Csik Ferenc (1913-1945)

E-mail Nyomtatás PDF


Csik Ferenc, (eredetileg Lengvári Ferenc) olimpiai bajnok úszó, orvos, lapszerkesztő Kaposvárott született, 1913. december 12-én.

Édesapja az első világháborúban hunyt el. Csik Ferencet anyai nagybátyja fogadta örökbe. Ekkor változott a neve Lengváriról Csikra.
Sportpályafutása
1930-ban a Keszthelyi Törekvés úszója volt. 1931-ben orvostanhallgatóként Budapestre költözött és a BEAC sportolója lett. Edzői kezdetben Bárány István majd Vértesy József voltak. 1932-ben főiskolás bajnok lett. 1933-tól lett a válogatott tagja. Ebben az évben tudta egy percen belül teljesíteni a 100 méteres gyorsúszást. Az 1934-es Európa-bajnokságon 100 méter gyorsúszásban és a 4 × 200 méteres gyorsváltóban (Jung, Zábrák, Lengyel, Csik) sikerült nyernie. 1935-ben 100 méteres gyorsúszásban 57,8 másodperces idővel, 1936-ban a 4 × 200 méteres gyorsváltóban ért el Európa-rekordot.
Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon a 100 méteres gyorsúszásban olimpiai bajnoki címet szerzett.[1] A 4 × 200 méteres váltóval bronzérmes lett. 1937-ben és 1938-ban is tagja volt a világrekordot[2] úszó – Zólyomi Gyula, Kőrösi István, Gróf Ödön, Csik Ferenc – összeállítású magyar gyorsváltónak. Pályafutása során összesen tizennyolc magyar bajnokságot nyert. Az aktív sportolástól 1938-ban vonult vissza.
1939-től részt vett a Bárány István alapította Képes Sport szerkesztésében. 1939 áprilisában Bárány István után rövid időre a magyar úszóválogatott szakvezetője lett. 1940-ben a BEAC főtitkára, 1942-ben a Magyar Úszó Szövetség elnökségi tagja lett.
Sporteredményei
olimpiai bajnok (1936: 100 m gyors)
olimpiai 3. helyezett (1936: 4 × 200 m gyorsváltó)
kétszeres Európa-bajnok (1934: 100 m gyors, 4 × 200 m gyorsváltó)
hétszeres főiskolai világbajnok (1935: 100 m gyors, 4 × 200 m gyorsváltó, 3×100 m vegyesváltó; 1937: 100 m gyors, 200 m mell, 4 × 200 m gyorsváltó, 3 × 100 m vegyesváltó)
főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1933: 100 m gyors)
főiskolai világbajnoki 3. helyezett (1933: 50 m gyors)
a párizsi Grand Prix győztese (1934: 100 m gyors)
tizennyolcszoros magyar bajnok
1937-ben avatták doktorrá. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem belklinikáján és a MÁV Betegbiztosítónál dolgozott. 1943-ban a Testnevelési Főiskolán anatómiát tanított valamint az Orvosi Közlemények kiadója lett. 1944 októberében kapott katonai behívót.
Orvosi hivatásának teljesítése közben, Sopronban egy bombatámadás során vesztette életét 1945. március 29-én. Halála után a légitámadás áldozatait közös sírba temették el Sopronban. 1947-ben exhumálták, és a Keszthely által felajánlott díszsírhelyben örök nyugalomra helyezték.
Emléktáblája a Soproni Lővér uszodában látható.
Forrás:Wikipédia/Fotómédia

 

Módosítás dátuma: 2013. július 01. hétfő  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 111 vendég böngészi