FotoMedia

 „Akadnak olyanok, akik padlón szeretnének látni minket és a Kassai Polgári Klubot egyaránt”
A szóban forgó, Vaskapu néven közismert épületet nyolc évvel ezelõtt a Csemadoktól vette át adósságostul a Fórum Társadalomtudományi Intézet, amely a Kassai Polgári Klubbal és az Új Nemzedék tánccsoporttal alapított társulást Magyar Közösségi Ház néven. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: léteznek önök, vagy sem?
Létezünk, egyszerûen arról van szó, hogy kiköltöztünk a Mészáros utca 59. szám alatti épületbõl, amelynek bérleti díját már nem bírtuk fizetni. A magyar kultúra ápolásába fektetett munka azonban szerintem nem köthetõ konkrét helyiséghez, azt bárhonnan lehet csinálni. A dolog háttere, hogy a Fórum Intézet támogatásának köszönhetõen egy évig ingyen használhatták az épületet a kassai magyar szervezetek, utána viszont már részt kellett volna vállalniuk a költségekbõl. Ezt nagyon kevesen tették meg. A források, a pályázati lehetõségek szûkültek, a közüzemi költségek emelkedtek, és a bérleti díj is magasabb lett. Ha mindenki fizetett volna, nem lett volna semmi gond. agy viszont kénytelenek voltunk kisebb helyiségbe költözni, ide a Mészáros utca 25. szám alá, ahonnét továbbra is tudjuk szervezni akcióinkat. Olyannyira nem szûnt meg a Magyar Közösségi Ház, hogy õsszel más szervezetekkel közösen két komoly rendezvényt hoztunk tetõ alá: egy Márai-kiállítást és egy József Attila-kiállítást. A Kelet-szlovákiai Galéria Erzsébet utcai kiállítótermében megrendezett Márai-kiállításnak több mint ötszáz látogatója volt, a másik tárlat is nagy sikert aratott.
Miért kezdtek el terjedni az egyesület megszûnésérõl szóló hírek?
Akadnak Kassán és környékén olyanok, akik padlón szeretnének látni minket és a Kassai Polgári Klubot egyaránt. A helyi magyar közösség különbözõ irányokba húz, és nehéz közös nevezõre jutnunk. Évek óta azon dolgozom, hogy ez a helyzet megváltozzon, tényleg mindent megpróbáltam, sajnos nem sikerült. Persze nem állítom, hogy nem követtem el hibát, hiszen emberek vagyunk, megeshet, hogy hibázunk, de a jóakarat részemrõl megvolt. A széthúzás okairól nyíltan kevesen beszélnek.
Ön szerint ez országos tendencia, vagy csak Kassára jellemzõ?
Az utóbbi idõben sokat beszélgettem a szlovákiai magyar kultúra területén dolgozó emberekkel, akik azzal próbáltak vigasztalni, hogy hasonló példákat hoztak fel más városokból. Ennek alapján azt mondhatom, egész Szlovákiára jellemzõ a különbözõ szekértáborok harca.
Mi változik a jövõben a Magyar Közösségi Ház rendezvényeit illetõen?
A kisebb közönségnek szóló történelmi, politológiai vagy társadalomtudományi jellegû elõadások a Mészáros utca 35. szám alatti Márai Házban zajlanak majd, ahol a Nemzetiségek Klubja mûködik, azaz valamennyi Kassán élõ kisebbség használhatja az elõadótermet. A nagyobb programok számára keresünk a városban megfelelõ helyet. Nem adtam fel a reményt, hogy a kiállításainknak állandó termet szerezzek, hogy ne kelljen alkalmazkodnunk mások által megszabott idõpontokhoz. Készülünk egy Kassa mûemlékeit, szobrait és emléktábláit feldolgozó kiállításra, amely fotódokumentumok segítségével fõleg azokra az emlékekre fókuszál, amelyeket az idõk viharai elsodortak. Továbbra is a helytörténeti kiállításokat preferáljuk, illetve olyan kassai amatõr mûvészek alkotásait igyekszünk bemutatni, akik szerintünk megérdemlik az utókor figyelmét.
Mekkora az igény ezekre a kiállításokra, illetve a többi programra?
Nem panaszkodhatunk, elmondhatjuk, hogy a kassai galériák átlagos látogatottságánál nagyobb számban érdeklõdnek, fõleg a megnyitóinkra jönnek tömegesen, nem ritkán száz-százötven ember, és késõbb is folyamatos az érdeklõdés. Még külföldi csoportok is felfedeznek minket, az egyik kiállítást például egy finn diákcsoport is látta. A többi programot illetõen fõleg azt tartom fontosnak megemlíteni, hogy a gyerekeket is sikerült „beoltanunk” a magyar népi kultúrával, ami globalizálódó világunkban nem kis eredmény. A népi mesterségeket bemutató kézmûves-szakkörök jelenleg a Márai Házban, illetve a magyar iskolában mûködnek, a Bóbita gyermek-színjátszócsoport és a tánccsoport szintén. Nem biztos, hogy állandó terem nélkül is tudjuk folytatni ezeket a tevékenységeket, hiszen helyigényes foglalkozásokról van szó. Mindezek ellenére azt mondom, nem érdemes helyhez kötni egy szervezet mûködését, az a fontos, hogy az érdeklõdõk tudják, hol keressék a rendezvényeinket.
JUHÁSZ KATALIN