FotoMedia

  Kedves Testvérem! Isten szép Ajándéka!
December az ajándékozás hónapja. Mindannyian erõnkhöz mérten próbálunk egymásnak örömet szerezni, kisebb-nagyobb ajándékokkal. Képzeld el, hogy legjobb szándékoddal, kis megtakarított pénzedbõl készítesz egy ajándékot, szépen becsomagolva átadod és izgulva lesed a megajándékozott arcát. Mit éreznél, ha torz grimaszt látnál, és azt mondanák neked, durván, hogy: "Csak ennyi"?

Félelmetes, nem?

Vajon mit érezhet a mi Urunk, Istenünk, mikor azt látja, hogy nem tudunk örvendezni sok-sok ajándékának? Hisz végül is ötmilliárd éve - a tudósok szerint- építi, formálja, szépíti világunkat, túlcsorduló szeretettel, és tõlünk csak nyafogást, elégedetlenkedést, bizalmatlanságot kap. Emlékszem, a Szentírást olvasva, annyira rácsodálkoztam Jézus elsõ csodájára. Jézus Krisztus Kánában van, és Mária azt mondja, elfogyott a boruk. Én Jézus helyett valószínûleg azt mondtam volna: "Ki hallott ilyet? Mit gondolsz, anyám, mit szólnak az emberek, ha az elsõ csodám az lesz, hogy bort adok nekik? Meg amúgy is, nincs nekik Szentírásuk... esetleg cipõt, ruhát, azt szívesen adok nekik, de bort?" Milyen jó, hogy Isten nem az én kicsinyes fejemmel gondolkozik, és ezért megajándékozza ezt a fiatal párt közel hatszáz liter borral. Túlcsorduló, mértéken felüli szeretetében nem tart prédikációt az ajándéka mellé, hogy "Aztán nekem osszátok, be!" "Meg ne tudjam, hogy valaki berúgott közületek!"
Nem, Isten szeret, ajándékot ad, mert õ az ajándékozó Isten. Bármerre is forgatom a Szentírást, mindenütt a mérték nélküli ajándékozó Úr, a túlcsorduló Szeretet vonásait fedezem fel.

A világunkban is bármerre nézek, ugyanezt látom, tapasztalom. Hisz végül is minden, mi körülöttünk van, lehetne fekete- fehérben, hisz régebb a televízióban minden ilyen volt. De milyen jó, hogy ennyi szín van!
Az autókat ugyanazzal az üzemanyaggal tankoljuk, nincs eper ízû gázolaj, kakaós benzin, s mûködnek az autók. Isten mondhatta volna azt, hogy: "Itt van a káposzta és a répa és osszátok be, ez van"! Milyen jó, hogy túlcsorduló szeretetében ennyi színnel, ízzel, illattal, formával ajándékozott meg bennünket az Úr!

Hála és köszönet mindenért!

Az egyik fiúnkat megmûtötték a szívével. Ki kellett cserélni az egyik aorta szívbillentyûjét. A nehéz mûtét több mint két millió forintba került. Jutott eszünkbe valaha is megköszönni azt a négy billentyûbõl álló szettet, amit az Úr beépített a szívünkbe? Isten megajándékozott szülõkkel, testvérekkel, barátokkal, akik szeretnek, elfogadnak bennünket, örülnek nekünk. Szeretne megajándékozni szent hivatással, hogy társai legyünk a világ továbbteremtésében, gyermekeket vállalva, iskolát, házat építve, rózsát nemesítve, szebbé tegyük ezt a földet. Építsük az országot, "jöjjön el a Te országod," hogy mindannyiunknak otthona legyen! Ajándék ez a nagyvonalú, minden mértéken túlcsorduló, ajándékozó szeretet - az istenarc legszebb vonása.

Kétezer évvel ezelõtt határtalan szeretetével Isten önmagát adta nekünk.

Védtelen kisgyermek formájában közénk jött, belesimult Mária karjai közé, és azóta is újból és újból megszületik oltárainkon, az eukarisztiában. "Itt vagyok, tietek vagyok, bízom bennetek!" Élõ ajándék. Szent hivatásunk, hogy Isten képére és hasonlatosságára átalakuljunk. Mi magunk is ajándékot adjunk, ajándékká válunk. Igazából minden szavunk, tettünk, Isten simogató áldása, ajándéka kellene, hogy legyen. Ennél szebb, gyönyörûségesebb hivatás nincs. Az ember célja a földön, az ajándékokat osztó, maga is ajándékká váló Isten képére és hasonlatosságára átalakulni, ajándékká, áldássá válni.

Mi mást kérhetnék Istentõl számotokra, ebben a szép karácsonyi, szent idõben, mint azt, hogy ti magatok is megtapasztaljátok Isten ajándékozó jóságát, roskadozzatok mérhetetlen ajándékai alatt, és hálatelt szívvel, ti magatok is átalakuljatok élõ ajándékká, Isten áldásává, simogatásává ezen a földön.

Adná az Isten, hogy így legyen!

Hálatelt szívvel, amiért Isten testvérül adott nekem ölellek, és kívánok csodaszép ünnepeket!

Böjte Csaba
Déva, 2005-12-19