FotoMedia

 Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin

Kasza József
elnök
Vajdasági Magyar Szövetség
Szabadka

Tisztelt Elnök Úr!

Ha áttekintem levelezésünk legfrissebb termését, voltaképpen elégedett lehetek. Van párbeszéd. Igaz ez egyelõre a süketek párbeszéde, de az is jobb mint a semmi. A gondom az egésszel az, hogy miközben sürget az idõ, egy tapodtat sem haladunk elõre azokban az ügyekben amelyeket mi fontosnak tartunk.

Továbbra is csak a magyarok az a kisebbség, amelynek pártjai nem tudtak egységesen bekapcsolódni abba a most már népes kisebbségi csapatba (ehhez legutóbb a horvátok csatlakoztak) amely a egyidejûség és a reciprocitás elvei mentén követeli a szerb hatóságoktól a kisebbségi közösség nyílt és megoldatlan helyzetének rendezését.

A három vajdasági magyar politikával foglalkozó szervezet egységesen követeli az autonómiát itt és most. Önök az alkotmányos dokumentumukban errõl nem beszélnek.

Továbbá, a VMDP és vajdasági horvátok (õk zágrábi segítséggel) követelik a kisebbségi közösség számarányos képviseletét a szerb parlamentben, szavatolt parlamenti helyeket és a kisebbségi választói névjegyzéken alapuló többpárti választások lehetõségét. Önök megelégednek a jelenlegi helyzettel, a természetes küszöbbel, mert úgy gondolják azt az anyagi elõnyt, amellyel pártjuk belemehet a választásokba, a VMDP semmiképpen nem tudja behozni. Önök a többpárti demokratikus verseny helyett továbbra is az igencsak idejét múlt többpártrendszert szorgalmazzák.

Javasoltam Önnek, hogy miután eltérõek a nézeteink ezekben az alapvetõ fontosságú kérdésekben kérjünk Budapesten lehetõséget az egyeztetésre. Önök erre nem mondanak sem igent, sem nemet. Mintha a javaslatot el sem olvasták volna. Csak feltételezem, s elõre elnézést kérek, ha nem így van, hogy Önt a Kostunicával folytatott megbeszélésén kialakult megállapodás akadályozza meg abban, hogy az egyidejûség és a viszonosság elvei mentén kérjen tényleges autonómiát, s abban is, hogy Budapesten kíséreljünk meg közös álláspontot kialakítani a legfontosabb kérdésekben.

Elolvastam az önök által illemkódexnek becézett dokumentumot, melynek hivatalos neve Platform a magyarság alapvetõ nemzeti érdekeirõl.

Ebben önök meglehetõsen vegyes dolgokat nyilvánítanak "alapvetõ nemzeti érdeknek" és megkövetelik az aláíróktól, hogy e kérdésekben tartózkodjanak még a legenyhébb bírálatoktól is. Íme egy példa.

Önök rögtön a dokumentum elején a Magyar Nemzeti Tanácsot, amit mi lényegretörõen a VMSZ nemzeti tanácsának mondunk, "a vajdasági magyarság választott, és törvényes országos önkormányzatának" nevezik. Mi azt mondjuk, hogy ez ugyan legális, s a szerb nemzeti érdekkel összhangban mûködõ intézmény, de nem legitim, mert nem szabad választások útján jött létre.

Ez a különbség a demokratikus közegben nem zavar, de önök a dokumentum büntetõrendelkezéseivel, a "viselkedési Kódex" elnevezésû bekezdésben betiltják a róla folytatott nyilvános vitát. Mindaddig, amíg a cselekvésére vonatkozó észrevételeinket nem vitatjuk meg "közvetlenül, a nyilvánosság bevonása nélkül". Hol élünk mi Elnök Úr, ha pozitívumnak vesszük azt, hogy a vitás kérdéseket nem visszük ki a nyilvánosság elé? Hol itt a politikai pluralizmus? Megvallom engem az önök dokumentumának ez a része azokra az idõkre emlékeztet, amikor a demokratikus centralizmus követelménye egy rendszer alapértékének számított. Isten mentsen meg tõle!

Tisztelt Elnök Úr!

Ne fejezzük be a vitát! Gondolkodjunk továbbra is ezeken a dolgokon és ha van új mondanivalónk, akkor azt közöljük egymással.

Nem lesz könnyû, de a VMDP-ben megpróbálunk egy demokratikus alapokon nyugvó viselkedési Kódexet összeállítani. Javaslom, hogy errõl, valamint a többi, szerintem ennél fontosabb kérdésrõl, mint amilyen a közös autonómiamodell kidolgozásának lehetõsége vagy a szavatolt parlamenti helyekért való közös politikai küzdelem, folytassunk nyilvános politikai vitát. Ön meg én, egy moderátor és a közönség jelenlétében.

Meggyõzõdésem, hogy az egyidejûség és a viszonosság elvének gyakorlati alkalmazása megkerülhetetlen. Hiszem, hogy pártjaink kapcsolatában a szerb hatalommal folytatott vitában elõbb-utóbb mégis közös politikai értékké léphet elõ.

Ennek jegyében jelzem a további vitára való készségem.

Tisztelettel:
Temerin, 2006. január 20.
Ágoston András