FotoMedia

2013. május 23. - Magyarország a hódoltságváltással megtette, ideológiai elkötelezettségből, a gazdálkodás állami monopóliumának magánvállalkozásra való átrendezését.
Ezzel elvetette a lehetőséget ahhoz, hogy határvonalat húzzon az állami illetve a magánszektor közé az ország igényeinek és érdekeinek megfelelően. A mindent privát gazdálkodásban működtetés rendszere az Egyesült Államokban alakult ki, annak sajátos körülményei között. De ami megfelel egy hatalmas, nagy országnak, az nem lehet zsinórmérték egy kis ország számára, amelynek még hosszú időre gondoskodnia kell társadalma nagy részének felemelkedéséről.
Minden ország társadalmának szüksége van közösségi szolgáltatásokra élete színvonalának a kor igényeihez méltó megtartásához. Két csoportba oszthatók: közüzemi és közintézményi szolgáltatások.
A közüzemi szolgáltatás az, amit a fogyasztója fizet meg, rendszerint egyéni igényeket elégít ki: villany, gáz, távfűtés, víz és csatorna, szemét-elvitel, távközlés, stb.
A közintézményi szolgáltatást az állam valamennyi tagja részére, illetve az összesség érdekei számára nyújtja: közoktatás, közegészség, közjóléti intézmények, kultúra, sport, ezeknek költségeit az állam a munkaadók és munkavállalók jövedelméből teremti elő. Ezek piaci feltételekkel nem finanszírozhatók a közösség egészének szolgálatában. Liberalista kormányok mégis erőltették az oktatásügy és egészségügy teljes privatizálását, szerencsére erre már nem volt idejük.
Magyarországon ma már kialakult egy közepesen fejlett fogyasztói társadalom, ahol a fogyasztási cikkek mellett a közüzemi szolgáltatások is mindenki részére fontosak. Víz, villany, csatornázás általánosnak mondható, tehát közszükségleti tényezők, hozzáférhetőségük tehát nemzeti érdek, nem lehetnek nyerészkedés tárgyai. Nagy országokban óriási energiaszolgáltató vállalatok piaci versenye előidézhet olcsó árat a fogyasztó részére, de kis országban ilyen piaci verseny nem alakul ki, ellenkezőleg, monopol helyzet áll elő, és ha külföldi a szolgáltató, csakis a profit maximálása történik, úgy emeli az árakat, ahogy csak tudja.
Erre emlékeztet dr. Petz Ernő energetikai szakember „Tévúton az energetika” című írásában (KAPU, 2013/3.):
„Igazán önálló energiapolitikánk nincs EU-tagságunk (függőségünk) okán.  A rendszerváltozás után gyorsan igyekeztünk szolgai módon (akár túl-) teljesíteni a velünk szemben támasztott követeléseket (dereguláció, privatizáció, liberalizáció, energiatörvények stb.) Ilyen Európai Unióban, liberális piacgazdaságban kell élnünk, miközben az Európai Parlamentnek nincsen jobb dolga, mint hogy a kis Magyarország kötelességszegéseivel foglalkozzék. Az viszont eredmény számára, hogy a villamosenergia kereskedésével kis hazánkban több mint 60 cég foglalkozik, tőzsdék is léteznek, még sincs igazi, korrekt árcsökkentést eredményező rendszer, és mindent mi fizetünk (egy kilowattóra villamos energia ára 50 forint).”
Húsz éve ez a szolgáltatóipari privatizáció szívja el az ország vérét, amit a politikai tábor természetesnek vett, mint a szabadpiaci elvű gazdaság velejárója. Szerencsére a nemzeti kormány, a kellő társadalmi felhatalmazás erejével igyekszik megtörni ezt a kiszolgáltatottsági alázatot.
A magyar államnak csak kevés korlátozó hatása van a közüzemű szolgáltatások árának és színvonalának alakulására. Ami történik napjainkban ezen a téren, az a törvény adta lehetőségek keretében történik.
„A teljes energiaszektort nézve a magyar vállalatok 1995-ös külföldi kézbe adása óta a cégek 1095 milliárd forint adózás utáni nyereséget értek el. A rezsicsökkentésnek nem az volt a célja, hogy ne érjenek el profitot, hanem hogy a magyar családok ne károsuljanak a magas a költségek miatt. Fontos volt, hogy a segítség ne közpénzen történjen” –
mondta el Németh Szilárd, a rezsicsökkentést ellenőrző munkacsoport vezetője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című reggeli műsorában. Németh hozzátette: „óriási hibát” követett el a Horn–Kuncze kormány 1995-ben, amikor „hat nap alatt privatizálta a teljes energiaszektort” és olyan szerződéseket kötött, amelyben biztosította a nyereséget a cégek számára. Így a családokkal szemben a nagyvállalatokat, bankokat segítette. A szolgáltatók áremelési kéréseit a 2002 és 2010 közötti kormányok 15-ször hagyták jóvá,  a háztartási gáz ára a háromszorosára, a villany költsége pedig kétszeresére emelkedett – mondta a politikus. „Ennek a világnak azonban vége”, a közszolgáltatási rendszerben „nincs keresnivalója a magántőkének, többségi tulajdont kell szereznie a közösségi tulajdonnak”, hogy a magyar családok állni tudják a költségeket. A rezsicsökkentés folytatódik: az energiaszektorban októberben új mérséklési eljárás várható – hangsúlyozta a fideszes politikus.
Tehát megadta az indokolást olyan intézkedések megtételéhez, amelyek korlátozzák a külföldi szolgáltató vállalatok profitját. Ezekkel az intézkedésekkel január 1-jétől 10 százalékkal csökkent a gáz, az áram és a távhő díja, és az eddigi intézkedések folytatásaként további rezsicsökkentésre lehet számítani.
Törvényben rögzítette a parlament a rezsicsökkentést: az április 29-én elfogadott jogszabály a földgáz, az áram és a távhő árának január 1-jén bekövetkezett csökkentése mellett előírja a víz- és a szemétszállítási díjak tízszázalékos csökkentését július 1-jével. Azért, hogy az Orbán-kormány képes legyen tovább csökkenteni a rezsiköltségeket, az Országgyűlés átalakította és rendeletalkotási joggal ruházta fel az energiahivatalt; az elfogadott változtatással bíróságon már nem lehet megtámadni az energiahivatal rezsicsökkentést érintő döntéseit, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal rendeleteivel szemben már csak az Alkotmánybíróságon indítható jogorvoslat. Eddig egyébként 3400 panasz érkezett az energiahivatalhoz, amelyek mind arról szólnak, hogy a szolgáltatók megpróbálják „elszabotálni” a rezsicsökkentést.
A miniszterelnök ismét elmondta, hogy a 2002–2010 közötti rezsiemelések, valamint a bér-, nyugdíj- és családtámogatás-csökkentések miatt 2010-ben a háztartások mintegy 20 százaléka költötte jövedelme több mint egyharmadát lakásának fenntartására. Hozzátette azt is, hogy 2011-ben az egész Európai Uniót nézve Magyarországon voltak a legmagasabbak a rezsiköltségek.
A miniszterelnök szerint óriási profitot nyeltek le a korábbi években az energiaszolgáltatók, amelyeket „gátlástalan és telhetetlen vállalatoknak” nevezett. Mint mondta, „Magyarország ma már elég erős ahhoz, hogy a magyarok érdekeit képviselje, ha az új törvényjavaslatot a parlament elfogadja, és miért ne fogadná el, akkor az energiacégek még kevesebbet fognak keresni”.
Orbán Viktor kijelentette: nehéz küzdelem lesz, szükség van minden magyar támogatására. Felszólalása végén arra szólított fel mindenkit, akit szintén felháborít „a szolgáltatók botrányos viselkedése”, hogy hallassa hangját, „üzenjük meg együtt ezeknek a cégeknek, hogy nem a magyar kormánnyal állnak szemben, hanem minden magyar emberrel”.
Valójában az államnak egyes közüzemű szolgáltatások esetében legfeljebb a hatósági ármegállapítás eszközével van bizonyos befolyásolási lehetősége a fogyasztó lakosság érdekében.
„Az elmúlt év »fogyasztói-árcsatái« váltakozó kimenetelű eredményeket hoztak, amíg a lakossági földgáz árának hirtelen és drasztikus emelését el tudta hárítani a kormány, addig a villamos energiaszolgáltató cégek egyszerűen nem fizették ki a  »szétosztott« energia árát a villamos energiát megtermelő – zömében állami tulajdonú – vállalatnak, ezzel kompenzálva a hatósági ármegállapításból adódó (állítólagos) üzemi veszteségüket.” (Horváth Ferenc: Közszolgáltatások fogyasztása és finanszírozása, SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei 2002.)
Ez az idézet 11 évvel ezelőtti, tehát az azt követő 8 évi liberalista garázdálkodás még drasztikusabb áremeléseit nem tartalmazza. Ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ebben a társadalom jólétét érintő üzletágban hatósági beavatkozásra sor került. További lehetőség csak abban van, ha az állam visszavásárolja a szolgáltató vállalatokat a külföldi befektetőktől, akik potom áron kapták, persze most már olyan áron, amit kérnek érte. Ezt a veszteséget azokkal a politikusokkal kellene megfizettetni, akik okozták a kárt.
Közszükségleti szolgáltatásról lévén szó, Orbán Viktor miniszterelnök egyenesen nonprofit közszolgáltatókat tart kívánatosnak. Nem is új elképzelés, Európa-szerte is, de Magyarországon is vannak ilyen vállalkozások. Magyarország legnagyobb víziközműszolgáltatója, az ugyancsak siófoki székhelyű DRV Zrt. szerint is van realitása a nonprofit szolgáltatásnak. Winkler Tamás vezérigazgató szerint ugyanis „egy víziközműtársaság elsősorban nem a bevételek szintjén, hanem a biztonságos és egészséges vízszolgáltatásból adódó fogyasztói elégedettségből méri a profitot.”
Ez lenne az új típusú vezetői szemlélet? Illés Zoltán államtitkár már hónapokkal ezelőtt pedzegette: nem biztos, hogy aki a köznek szolgáltat, annak nyereséget kell termelni. Ennél is korábban vetette már fel Schmidt Jenő, hogy ideje lenne felülvizsgálni, jogosak-e azok a költségek, amelyeket egy-egy szolgáltató beépít a díjba. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnöke nem titkolta korábban sem, hogy szerinte tarthatatlanul magasak a közszolgáltatások díjai.
„Kötelező közszolgáltatást piaci alapokra helyezni, ez egyenlő az öngyilkossággal, ráadásul úgy, hogy egyrészt nincs verseny, másrészt hiába az önkormányzat az ármegállapító, ha nem tudja ellenőrizni: a díjba épített költségek valódiak-e, vagy sem. Szakember legyen egyébként a talpán, aki ezt meg tudja tenni. Ezért aztán, ha kormányrendelet szintre jut a közszolgáltatók nyereséglefaragása, akkor abban nagyon pontosan rögzíteni kell: melyek a valódi költségek? Némi nyereséget is elképzelhetőnek tartok, de csak néhány százalékot, nem pedig a mostani mértékűt. Hogy így már nem érné meg a külföldi tulajdonosoknak? Ha kivonulnak, akár az önkormányzatok is átvehetik a társaságokat, s a települések nem fognak ragaszkodni a kivehető osztalékhoz...”
Van tehát más út is, mint a mindent államosító kommunizmus és a mindent magánosító liberalista kapitalizmus. Érzékelnünk kell, hogy Orbán Viktor és kormánya elutasítja ezeket a szélsőségeket mind politikai, mind gazdasági téren. Ugyanakkor szembeszegül az uralkodó politikai és gazdasági rendszerrel.
*
A miniszterelnök hadat üzent az energiaszolgáltatóknak, és közölte, hogy új törvényjavaslatot dolgoznak ki a rezsi csökkentésére.
Orbán Viktor azt mondta, az áramár kérdése minden magyar háztartást érint, a gázáré 3 millió 300 ezer háztartást, azaz a magyarok 76 százalékát. A miniszterelnök közölte: 2002 és 2010 között 206 százalékkal emelkedett a gáz- és 97 százalékkal az áramár. 2010-ben a háztartások húsz százaléka, 2 millió ember a jövedelme több mint egyharmadát költötte rezsire, 2011-ben Európában Magyarországon volt a legmagasabb a rezsiköltség. „Óriási profitot, tízmilliárdokat kerestek a cégek, a villamosenergia-szektor adózott profitja 31 milliárd forint volt, a gázcégek között is volt több, amely 5 milliárd körüli profitot tett zsebre” – mondta Orbán Viktor.
Hír május 1-én: – Csalásnak és tarthatatlan intézkedésnek nevezte a kormány rezsicsökkentését az Együtt 2014 Párbeszéd Magyarországért választási szövetség vezetője a pozsonyi Sme című liberális lapnak adott interjújában. Bajnai Gordon a magyar kormány és az ellenzéki csoportosulás gazdaságpolitikai elképzelései közötti különbségeket firtató kérdésre azt mondta, hogy Magyarországnak válságmenedzsmentre lesz szüksége, és ez elsősorban a bizalom válságát érinti majd. „Legelőször is meg kell újítani a kormányba, a jogbiztonságba és az adórendszerbe vetett bizalmat” – fogalmazott. A volt miniszterelnök az Orbán-kormány rezsicsökkentését csalásnak és tarthatatlan intézkedésnek nevezte. Bajnai Gordon hozzáfűzte: elismeri, hogy Magyarországon magasak a lakhatással összefüggő kiadások, de az általa vezetett szövetség ezt a háztartások energiatakarékosabbá tételével orvosolná, ami több megtakarítást hozna a családoknak, és munkahelyeket is teremtene.
A rezsicsökkentés elleni érvek egyike, hogy azt nem az energiaárak csökkentésével, hanem a korszerűtlen családi házaknál elvégzendő átalakításokkal kell elérni. „Akár öt év alatt is megtérülhet a korszerűtlen családi házaknál az ablakok és ajtók cseréje, vagy a homlokzat hőszigetelése, egy egy-két millió forintos beruházással pedig akár harmadával-felével is csökkenthetők a rezsiköltségek. A szakemberek szerint tavasszal ideális belekezdeni a felújítási munkálatokba, amelyeket a rezsin megspórolt összegből is lehet finanszírozni. Az 1970 és 1990 között épült családi házak esetében térülhet meg leggyorsabban egy energetikai felújítás, és már egymillió forint körüli beruházással is harmadával csökkenhető a rezsi – derül ki az OTP Lakástakarék mintaprojektjéből.”
Ez persze mellébeszélés, mert a tisztességtelenül magas árak azokat is sújtják, akiknek jól szigetelt lakásuk van, és éppen az a szegény réteg szenved a rossz szigetelés miatti pazarláson felül a magas árak miatt.
Egy elemzés érdekes részletei:
– Az ellenzék visszatérő kritikája az Orbán-kormánnyal szemben, hogy önkényesen félretolja a jogállamiság vívmányait céljai elérése érdekében. A rezsicsökkentés esetében is megfogalmazódott ez a kritika, de nem kapott nagy hangsúlyt, hiszen a rezsicsökkentés példátlan támogatottságot élvez a magyar választópolgárok körében. A Fidesz március 20-án elkezdett aláírásokat gyűjteni a rezsicsökkentés „megvédése” érdekében, és egy hét leforgása alatt sikerült 150.000 aláírást felmutatniuk. (Azóta másfélmillió aláírás gyűlt össze, és még folytatják a gyűjtést.)
A rezsicsökkentéssel kapcsolatos intézkedések az ellenzéki kritikának is erősen ellenállnak: Jogállamiság sárba tiprása? Az intézkedések nem az állampolgárok jogait sértik. Lehetne jobban csinálni? Lehetséges, de az átlag választópolgár már most a saját bőrén érzékeli a díjcsökkentést, míg az ellenzéki alternatívák egyelőre csak lehetőségek.
Megállapítható, hogy a rezsicsökkentés megkerülhetetlen társadalmi, politikai céllá vált, mellyel a jövőben bizonyosan számolni kell, és nem csak pillanatnyi döntésről van szó. (Balatoni Attila, Méltányosság Politikai Elemző Központ
*
Az ellenzéket nagy dilemma elé állította a kormány rezsicsökkentő akciója. Nem támadhatják meg egyenesben, mert a sokat emlegetett baloldali értékeket tagadnák meg vele. De liberalista nemzetközi elkötelezettségük miatt ellenezniük kell, hiszen külföldi támogatóik az Orbán-kormány politikáját a szabadpiaci rendszer megtámadásának tekintik. A Fidesz ezzel a lépésével nagy népszerűségi előnyre tett szert, nem annyira a költségek csökkenésével, mint inkább a baloldali pártok – ha nem is szemtől-szembe, de – becsmérlő nyilatkozatai miatt.
Az egész kádári politikai garnitúrából egyedüliként magát kommunistának valló Thürmer Gyula és pártja védelmezi az úgynevezett baloldali értékeket. Nála meggyőzőbben nem lehet jellemezni azt az álságos, köpönyegforgató, népámító politikai csoportosulást, amely az MSZMP-ből nőtt ki a hódoltságváltás alkalmával:
Baloldali jelszavakkal szervezkedő politikai söpredéknek nevezte Thürmer Gyula az MSZP-t, a DK-t és az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért választási szövetséget. A Munkáspárt elnöke egyúttal bejelentette: bár nevet változtatnak, és Magyar Munkáspártként tevékenykednek tovább, de marxista-leninista ideológiájukból nem engednek.
„Meg kell dönteni a bankok és a multicégek hatalmát, amelyek tevékenysége a magyar dolgozók kizsákmányolásához vezetett – jelentette ki Karacs Lajosné a Magyar Kommunista Munkáspártból Magyar Munkáspárttá változott szervezet alelnöke –, mi 23 éve következetesen a dolgozó emberek érdekeit képviseljük. A bérből, a fizetésből élők, a kétkezi munkájukból élők érdekeit képviseljük. Tehát mindent, ami nekik jó, azt mi támogatjuk. Ez azt jelenti, hogyha a Fidesz olyan intézkedéseket hoz, mint például a rezsicsökkentés, azt mi helyeseljük, mert valóban 10 százalékkal kevesebbet kell fizetni a dolgozó embernek” – nyilatkozta az Echo Tv-nek Karacs Lajosné.
Thürmer Gyula, a Magyar Munkáspárt elnöke szerint a jelenlegi baloldali mozgolódás egyetlen képződménye, a Bajnai Gordon vezette az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért Szövetség sem, sem pedig a gyurcsányista Demokratikus Koalíció valójában nem baloldali. Ezt azzal magyarázta, hogy törekvéseik és nyilatkozataik ugyanis nem a bérből élő munkások érdekeit szolgálják. „Sem az MSZP-nek, sem a DK-nak, sem az összes többi magát baloldalinak nevező szervezetnek három értelmes gondolata ebben a kérdésben nincsen. Mi csak olyan szervezettekkel lennénk hajlandóak együttműködni, amelyek valóban akarnak a dolgozó embernek adni. Itt semmi másról nincs szó, mint a baloldali jelszóval fellépő politikai söpredék próbál a jelenlegi helyzetből magának hasznot húzni” – szögezte le a kommunista politikus.
A rendkívüli kongresszusát tartó párt visszautasítja az Európai Unió beavatkozását a magyar belügyekbe. Lehet vitatkozni bizonyos döntések helyességén, de a végső szót Magyarországnak kell kimondania – véli a Magyar Munkáspárt elnöke. (2013. május 11., szombat MNO/Echotv )
Friss hír:
Július 1-jétől 10 százalékkal csökken a víz, valamint legalább ugyanilyen mértékben a szemétszállítás díja. Ugyanerre lehet számítani a PB-gázpalackok esetében – amelyekre a tervek szerint hatósági árat vezetnek be – és a szippantás áránál is, minderről pedig a következő két hétben kerülnek az Országgyűlés elé a szükséges törvényjavaslatok – közölte Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője a kormánypárti frakciószövetség ülése után.
A ránk nehezedő, teljesen egyértelmű külföldi és belföldi nyomás ellenére folytatni kívánjuk a rezsicsökkentést – mondta a politikus, hozzátéve, hogy csak az jelent megfizethető mértékű rezsit, amit az emberek is ki tudnak fizetni. Törekedni kell szerinte arra, hogy az országban ugyanazért a szolgáltatásért, ha lehet, a legtöbb területen hasonló árat kelljen fizetni. Csapó Endre