Főoldal Kárpát-medence Mennyire ismerjük Gömört?

Mennyire ismerjük Gömört?

E-mail Nyomtatás PDF
Tököly Gábor fotókiállítása január 8-ig látható Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában
Kövesdi Károly költõ, publicista a megnyitón elmondta: a felkérésre, hogy méltassa a kiállítást, már csak azért sem tudott nemet mondani, mert egyrészt emberként és szakemberként egyaránt végtelenül tiszteli Tököly Gábort, másrészt mert a szívéhez nagyon közel áll az az anyag, amelyet a fotóin bemutat Gömörországból.
Tököly Gábor fotókiállítása január 8-ig látható Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában
Kövesdi Károly költõ, publicista a megnyitón elmondta: a felkérésre, hogy méltassa a kiállítást, már csak azért sem tudott nemet mondani, mert egyrészt emberként és szakemberként egyaránt végtelenül tiszteli Tököly Gábort, másrészt mert a szívéhez nagyon közel áll az az anyag, amelyet a fotóin bemutat Gömörországból. „Elõször akkor találkoztam a fotós Tökölyvel, amikor volt szerencsém szerkeszteni kétkötetes könyvét, amely Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben címmel jelent meg – mondta Kövesdi. – Már akkor meglepett a fotók szépsége, tisztasága, szerkesztettsége, és meghökkentem, hogy »nahát, Tököly Gábor fotós is«. A meglepetés fokozódott, amikor ezzel az anyaggal a rozsnyói kiállításon szembesültem. Akkor döbbentem rá: Tököly nemcsak hogy fotós, hanem ráadásul igen jó fotós. Ezek a képek, amelyek szeretett pátriánkról készültek, nem csupán dokumentációs jellegû fényképek, bár õ szerényen annak nevezi õket. Ennél azért sokkal többrõl van szó. Mert meg lehet tanulni a fotózás minden szakmai csínját-bínját, egyet viszont nem lehet megtanulni: az embernek vagy van hozzá szeme és szíve, vagy nincs. Tököly Gábort amellett, hogy kiváló mûvészettörténész, és lehetne még sorolni, mi mindennel foglalkozik, azzal is megáldotta a sors, hogy igen jó szeme és elsõsorban szíve is van ahhoz, amit csinál. A fotók, azt hiszem, önmagukért beszélnek. Az elsõ teremben inkább lírikusabb anyag állt össze, a nagyobb teremben látható felvételek pedig dokumentarista jellegûek, és szervesen kiegészítik egymást.”
Amikor Tököly Gábort arról faggattam, miért kapta a kiállítás Az ismeretlen Gömör címet, azonnal visszakérdezett: „Miért, ön ismeri? Általában az emberek 99 százaléka számára Gömör ismeretlen. Miközben olyan titkokat rejt, amelyek érdemesek arra, hogy az emberek felfedezzék, érdemesek arra, hogy megnézzék. Nem rekordokat döntögetõ dolgokra kell gondolni, hanem olyan apró, mindennapi csodákra, amelyeket azok a gazdag évszázadok termeltek ki Gömör földjén, amelyekben része volt, hiszen a történelmi Magyarország leggazdagabb, legfejlettebb megyéjeként meg tudta teremteni azt az anyagi gazdagságot, amely révén létrejöhetett mindaz a kulturális kincs, amely mára ebek harmincadjára jutott és pusztul. Arról is szól ez a kiállítás, hogy ha mindent veszni hagyunk, akkor napról napra szegényebbek leszünk.”
A fotókat nézegetve az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: valóban ennyire gazdagok lennénk, hogy az elmúlt századok ránk maradt értékeit minden gond nélkül átengedjük az enyészetnek? Egyáltalán, mennyit lehet még ezek közül a pusztuló kincsek közül megmenteni? „Ma még biztosan többet, mint holnap – mondta Tököly Gábor. – De találgatni sem nagyon érdemes, mert nincs akarat, nincs igyekezet, nincsenek megteremtve a feltételek, a lehetõségek. És nem nagyon látom azokat, akiknek emiatt álmatlan éjszakáik volnának.”
A kiállítás megnyitója után került sor a magyarországi Rubicon Kiadó Betlér és Krasznahorka fõcímmel, Az Andrássyak világa alcímmel megjelent reprezentatív, fényképekkel gazdagon illusztrált kötetének bemutatójára. Rácz Árpád, a kiadó igazgatója elmondta: egyfajta kultúrmissziót teljesítenek azzal, hogy „szlovákiai, de ezernyi szállal Magyarországhoz kötõdõ, magyar emlékeket õrzõ, és egy magyar történelmi család hagyatékát egészen magas színvonalon, kivételes formában az utókor számára átörökítõ helyeket választottunk e könyv témájául. Elsõsorban azért, hogy nagyon sokan eljussanak oda Magyarországról.” A kötet szerzõje, Basics Beatrix mûvészettörténész, a budapesti Történeti Múzeum fõigazgató-helyettese elárulta, a könyv egy évtizednyi munka eredményeként született meg, nem utolsósorban annak köszönhetõen, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítania a betléri és krasznahorkai múzeum munkatársaival. A mûvészettörténész reméli, hogy a kötet, vagy legalábbis a mûtárgygyûjteménnyel foglalkozó része szlovák nyelven is megjelenhet, a tízéves kutatómunka során ugyanis nagyon sok mûtárgyat sikerült azonosítaniuk. Szeretne megjelentetni egy további kötetet is, amely a kutatás tudományos hozadékát ismertetné a közönséggel. Rácz Árpád kiadóigazgatótól megtudtuk, hogy a szép kiállítású könyv egy sorozat elsõ része, amelyet reményeik szerint továbbiak követnek majd.
MISLAY EDIT

Módosítás dátuma: 2005. december 13. kedd  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 87 vendég böngészi