FotoMedia

 Sólyom László ünnepi köszöntõje

MI LESZ A MAGYAR ZÁSZLÓVAL, AMELYÉRT ANNYI VÉR FOLYT "!
Drága Jó Istenem!
Mi lesz velünk?
Szerencsétlen, sokat szenvedett, meghurcolt, naponta megalázott magyarokkal?
Mi lesz a magyar nemzeti öntudattal?
Mi lesz a magyar zászlóval, amelyért annyi vér folyt?
Amely évszázadokon át adott erõt.
Remélem, ma is!
Amely persze, ha így megy tovább, lassan elvész, s oda lesz vele lelki védekezõ rendszerünk.
Csakis Istenbe vetett hittel õrizhetjük meg erõnket, vészelhetjük át mindazt, ami velünk történik.
Tarthatjuk meg nemzeti önérzetünket.
Mert mi is történt?
A Magyar Köztársaság elnöke, - akire oly mértékben vártam már: határozottságra, nemzeti erõt, önbecsülést sugárzó kiállásra, tiszteletet parancsoló nagy tudásra, magyarságnak kinyilvánítójára - nagyon meglepett.
Megdöbbentett.
Ha úgy tetszik, megalázott.
Nemzeti érzésemben, öntudatomban.
Sólyom László Elnök úr (akinek megválasztásával oly nagymértékben egyetértettem!) ugyanis- amint az a Magyar Nemzetben is olvasható volt december 31-én reggel - ünnepi köszöntõjének felvételekor számûzte a piros-fehér-zöld lobogót, megtiltotta, hogy a háttérben nyomatékot adjon szavainak- gondolatainak - magyar zászló!
Magam mérsékelt, de határozott polgári, nemzeti értékek mentén gondolkodó értelmiséginek tartom, újságíróként, közéleti személyként egyaránt mindig határozottan artikulálva-kimondva véleményem.
Most is ezt teszem.
Tûrhetetlen és elképesztõ!
Sólyom László a magyar nemzet köztársasági elnöke ezt nem teheti meg sem tíz, sem pedig tizenöt millió magyar emberrel!
Az önfeladást nem sugallhatja sem idehaza, sem pedig a trianoni diktátum által megcsonkított lelkû, határon túlra rekedt szegény magyarok lelkébe.
Híreim szerint a beszédét a Magyar Televízió helyszínen rögzítõ munkatársai körében is megütközést keltett az Elnök úr döntése.
Õk ugyanis felajánlották Sólyom Lászlónak, hogy vegyék fel két változatban.
Egyet a nemzeti zászlóval.
Egyet pedig nélküle.
Döntésével az elnök úr ezt határozottan elutasította.
Jelen pillanatban legjobb tudomásom szerint ez utóbbi várja az újév napi sugárzás nem éppen dicsfényes pillanatát.
Tisztelt Elnök úr!
Mi történt?
Egyik elõdje, kedves lelki barátom, Varga Béla Elnök Úr, akivel több interjút készítettem, mire gondol ott, fönn, angyalok között, a mennyben?
Aki utolsó beszélgetésünkkor ezt mondta.
"Drága Imrém: most nincs Hitler, nincs Sztálin, nincs Brezsnyev és nincs Kádár.
Most mindenért mi, magunk, magyarok vagyunk és leszünk a felelõsök."
Teller Ede professzor úr is eszembe jut.
Amikor 2002. április 11-én a kaliforniai Stanfordban, otthonában nála jártam, a nappalit választottam ki helyszínként. A tágas helyiségben az egyik fotel mögött az amerikai, a másik mögött pedig a piros-fehér-zöld színû: a magyar nemzeti lobogó magasodott.
Teller professzor úr a világ legtermészetesebb módján a magyar zászló elõtti ülõalkalmatosságban helyezkedett el.
Ott készítettem el vele a legendás interjút, amelyben Orbán Viktor miniszterelnököt és kormányát, a fiatal demokratákat, a képviselõjelölteket illette kedves, bíztató szavakkal - a második választási forduló elõtt.
Két esetre különösen élénken emlékezem.
Az egyik.
" Archív volt a Teller interjú" címmel adás után azonnal megtámadott Blikk címû magyar napilap.
Perrel fenyegettem meg Bánó András fõszerkesztõ-helyettest s õk - meggyõzõdvén állításuk hazug voltáról - ha nem is készségesen, hanem kötelességszerûen helyreigazítást közöltek- azonnal, az alábbi szöveggel.
" M. Szabó Imre 2002. április 11-én Teller Ede kaliforniai otthonában készítette a tévéinterjút."
A másik.
"Mondja, ugye maga rendezte be piros fehér zöld zászlóval a hátteret a Teller- interjúnál"- kérdezte megállapítás-gyanúsan a Magyar Televízióban egy kolléganõ.
A lehetõ legtömörebben és határozottsággal közöltem vele az igazságot.
S most itt állok, tajtékozva.
Drága Jóistenem: mi történik itt velem?
Mi történik velünk?
Miféle fura felfogás hathatott Sólyom László elnök úrra?!
Ki adhatta neki ezt a nemzetsértõ tanácsot?!
S miért hallgatott rá, miért fogadta meg?!
Azt még csak gondolni se merem, hogy ez a saját ötlete lenne.
S mi történt Kolozsvárott a magyar diplomáciai képviselet épületén?
"A romániai magyar külképviseletet befogadó ingatlanra ismeretlenek román nemzeti lobogót is tûztek. A történtekrõl a kolozsvári Szabadság címû napilap tudósított. E szerint szombatról vasárnapra virradóra az Európai Unió és Magyarország zászlójával feldíszített épületre román zászló is felkerült. A diplomáciai szabályok szerint a külképviseleteknek otthont adó ország zászlója nem kerülhet fel a konzulátusok és nagykövetségek épületére.
A kék-sárga-piros színû lobogót azt követõen vették le az épületrõl, hogy Szentpéteri István konzul kedden tiltakozó jegyzéket adott át Emil Boc polgármesternek - derült ki a Szabadság címû romániai lapból.
A két történet természetesen nem hasonlítható össze.
Egyben azonban közös: magyar és román zászló egyaránt fõszereplõje lett megaláztatásomnak.
Mint magyar állampolgárnak.
Mint a közvéleményt valamilyen módon befolyásoló közéleti személyiségnek.
Sajnos, a Sándor-palotában történt eset a súlyosabb.
Abban ugyanis egyértelmûen tetten érhetõ a tudatosság, a szándékosság!
Amikor ezeket a sorokat írom, tizenkét órával adás elõtt- még reménykedem.
Abban bízom, hogy 2006. január 1-jén mégis a magyar nemzeti színek teszik pompázatossá Sólyom László Elnök úr nemzethez intézendõ fenséges üzenetét.
Amennyiben ez így történik, azonnal elnézést kérek az Elnök úrtól s mindazoktól, akiket netán megbántottam s azoktól is, akiket nem.
Ám addig, nem titkolom, lelkemben visszavonom Sólyom Lászlóval kapcsolatos összes dicsérõ jelzõmet.
Tisztelt Elnök úr!
Mi lesz a magyar zászlóval, amelyért annyi vér folyt?

M. Szabó Imre