Déva, 2004-12-10
Kapcsolódó cikkek
- Évszázadok óta tartó rejtély után kiderült, a magyarok tényleg leszármazottai-e a hunoknak (index.hu)
- Több szlovák-magyar regionális vasúti kapcsolat újraindítását tervezi a szlovák szaktárca (MTI)
- Kitüntették Orbay Lászlót
- Orbán Viktor beszéde – 2024. március 15.
- Az EP új szabályokat szavazott meg a sajtószabadság és az újságírók védelmében (MTI)
|