FotoMedia

A felsõszeli rész üzemeltetõje bírósági döntés alapján ingyen köteles megtölteni a deáki rész medencéit, amit a felsõszeli vállalkozás méltánytalannak tart
A döntést a 2003 óta húzódó perben tavaly novemberben hozta meg a Nagyszombati Kerületi Bíróság. Habár döntése ellen – amellyel a Galántai Járásbíróság korábbi határozatát erõsítette meg – már nem lehet fellebbezni, Dobossy Pál, Felsõszeli polgármestere állítja: nem nyugszik bele a szerinte igazságtalan döntésbe, és a belügyminiszterhez meg ügyészhez fordul jogorvoslatért.
A bonyodalmak azután kezdõdtek, amikor a korábban Deáki Termálfürdõ néven üzemelõ létesítményt 1991-ben az állam delimitálta az önkormányzatoknak, és a két község kataszterébe esõ fürdõrész a két község külön tulajdonába került. Több mint tíz évig Deáki üzemeltette az egész fürdõt, és bérletet fizetett Felsõszelinek. A bérleti díj körül is gondok voltak, míg végül 2002-ben a két község határán kerítéssel elválasztották a létesítményt, és a két falu külön-külön kezdte üzemeltetni a kataszterébe esõ fürdõrészt. A felsõszeli részt a község által alapított HOSAL Horné Saliby Kft., a deákit a község szolgáltató vállalata üzemeltette.
Az önállósulást követõen a Felsõszeli kataszterében lévõ termálfuratból nyert vizet – amelyet addig a Deáki a saját rezsiköltségén használt az egész területen – a HOSAL Kft. csak úgy akarta szolgáltatni Deákinak, ha az megtéríti a medencevíz elõállításával járó költségeit. „Valamikor 2001-ben, amikor a két falu megegyezett, hogy külön-külön fogja mûködtetni a fürdõjét, elkezdtem intézni, hogy Felsõszeli község a saját geotermális furatából vehessen vizet – idézi a történteket Dobossy Pál. – Mivel a termálvíz állami tulajdonnak számít, az államtól kell kérni engedélyt ahhoz, hogy kinek adhatunk vizet. A határozatban benne volt, hogy adhatunk vizet a deáki félnek is. Akkor megegyeztünk, a következõ nyári turisztikai idényben hogyan fognak mûködni a termálfürdõk. Mivel a mi területünkön van a furat, mi adunk vizet a deáki félnek, Deákinak pedig van egy kanálisa, amelyen kiengedhetjük a természetbe az elhasznált medencevizeket. A 2002-es idényben eszerint töltöttük a medencéjüket. A további mûködtetésrõl a HOSAL cég és a deáki fürdõt üzemeltetõ közhasznú szolgáltató vállalat között folytak a tárgyalások, és megpróbáltuk megmagyarázni, hogy a medencevíz elõállításával, a víz szivattyúzásával, bekeverésével, hûtésével, klórozásával, a vezetékek fertõtlenítésével stb. kiadásaink vannak. Kiszámoltuk, ezek a rezsiköltségek köbméterenként 6,70 koronát tettek ki. Mi csak ezt akartuk megtéríttetni a deáki féllel, de számukra ez nem volt elfogadható. A 2002-es idény után azzal dobták vissza a számláinkat, hogy õk ezt nem fogják megfizetni” – magyarázza a polgármester. Mivel a további tárgyalások sem vezettek megegyezéshez, a HOSAL Kft. vezetõje kijelentette: nem hajlandó állni azokat a költségeket, amelyek a deáki medencék feltöltésére szolgáló víz elõállításával járnak, és 2003. július 31-i hatállyal leállította a termálvíz szolgáltatását.
Ezután fordult Deáki a bírósághoz. Kérte, kötelezzék Felsõszelit, hogy vizet adjon a deáki fürdõnek. Dobossy Pál elmondása szerint a Galántai Járásbíróság furcsa körülmények között döntött: „Ha jók az információim, a beadványt pénteken délután nyújtották be a bíróságra, és hétfõn reggel már hívott a bíró, hogy délelõtt szeretne velem találkozni a fürdõben. Ott volt a deáki polgármester és a mi cégünk vezetõje, mindegyikünk elmondta az érveit, aztán három napon belül a bíró futárral küldte a határozatát: kötelesek vagyunk vizet adni.”
Felsõszeli fellebbezett a határozat ellen, sõt kérték, hogy az illetékes bírótól elfogultság miatt vegyék el az ügyet. A polgármester a bíróság részrehajlását látja abban is, hogy amikor a Galántai Járásbíróság által meghozott ítélet kihirdetésének jelzett idõpontjára megérkezett a bíróságra, be sem akarták engedni. Amikor beengedték, kiderült: a bíró a megadott idõpontnál 20 perccel korábban kihirdette az ítéletet. Amikor ezt szóvá tette, a bíró õt nevezte hazugnak. Az ügy elkerült a legfelsõbb bírósághoz is, ahonnét azonban eljárási hiba címén visszaadták. Végül a fellebbviteli szerv, a Nagyszombati Kerületi Bíróság 2005. november 30-án megerõsítette a Galántai Járásbíróság 2003. évi határozatát. Dobossy Pál azt is elárulta, milyen lépéseket kívánnak most tenni: „Természetesen panaszt teszünk a járásbíróság mûködése miatt, én személyesen panaszt teszek, és eljárást fogok követelni a bíró ellen, mivel nyilvánosan megsértett és hazudott. Ezenkívül az ügyészséget fogjuk kérni, hogy nézze meg, mennyire tartották be a törvényt a határozatok kiadásánál.” A polgármester szerint a galántai bíróság részrehajló, sõt a kerületi bíróság határozatában is részrehajlást lát. „Úgy tûnik, Deáki diktál, a bírónõ pedig ír” – állítja. A határozatban olyan idézet is szerepel, miszerint õ korábban kijelentette volna, hogy inkább büntetéseket fognak fizetni, mintsem a deáki medencéket vízzel tölteni. A polgármester cáfolja, hogy ilyen kijelentést tett volna. Szerinte elképzelhetetlen, hogy a bíróság kötelezze a községet: saját pénzébõl támogasson egy másik községbeli vállalkozást.
Bukovský János, Deáki polgármestere azzal érvel, hogy amikor a fürdõ kettévált, született egy szerzõdés a két falu között, amely szerint Felsõszeli tölteni fogja a medencéket, cserébe a elhasznált medencevizét a Deáki területén lévõ elvezetõ csatornába engedheti. Az általa szolgáltatott ivóvízért és áramért pedig azt az árat kéri Deáki, amit maga is fizet a szolgáltatónak. „Tudjuk, a medencevíz elõállításával Felsõszelinek vannak költségei, de nekünk is vannak kiadásaink a csatorna karbantartásával kapcsolatban – állítja Bukovský. – Tizenkét évig mûködtettük az egész fürdõt, tudjuk, mi van ott, és mi mennyibe kerül. Eszerint kiszámítottuk a költségeket, és olyan szerzõdést próbáltunk kötni a szeliekkel, hogy csak a tényleges kiadásokat számláztuk ki a számukra, de ebben sem lehetett megegyezni velük. Kihasználták, hogy nekünk szükségünk van a vízre, és feltupírozták az árat. 2003 júniusáig az áramot is mi szolgáltattuk nekik, de még azt sem fizették meg.”
Miután a felsõszeliek 2003 júliusában leállították a vízszállítást, a deáki termálfürdõ a saját területén lévõ régi furatot használta, sõt tavalyelõtt egy új furatot is készíttettek – de még ez sem kellõ kapacitású. A deáki nagymedence több mint 1600 köbméteres, és ez nem töltõdik fel 12 óra alatt a deáki furatokból, ráadásul a víz kisebb hõmérsékletû, mint a felsõszeli furat vize. Deáki polgármestere úgy véli, Felsõszeli szándékosan próbálja rontani a deáki fürdõ hírét. Mással ugyanis nem tudja magyarázni, miért nem adnak vizet, hiszen a szeli furat vizének talán csak a felét tudják a saját medencéikben hasznosítani, a többi meleg vizet közvetlenül az elvezetõ csatornába engedik, ahelyett, hogy a deáki medencén keresztül eresztenék ki. A Deáki számára kedvezõ bírói határozat ellenére Bukovský János nem túl bizakodó, mert amikor a járásbíróság az elsõ határozatában kötelezte Felsõszelit a vízszolgáltatásra, a felsõszeli fél azt a határozatot sem tartotta tiszteletben.
GAÁL LÁSZLÓ