25 éve gyilkolták meg a 20.
Reggeltõl délig
John Lennonnak dokumentálva vannak dalai, lemezei, koncertjei és magánéletének nagy része is. Utána lehet nézni, kikkel haverkodott, kivel ivott, kivel csalta Yoko Onót, ki volt a sofõrje, és így tovább. Bár ez végeredményben nem annyira különös, a legtöbb nagy sztár esetében hasonló a helyzet, kivéve talán csak a nagyon begubózókat, világ elõl elbújókat. (Lennonnak is volt egy ilyen korszaka, 1975-tõl 1980-ig.)
Az azonban mégis különös, hogy valakinek az élete utolsó napját is szinte órára pontosan lehet rekonstruálni. Ilyen azért tényleg nem túl sok van: John F. Kennedy, Abraham Lincoln vagy kis túlzással Julius Caesar és Jézus Krisztus. Egyikõjük sem természetes halállal távozott el, akárcsak Lennon, ebben megegyezik a sorsuk. De haláluk napján egyikükrõl sem készült Rolling Stone magazin-címlapfotó és nem is dedikáltak lemezt a gyilkosuknak. Ez csak és kizárólag John Lennonnal esett meg.
1980. december 8-a unalmas, hideg és szürke hétfõ volt Magyarországon. Az emberek reggel munkába mentek, elolvasták a napilapokat, aztán hazamentek, és este megnézték volna a tévében a Charlie angyalai-t - ha éppen lett volna akkoriban hétfõn adás. De nem volt, maradt helyette a rádió. Napilapokat sem sokat olvastak, hiszen a Népszabadság és a Népszava a hét elsõ napján nem jelent meg, maradt helyette a Hétfõi Hírek. Jobb híján biztos beszélgettek otthon a családdal, esetleg bosszankodtak, hogy az Ajka - MÁV DAC meccs elvitte a totójukat, vagy találgatták, hogy a Fradi vagy a Vidi lesz-e az õszi bajnok, netán aggódtak a tartósan hideg, egyes települések környékén rendkívüli idõjárás miatt.
Ugyanezen a napon New Yorkban az évszakhoz képest szokatlanul meleg volt. John Lennon úgy kelt fel korán reggel, hogy ma is elég sûrû napja lesz. Fél nyolckor bekapott valami reggelit kedvenc kávézójában, majd meglátogatta fodrászát, tíz órakor pedig már rádióinterjút adott Yokóval. Természetesen a három héttel korábban megjelent új albuma, a Double Fantasy volt a téma. A lemez egyszerre jelent meg az USA-ban és Angliában. Az album promóciója elég jó volt, a lemez december elején már bejutott Amerikában a Top 10-be, és volt rá esély, hogy még feljebb megy, akár az elsõ helyig is. Lennonék visszatérése jól megtervezett és sikeres volt.
Az új lemez mellett az ember megvehette a decemberi Playboyt is, amely egy húszoldalas mélyinterjút közölt a házaspárral. A cikk alapján Lennon tényleg jó formában volt, válaszai ügyesek és szellemesek, és az is kiderül, hogy igyekszik lépést tartani a korral. Az interjúban nem felejti el megemlíteni, hogy tetszik neki az új hullámos zenekarok közül a Pretenders és a B-52's, meg hogy szereti ezt az egész punkos dolgot, mert tiszta.
Mark David Chapman ekkor már két napja New Yorkban volt. Lakóhelyérõl, Honoluluból érkezett, Beatles- és Todd Rundgren-kazettákkal telipakolt hátizsákjával. Már ismerõs volt neki a környék. Októberben napokig ólálkodott a Dakota-ház körül, hátha összefut Lennonnal, de nem járt sikerrel. Megtudta, hogy Lennonék nem tartózkodnak New Yorkban, így hát jobb híján visszament Hawaiira. Mark David Chapman 15 évvel volt fiatalabb Lennonnál. Sok mindenen keresztülment életében. Apjával nem volt jó a kapcsolata, gyerekkorában sokat csúfolták. Fiatalkorában Beatles- és Lennon-megszállott volt, a 60-as években gombafrizurát hordott, és kerek szemüveget, sõt, késõbb egy japán származású nõt vett el feleségül.
Dolgozott biztonsági õrként, cserkészparancsnokként, volt benzinkutas és kórházi önkéntes is. Volt olyan korszaka, amikor megszállott hívõ volt, meg olyan is, amikor öngyilkossággal keresett kiutat a depressziójából. És hát érték olyan hatások, amelyekkel különösen vigyázni kell, ha az ember amúgy is zilált lelkivilágú és mániákus depresszióra hajlamos - egy idõben rákapott az LSD-re, majd megszállottja lett a Zabhegyezõ címû könyvnek, és új idolt is talált magának, a cinikus stúdiómanipulátor zenész, Todd Rundgren személyében.
1980 októberében elolvasta Anthony Fawcett One Day at a Time címû Lennon-könyvét, amely bemutatja, hogyan éli korábbi bálványa a New York-i milliomos hírességek életét. Ekkor hatalmasodott el rajta végképp az az érzés, hogy Lennon nem szolgált rá sem az õ, sem senki más rajongására. Mert nem õszinte. Mert eladta magát. Chapman nem sokat habozott. 5000 dollárt kért kölcsön apósától, és megtette a szükséges elõkészületeket. Pisztolyt vásárolt, és repülõjegyet New Yorkba.
Délutántól estig
December 8-án dél körül a Lennon házaspár a Rolling Stone magazin híres fotósát, Annie Leibovitzot fogadta a Dakota-házban. A fotómûvész készített pár felvételt róluk. Lennon mindenben benne volt, egy olyan kép is készült, amelyen õ anyaszült meztelenül simul hozzá a teljesen felöltözött Yokóhoz. Leibovitz megígérte a párnak, hogy a címlapra kerül a fotó.
A fotómûvésznõ masinája valószínûleg még javában kattogott, amikor Chapman kijelentkezett a szállodájából, és elindult, hogy beteljesítse küldetését. A kabátzsebébe rakott egy kartonlapot, hogy ne dudorodjon ki feltûnõen a pisztolya, és magával vitte elõzõ nap vásárolt Double Fantasy lemezét. Úton Lennonék rezidenciája felé betért még egy könyvesboltba is, ahol megvette a Zabhegyezõ-t, és a könyv elsõ oldalára ennyit írt: "Ez a vallomásom."
Ezután már nem volt más dolga, mint várakozni a Dakota-ház elõtt. Olvasgatta a Zabhegyezõ-t, beszélgetésbe elegyedett a Dakota-ház portásával, és összehaverkodott egy amatõr fotóssal, Paul Goreshsel, aki gyakran õgyelgett a hírességek lakta épület elõtt, hiszen itt nagy eséllyel le lehetett kapni valami sztárt. És valóban, Paul Simon és Mia Farrow is feltûnt a ház kapujában, amíg várakoztak, miközben Chapman arról beszélt újdonsült ismerõsének, hogy alá akarja íratni Lennonnal a lemezét.
Lennonék délután indultak el egy közeli lemezstúdióba, hogy tovább dolgozzanak a Walkin' On Thin Ice címû számukon, amit már a következõ lemezre szántak. Házuk kapuján kilépve összetalálkoztak Mark David Chapmannel. A fiatalember teljesen megbénult a lehetõségtõl, nem mozdult, az amatõr fotósnak kellett odataszigálni õt a párhoz. Chapman autogramot kért a lemezére, amit Lennon készséggel teljesített. Az énekes ráírta a borítóra, hogy "John Lennon, 1980. december" és még meg is kérdezte a félszeg Chapmant, hogy akar-e még valamit. Paul Goresh megörökítette kamerájával a jelenetet.
Ezután Lennonnék elhajtottak a stúdióba, ahol David Geffen (a Geffen lemezcég tulajdonosa) azzal az örömhírrel várta õket, hogy a Double Fantasy aranylemez lett. Az új dalon körülbelül négy órát dolgozott a pár, majd elindultak haza. 11 óra elõtt tíz perccel gördült be a limuzin a Dakota-ház elé. Yoko szállt ki elsõnek a kocsiból, õ ment elöl, az új felvételeket tartalmazó demo-kazettákat és egy magnót cipelõ Lennon pár lépéssel lemaradva követte.
Chapman ekkor már résen volt, és ezúttal nem tûnt bátortalannak. Megvárta, amíg Yoko elhalad elõtte, még oda is köszönt neki. Majd miután Lennon is elment mellette, kivette zsebébõl a pisztolyát, és tüzelõállásba helyezkedett. "Mr. Lennon?" - kérdezte, és mikor a zenész felé fordult, ötször elsütötte pisztolyát. Két golyó Lennon hátát érte, kettõ a vállába fúródott, egy pedig eltévesztette célját. Csak annyit tudott mondani, hogy "Lelõttek!", tett pár lépést, majd összerogyott. Yoko Ono segítségért kiáltott, Jose Perdomo, a Dakota-ház portása meg kirúgta a merénylõ kezébõl a fegyvert, és ráordított: "Tudja maga, hogy mit tett?!" "Igen, épp most lõttem le John Lennont" - válaszolta Chapman.
Egy közelben járõrözõ rendõrautó perceken belül a tetthelyen volt. Mark David Chapman nem menekült el a helyszínrõl, pedig lett volna rá lehetõsége, beszaladhatott volna az utca túloldalán lévõ forgalmas metróállomásra. A gyilkos - kezében a Zabhegyezõ-vel - nyugodtan várta, hogy a rendõrök megérkezzenek és õrizetbe vegyék.
John Lennon haldoklott, ömlött belõle a vér, nyilvánvaló volt, hogy nincs idõ várni a mentõk megérkezéséig, a rendõrök kocsijukba fektették az énekest, és a közeli St. Luke's Roosevelt kórházba száguldottak vele. Az orvosok vértranszfúzióval próbálkoztak, de a generációs bálványt már nem lehetett megmenteni, túl sok vért vesztett, már az elsõ golyó halálos volt. A halál hivatalosan 11 óra 7 perckor állt be.
A gyilkosság utóélete
Hogy mik voltak az énekes-dalszerzõ utolsó szavai, arról több verzió is van. Egyes források szerint az egyik kiérkezõ rendõr megkérdezte az áldozattól, hogy mi a neve, mire õ annyit felelt: "John Lennon vagyok, a Beatlesbõl." Mások szerint a rendõr azt kérdezte meg, hogy "Maga tényleg John Lennon?" és erre volt a válasz az, hogy "Igen". A harmadik változat szerint az utolsó szavak nem a gyilkosság helyszínén, a Dakota-ház lépcsõin hangzottak el, hanem a rendõrkocsiban, amivel a kórházba szállították a Beatles-vezért. Lennon utolsó párbeszéde e szerint a következõképp zajlott: - "Biztos benne, hogy maga John Lennon?" -"Igen, az vagyok." - "Hogy érzi magát?" - "Fájdalmaim vannak."
Hétfõn késõ este történt a gyilkosság, New York meg Budapest között amúgy is van némi idõeltolódás, a hazai lapok december 10-én, szerdán közölték a hírt. Volt, amelyik csak röviden adta hírül, mi történt, volt, amelyik valami kis nekrológot is csapott még hozzá. A külföldi - fõleg az angol és az amerikai - sajtó természetesen nagy terjedelemben foglalkozott az eseményekkel, különösen a New York Post és a Liverpool Echo címlapja volt emlékezetes.
De New Yorkban a rajongók nagy része nem az újságokból vagy a híradóból értesült a történtekrõl. Lennon halálhíre szájról szájra terjedt, a gyilkosság utáni órákban már többezres tömeg gyülekezett a Dakota-ház körül. Lennon-dalokat énekeltek, gyertyát gyújtottak, és virrasztottak.
Hogy Chapman miért követte el tettét, arra végül is máig sincs egyértelmû magyarázat. Õ maga is többféle verzióval állt elõ, amikor a rendõrség, ill. a bíróság faggatta: Ismert akart lenni oly módon, hogy ellopja Lennon hírnevét. Hangokat hallott a fejében, amelyek arra biztatták, hogy "tedd meg, tedd meg, tedd meg!" Nem is élõ emberként tekintett Lennonra, számára õ egy papírmasé figura volt, egy kép a lemezborítón. Lennon az õ szemében egy "phony" volt, egy álszent figura, egy hipokrita, aki balosnak adja el magát, miközben milliomosként él egy luxus-apartmanban. Még olyat is mondott, hogy egy nagy ember és egy kis ember élt benne, és a kis ember volt az, aki meghúzta a ravaszt.
És ezek a teóriák még mindig sehol sincsenek azoktól az összesküvés-elméletektõl, amelyeket utóbb állítottak fel unatkozó rajongók, ill. szenzációt hajszoló újságírók. Lehet válogatni közülük, a lényege hellyel-közzel mindnek az, hogy Mark Chapman csak eszköz volt mások kezében, akik Lennonban potenciális veszélyforrást láttak, hisz az õ szavára bármikor összegyûlik fél Amerika, hogy a fegyverkezés és az erõszak ellen tiltakozzon. Erre az alapsztorira aztán bármit lehet építeni: Lennont a CIA ölette meg. Lennon Ronald Reagannek állt az útjában. Lennon halálát a Bush család szervezte meg. A Lennon-gyilkosság egyenesen levezethetõ a Martin Luther King és a Kennedyek elleni merényletekbõl. És így tovább.
Mark David Chapmant gyilkosság vádjával állították bíróság elé. A vádlott nem hivatkozott arra, hogy beszámíthatatlan, bûnösnek vallotta magát, késõbb a tárgyaláson azt vallotta, hogy a fejében egy belsõ hang biztatta arra, hogy kövesse el tettét. 1981 augusztusában született meg az ítélet, életfogytig tartó szabadságvesztés lett a büntetése, azzal a kikötéssel, hogy szabadlábra helyezését leghamarabb 20 év múlva kérheti. Lennon testét két nappal halála után elhamvasztották, a hamvak sorsáról nincs pontos információ, lehet, hogy szétszórták valahol, de valószínûbb, hogy Yoko õrzi õket.
A Double Fantasy album már 1980 utolsó napjaiban listavezetõ lett, ahogy a lemezrõl kimásolt (Just Like) Starting Over címû kislemez is. A tragikus események után nem sokkal megjelent a Rolling Stone magazin, címlapon a házaspárról december 8-án készült Leibovitz-fotóval. Az olvasók ezt a borítót választották meg minden idõk legjobb Rolling Stone-címlapjává egy idei szavazás során. A Lennon által aláírt lemezborítónak is külön története van. Valaki megtalálta a tett színhelyén, és sokáig õrizgette, pár éve került kalapács alá egy aukción, a licit félmillió dollárról indult.
Mark David Chapman azóta is az Attica állami börtönben tölti büntetését, New York közelében. Miután büntetésébõl 20 év eltelt, 2000-ben, 2002-ben és 2004-ben is kérvényezte szabadlábra helyezését, de nem járt sikerrel. Legközelebb jövõre próbálkozhat, az esélyei persze elég csekélyek. Általános vélemény, hogy a börtön a legbiztonságosabb hely számára. Chapman bekerült a Beatles-történelembe azzal, hogy õ lõtte le John Lennont. Vannak páran, akik meg úgy akarnának részesei lenne a sztorinak, hogy õk büntetik meg Lennon gyilkosát.
Fábián Titusz
Kapcsolódó cikkek
- Korda György arénás retróvonatáról nemigen volt leszállás (index.hu)
- Csák János: A Zeneakadémia oktatási, kutatási és nemzetközi teljesítménye siralmas (index.hu)
- Demeter Szilárd: Volt egy hatszemközti beszélgetés a Karmelitában (index.hu)
- Még sohasem volt ilyen: együtt lépett fel Presser Gábor és Szörényi Levente (index.hu)
- Németh Alajos maradt az Artisjus elnöke (MTI)
|