FotoMedia

2013. május 9. - Kezdetben vala az Európai Szén és Acélközösség (ESZAK), másik nevén Montánunió, az 1951-ben alapított nemzetközi szervezet, amit hat állam: Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia hozott létre az acél- és szénkészletek kezelésére a tagállamok területén.
Az Egyesült Államok is támogatta a kezdeményezést. Kimondottan gazdasági célzattal jött létre, mivel az 1940-es és 50-es években a megnövekedett igények miatt mindkét fontos ipari alapanyagból hiány keletkezett, és az együttműködés keretein belül lehetőség nyílt a készletek koordinált felhasználására. Az ESZAK lett az Európai Gazdasági Közösség (később Európai Közösség), és végül az Európai Unió alapja.
„Történelmileg Európa hosszú idő alatt kialakult kultúrák közössége, amely ha olykor felbomlott is, mindig megőrizte magában azt az érzést, hogy egy igazi közösség része. Ez a kulturális közösség a maga etnikai és nyelvi sokszínűségével, és olyan »föderatív« intézményeknek köszönhetően alakult ki, amilyen elsősorban az egyház volt. Az európai intézményi mintát a latin kereszténység nyújtotta... Európában ma, legalábbis az első időkben éppen a kereszténységnek ez az évezredes egysége áll helyre, amely olykor már-már felbomlani látszott, de amely mégiscsak átvészelte az államok megalakulását és azok testvérháborúit is. A kereszténységben kiforrott identitáson alapuló európai egység újrateremtésének terve ma az Európai Közösség tagállamainak elég széles körben elfogadott célja.” (Wilfried Martens Belgium volt miniszterelnöke, az Európai Néppárt elnöke.)
Az Európai Unió hivatalosan a Maastrichti Szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre. 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2002-ben 12 tagállamban a nemzeti fizetőeszközöket leváltotta az euró; azóta az eurózóna 17 országra bővült, legutóbb Észtország 2011. január 1-jei csatlakozásával. 2004-ben került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Málta, Ciprus, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország csatlakozott az unióhoz. 2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió legújabb tagjai, Szlovénia pedig bevezette az eurót. Ugyanazon év decemberében az európai vezetők aláírták a lisszaboni szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok életbe lépése elől.
Európa egységesítése elsősorban gazdasági követelmény, mint ahogy azzal is kezdődött, és sokáig azon volt a hangsúly, főleg a háborús károk rendbetétele és a gazdasági élet működőképessé tétele miatt. 1945 és 1990 között a politikai helyzet egyértelmű volt a katonai megszállás nyomán, az USA–USSR befolyási övezeteinek világnézeti követelményei szerint. Nagy különbség volt az elfelezett Európa nyugati illetve keleti része közt gazdasági és politikai téren. A Szovjetunió összeomlásával a változás a keleti részt érintette erősebben, a nyugati politika „átömlött”, amiről közel negyedszázados rálátással és a téma alapos ismeretében megállapítható, hogy az egypártdiktatúrából felszabadult népek nem azt a parlamenti demokráciát kapták vissza, amit a szovjet megszállással elvesztettek. Nem oda tért vissza az élet, amivé fejlődhetett volna az európai parlamentáris politika, ha nem szakadt volna meg annak sora, rendje.
Amíg a vasfüggöny mögötti népek a szabadulásra vágyakoztak, nyugaton alapvető változások mentek végbe a politikai és a gazdasági élet terén. Lassan, fokozatosan közelített egymáshoz a két világhatalom rendje. A mammutvállalatok terjedelme a kollektív jellegű adminisztráció felé szorította az amerikai államigazgatást, a „szocialista” államokban ugyanakkor az állami vállalatok a nyugati önállóság felé fejlődtek. A politikai szóhasználatban konvergencia néven emlegették ezt a fejleményt, amitől egységes világszisztémát vártak. Az átmenetet ez megkönnyítette, a nyugatiak kótyavetyén kaptak ipari vállalatokat, amiket vagy felfejlesztettek maguknak, vagy lebontottak, ahogy számukra hasznos volt.
Tudjuk, hogy a rendszerváltoztatást az Egyesült Államok vezényelte le. Pöffeszkedett is, mint a szovjet veszély elhárítója, közben éreztette, hogy ennek fejében vezényli a felszabadultak politikai és gazdasági életét. Jelenlétét kibővítette Európa keleti felére is, vitte magával a kizsákmányoló kapitalista módszereit.
Nagy csalódás volt a magyarok részére az amerikai és a nyugat-európai politikai pártok, kormányok rokonszenve a magyarországi kommunisták iránt, ami lehetetlenné tette a szükséges és valóságos rendszerváltást.
*
„A modern, liberális kozmopolitizmus Immanuel Kant által kelt szárnyra. Az élet fintora, hogy egy ízig-vérig lokálpatrióta életvitelű filozófus szellemi szabadságából született. Egy világpolgár gondolatai… és Az örök béke című írásaiban fogalmazza meg azt a tévedést, amely később a liberálisok hazug paradigmájává válik. A kozmopolitizmus és a nemzeti államok nélküli »népszövetség« az ő hite szerint az örök békéhez vezet. Kant beszél egy lényeges erkölcsi kötelességről is, amit a maiak tudatosan elfelejtenek. Parancs, miszerint mindig úgy cselekedjünk, ahogy azt másoktól is elvárjuk, legfőképp amikor velünk szemben tesznek valamit. A feltétlen erkölcsi imperativus minden emberrel vele születik; akár betartja, akár nem. Azaz a világállam utópiáját, amelyben a nemzetek feloldódnak, nagyfokú humanizmus lengi körül. Érthető, hogy habár Babits is ezt veszi észre legelőször az írásban, az utókor hazug liberálisai már csak a határok nélküliségről beszélnek, persze értéksemlegesen, erkölcs nélkül. A háborúk okaként pedig nem a valódi bűnösre, a pénzre mutatnak, hanem az egészet a nemzeti értékekre kenik. Azaz összemossák a patriótát és a háborús bűnös sovinisztát.” (Nagy Ervin, A liberalizmus hazugságai.)
*
Az erkölcsi felelősséget nem érzékelő kozmopolita liberalizmus az uralkodó filozófiai szemlélet az angolszász vezetés alatt élő Nyugat-Európában. Ennek természetes következménye, hogy az Európai Unió ennek a szemléletnek alapján jött létre, és rendezkedett be működése során. A liberalizmus értelmében a demokrácia nem közvetlen a választói által parlamentbe küldött képviselők által valósul meg, hanem politikai pártokra kell szavazni. Ennek értelmében helytelen demokráciát említeni, a helyes elnevezés: pártokrácia. A parlamentben szavazati többség dönt, így a hatalom a nagy pártok kezében van.
Az Európai Parlamentben nincsen kormányoldal és ellenzék. A vita a parlament véleményének kialakításáért folyik, és fontos, hogy erős, széles támogatottságú üzeneteket küldjenek a másik két nagy intézménynek, a Bizottságnak és a Tanácsnak. A parlament három nagy képviselőcsoportja (a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok) a fontos szavazások előtt ezért általában megegyezésre törekednek, és együtt szavazzák meg a kompromisszumos javaslatot.
Az Európai Parlamentben a képviselők nem nemzetiség, hanem politikai hovatartozás szerint nemzetközi pártfrakciókban, ún. politikai csoportokban tevékenykednek. Alapfeltétel, hogy a politikai csoportoknak tükrözniük kell nemzetek feletti jellegüket, ezért a 2004-es ciklusban a parlamenti frakciók tagjainak már legalább a tagállamok egyötödéből kell érkezniük, a frakciók létszámának pedig minimum 19 fősnek kell lenniük. A politikai csoportok központi szerepet töltenek be a parlament döntéshozatali munkájában és szervezeti működésében egyaránt. A politikai csoportok állásfoglalásai alapján dől el, hogy egy adott kérdésben hogyan dönt, milyen álláspontot foglal el az EP.
Az Európai Parlament munkáját gyakorlatilag a kezdetek óta hagyományosan két nagy létszámú frakció, a kereszténydemokrata, konzervatív, jobbközép irányzatú pártok többségét magába foglaló csoport, valamint a baloldali, szocialista, szociáldemokrata pártokat tömörítő frakció határozza meg. A két nagy politikai csoport domináns szerepét mutatja, hogy külön-külön általában a mandátumok egynegyedével, egyharmadával rendelkeznek, együtt pedig általában több mint 60%-át birtokolják a képviselői helyeknek.
Az Európai Unió tükrözi a nyugat-európai politikai képletet, és ez változatlanul mindig így lesz, összetétele alapján: Franciaország, Britannia, Németország állampolgári tömegerejével biztosítja a liberalista erő jelenlétét, illetve a nemzeti, konzervatív, keresztény tradíciók elnyomását. Nagy országokat súlyuknál fogva nem fenyegeti a nemzethalál a nemzeti szuverenitásokat feloldó unióban, hiszen az országoktól elvett, begyűjtött szuverenitásokkal a vezető hatalmak élnek. Ilyen alapon támadják Magyarországot, a magyar kormányt, Orbán Viktort az Európai Unió szocialistái, liberális demokratái, a szélsőbal, a zöldek, de a néppártiak közül is a nemzetellenesek, csak azért, mert nemzeti érdekből védelmezi országa szuverenitását, ellenáll népe nemzetközi tőkés társaságok és bankok általi kifosztásának.
„Az Európai Parlamentben azért támadnak bennünket, hogy nyomás alatt tartsanak, és eltérítsenek attól a politikai és gazdasági irányvonaltól, amelyet most képviselünk. Azért tartják nyomás alatt Magyarországot, mert rálépett a nagy cégeik lábára, most például a rezsicsökkentéssel, vagyis az egész ügy egyszerű pénzharc.” – mondta Orbán Viktor a Magyar Rádióban április 19-én. Az El Mundo spanyol lapnak pedig így nyilatkozott:
„Nem Magyarországon komplikált a helyzet, hanem Európában. Magyarországon meglehetősen egyszerű a helyzet: szuverén ország vagyunk, tiszteletben tartjuk az összes európai jogszabályt, de azoknak saját utunkon haladva teszünk eleget. Brüsszelben csupán igazságos bánásmódot szeretnénk elérni. Elutasítjuk, hogy bármiféle kettős mércét alkalmazzanak velünk szemben. Az eurózónán belül is különbségek vannak az országok között, különösen abban, hogyan szerezzenek befektetéseket, ezek a különbségek pedig megnehezítik az egység fenntartását. Magyarország mint eurózónán kívüli ország ugyanakkor megköveteli, hogy tartsák tiszteletben a válsághelyzetre való reagálásának módját, még abban az esetben is, ha ez a reakció eltér az eurózóna országaiban alkalmazottól. Európában két nagy tévedés van a kereszténységet illetően. Az egyik az a nézet, amely szerint a kereszténységnek nem volt döntő szerepe a földrész történelmében. Márpedig tisztelnünk kell múltunkat. A másik tévedés pedig az, hogy az európai értékek és intézmények képesek fennmaradni keresztény alapok nélkül. Hisszük, hogy mind az EU, mind annak lakossága számára hasznos lenne megszilárdítani a keresztény gyökereket. Kereszténység nélkül a magyar nemzetnek nem lett volna esélye túlélni az utóbbi ezer évet. Az alkotmányunk egyik részről a keresztény, másik részről pedig az európai értékeken alapul. Ez az alkotmány olyan értékekre épül, amelyeket a magyarok szükségesnek tartanak, hiszen ez az alkotmány a közjót szolgálja. A magyar alkotmány konstruktív, nem liberális, de nem is konzervatív, olyan értékekre épül, amelyeket a magyarok fontosnak tartanak, ez az alkotmány a közjót szolgálja.”
Vladimir Bukovsky, ismert és elismert orosz származású, a gulágot is megjárt költő, író és emberi jogi aktivista a bolsevizmus újjáéledésének veszélyét látja az Európai Unióban:
„Nem igazán érthető a számomra, hogy miután végre eltemettük ezt a Szovjetuniónak nevezett monstrumot, egy másik, hozzá nagyon hasonló monstrumot, az Európai Uniót éppen most építsenek fel. De mégis mi ez az Európai Unió pontosan? Talán ha összevetjük kicsit a szovjet verzióval, abból megkaphatjuk a választ. Nos, a Szovjetuniót 15, soha meg nem választott ember irányította, akik egymást nevezték ki a pozíciókra, és akik nem tartoztak elszámolással senkinek. Az Európai Uniót két tucat, soha meg nem választott ember irányítja, akik egymást nevezik ki a pozíciókra, titokban találkozgatnak, és nem tartoznak elszámolással senkinek, és akiket nincs lehetőségünk leváltani.”
Wilfried Martens is, Orbán Viktor is lehet naív idealista. Ulrich Beck professzor, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Szociológiai Intézetének igazgatója túltesz mindenkin nemzetellenes nézeteivel. Azt állítja, hogy aki Európát nemzeti alapon gondolja el, nemcsak Európa valóságát és jövőjét nem ismeri fel, de reprodukálja azokat az öngerjesztő gátakat is, amelyek Európában a politikai cselekvés lényegi jegyévé váltak. Erről árulkodik már a kanonizált politika- és államfogalmak arzenálja is: a „kozmopolita” Európa valóságához csak tagadás útján, azaz a bevett politika- és államfogalmak radikális önkritikája által juthatunk el:
„Az egynemzeti Nagy-Európa – egy szövetségi szuperállam – az európai nemzetek trónfosztását, múzeumba helyezésüket feltételezi, míg az államszövetségben tömörült nemzetállamok féltékenyen védik nemzetállami szuverenitásukat az európai hatalom kiszélesítésével szemben. Nemzeti nézőpontból az európai integrációt végső soron magunkévá tett kolonializmusként kell látnunk. Vagy mi, vagy ők. Amit mi beadunk, azon ők gazdagodnak. Vagy van egy Európa nevű állam (föderalizmus), akkor nincsenek nemzeti tagállamok; vagy a nemzeti tagállamok Európa urai maradnak, akkor nincs Európa.”
A teoretikusokkal, csodaprofesszorokkal az a baj, hogy megfogalmaznak egy nézetet, ami vagy–vagy alapon úgy működik – állításuk szerint –, hogy amit ajánlanak, csak az jó.
Olvassuk tovább Ulrich Beck fejtegetését:
„Hogy hasonlattal éljek: ugyanúgy, ahogyan a vesztfáliai béke állam és vallás szétválasztásával véget vetett a XVII. század felekezeti színezetű polgárháborúinak, a XX. és a kezdődő XXI. század nemzeti világháborúira is – ez Európa kozmopolita államszövetségének a tézise – állam és nemzet szétválasztásával adhatunk választ. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a vallás-semleges állam lehetővé teszi a különböző vallások gyakorlását, a kozmopolita Európának is szavatolnia kellene, mégpedig az alkotmányos tolerancia elvének alapján, az etnikai, nemzeti, vallási és politikai identitások határokon átívelő együttélését. Európa arra tanít, hogy az államvilág és az államfogalmak, államelméletek politikai evolúciója nem fejeződött be. Hogyan is fejeződött volna be? A modernizálódás azt jelenti: minden történelem, és minden azzá válik. Az Európai Unió sikerének ez a titka, amely valahogy azonban nem jut el az agyakig. Fejére állítja a nemzetileg felfogott politika logikáját: nem a nemzeti szuverenitás teszi lehetővé az együttműködést, hanem a transznacionális, európai kooperáció teszi lehetővé a nemzeti szuverenitást.”
Nos sem Bukovszkyt sem Orbánt nem lehet behúzni ilyen trükkel, hogy pont a „kozmopolita államszövetségben” fog megvalósulni „az etnikai, nemzeti, vallási és politikai identitások határokon átívelő együttélése.” Azért nem lehet, mert ismerik a történteket és a történelmet. Ugye, milyen szépen leírták, elmondták a kommunizmus egyedül üdvözítő tulajdonságát. És mi lett belőle?
Ennek a hazug világnak sajnos vannak ügynökei, fizetett fullajtárjai Magyarországon, akik fő tevékenységükként árulják a hazát és rágalmazzák a kormányt telhetetlen dühvel, mert a nép azt választotta.
*
Az európai liberálisok vezetője szerint eljött az ideje, hogy helyreálljon Magyarországon a liberális erő. Graham Watson azt reméli, az új párt ad valami értékeset, nem csak Magyarországnak, hanem az Európai Unió egészének. Graham Watson, az Európai Liberálisok és Demokraták Szövetségének vezetője videóüzenetben kívánt szerencsét Fodor Gábor új pártjának. Az üzenet szövege így szól:
„Helló, én Graham Watson vagyok és szeretnék sok sikert kívánni az új liberális párt megalapításához Magyarországon. Örömömre szolgál, hogy Fodor Gábor elindította ezt a kezdeményezést, mert úgy gondolom, eljött az ideje, hogy helyreálljon a liberális erő az Önök országában. Brüsszelből mélyülő aggodalommal és alkalmanként kétségbeeséssel nézünk néhány eseményre, amik egy olyan kormány alatt történnek, aminek parlamenti többsége elég nagy ahhoz, hogy megváltoztassa az alkotmányt. Magyarországnak szüksége van egy olyan liberális erőre, amely elkötelezett a sikeres piacgazdasághoz, elkötelezett a jogállamisághoz és nyitott az új ötletekre. Ez az erő kizárólag egy liberális erő lehet. Remélem, hogy az új párt ad nekünk valami értékeset, nem csak Magyarországnak, hanem az Európai Unió egészének. Egy liberális erő Budapesten és azon túl.”
A demokraták szövetségének vezetője nem fogadja el a magyar választási eredményt, mert azon megbuktak a liberálisok. Csak a liberálisok, baloldaliak, kommunisták kormányra jutása lehet demokratikus ott Brüsszelben. Valójában a baloldaliak és liberálisok egy esetleg bekövetkező európai léptékű konzervatív fordulattól félnek, ezért szeretnék a magyarországi változás eredményeit megsemmisíteni, ezért indítottak az ország ellen lejárató hadjáratot.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének szakbizottsága április 24-én azt javasolta strasbourgi ülésén, hogy indítsák el a Magyarországgal kapcsolatos monitoringeljárást. A megfigyelési eljárást olyan ET-tagország ellen indíthatják, ahol kétely merült fel a demokrácia, a jogállamiság, illetve az emberi jogok maradéktalan érvényesülését illetően. Magyarország vonatkozásában tavaly, az alkotmányozási folyamat során merült fel ez az elképzelés. Most ismét magyar napot tartottak az Európai Parlamentben többek között az alaptörvény negyedik módosításának apropóján. Viviane Reding uniós biztos Magyarországgal kapcsolatban úgy fogalmazott: a helyzet megoldására ott van a 7-es cikkely a kezünkben, „igaz, ez egy atombomba”.
Az El Mundo című spanyol lapnak adott interjúban Orbán Viktor azt hangsúlyozta: a magyar alkotmány konstruktív, nem liberális, de nem is konzervatív, olyan értékekre épül, amelyeket a magyarok fontosnak tartanak, ez az alkotmány a közjót szolgálja.
A magyar alkotmányosság történelmi gyakorlata a magyar kultúra alapvető kincse, amit minden erővel meg kell védeni minden támadással szemben. Lehet az európai egységesülés a kor parancsa, a fejlődés rendjének útja, a kontinens védekező lépése, de semmilyen érdek nem jöhet elő olyan igénnyel, hogy annak javára lemondjon a nemzet alapvető kulturális értékeiről. Csapó Endre