FotoMedia

Martin Farka1 külön köszönetet mondott a magyar mentõknek, a részletekre egyelõre homályosan emlékszik

Azt, hogy a történtek után egy héttel Farka1 kamerák elé állt, isteni csodának tartja a közvélemény. Az alábbiakban kivonatosan közöljük az elhangzottakat, azzal a nyilatkozattal, amelyet a túlélõ a találkozó elején olvasott fel:

„Mindenekelõtt szeretném kifejezni õszinte részvétemet elhunyt kollégáim családtagjainak és hozzátartozóinak. Sajnálom, hogy egyedül nekem sikerült túlélnem a katasztrófát, rendkívül jó kollektívát alkottunk. Szeretnék köszönetet mondani a magyarországi mentõegységeknek is, akik elsõként érkeztek a helyszínre, és elszállítottak Kassára. Ugyancsak köszönöm a kórház valamennyi orvosának a gondoskodást, akik szakmai profizmusuk mellett emberileg is végig mellettem voltak, és ezzel nemcsak nekem tették könnyebbé az elsõ napokat, hanem családomnak is”.

– Farka1 úr, fel tudja idézni a baleset körülményeit?

– Elnézést, a repülõúttal kapcsolatos kérdéseikre szakmai és személyes okokból sem válaszolhatok.

– Mégis, emlékszik valamire?

– Nagyon kevésre.

– Mit gondol, minek köszönheti megmenekülését?

– A véletlennek. A becsapódás pillanatában a helyemen ültem, a gép hátsó részében, és be volt kötve a biztonsági övem.

– Emlékszik, mit mondott a telefonba a feleségének?

– Részben.

– Hisz Istenben?

– Igen. Hogy ennek volt-e jelentõsége a tragédia pillanatában, azt ki-ki döntse el maga.

– Most hogy érzi magát?

– Fizikailag már nagyon jól, lelkileg is viszonylag jól, ahhoz képest, ami történt.

– Mit érzett, amikor ébredés után meglátta a feleségét?

– Csak pár perc után ismertem fel, lassan kezdett derengeni, ki õ.

– A gépen magyar nemzetiségû szlovák állampolgárok is voltak?

– Nem tudom, Koszovóban csak szlovákul beszéltünk, senki nem említette, hogy más nemzetiségû volna. Ez a téma nem került szóba.

– Miért jelentkezett a koszovói szolgálatra, és hogyan képzeli el a jövõt?

– A lõcsei pénzügyi katonai ellenõrzõ egység tagjaként a koszovói szolgálatot fõleg a katonai karrier, illetve pénzkereseti szempontból láttam jó lehetõségnek.

– Jelentkezne újabb kiküldetésre?

– Errõl már nem mi döntünk, hanem feletteseink. De ha rajtam múlna, többé nem jelentkeznék. De nem fog gondot okozni repülõre ülni.

– Mit gondol, mennyi ideig tart, míg lelkileg teljesen feldolgozza a történteket?

– Ezt nem tudom megmondani.

– Sok szó esik most az AN–24-es gépek biztonságáról. Kiderült, ezer darabból ötven zuhant le. Mi a véleménye a típusról?

– Nincs mit mondanom errõl, hiszen közgazdász vagyok, nem repülõtiszt.

– Valóban hallott hangokat a roncs irányából a becsapódás után?

– Hallottam, ezt mondtam a mentõsöknek is.

– A baleset után még szorosabb lett a kapcsolata a feleségével?

– Öt éve együtt vagyunk, de sokkal régebben ismerjük egymást. Másfél éve házasodtunk össze. Egész biztos, hogy ez az eset hatással lesz kapcsolatunkra.

– Igaz, hogy volt önnél egy négylevelû lóhere, amit a feleségétõl kapott?

– Legalább öt éve mindig magamnál tartottam. Ki tudja, talán ez is segített...

– Állítólag a megengedettnél többen utaztak a gépen.

– Errõl nincs információm. Mindannyian a helyünkön ültünk.

– Milyen volt a hangulat?

– Jó kedvünk volt, örültünk a hazatérésnek, alig vártuk, hogy családi körben legyük.

– Tudták, hogy közel vannak Kassához?

– A balesetet megelõzõ percekrõl homályos emlékeim vannak. De a leszállás tervezett idõpontját még Koszovóban közölték.

– Igaz, hogy a becsapódás után az erdõben kereste, hol van térerõ, hogy telefonálni tudjon? Emlékszik arra a magyar mentõsre, aki megtalálta?

– Erre nem tudok válaszolni. Azt sem tudom, hogy a feleségemet próbáltam-e hívni elõször, vagy a 158-as számot. Aztán jött valaki, magyarul beszélt, nem értettem. Az angolul tudó mentõs ezután érkezett. Szlovák mentõsökre nem emlékszem.

– Felesége egyetértett azzal, hogy Koszovóba menjen?

– Igen.

Hónapokig tart majd a teljes felépülés

Martin Farka1 kezelõorvosai elmondták, ébredése után nem kezdett a katasztrófáról beszélni, egyáltalán nem emlékezett, mi történt. Elbeszélések alapján tisztult ki a kép, óráról órára többre emlékszik, ezért már hétfõn megengedték a vizsgálótiszteknek, hogy felvegyék elsõ vallomását. A részleges amnézia mindenkinél eltérõ, ezért most sem lehet megjósolni, mire fog emlékezni. Bár az agyi szenzor beépítésén kívül más komoly beavatkozásra nem volt szükség, a páciens teljes felépüléséig még hónapok is eltelhetnek. Miroslav Kitka, a baleseti sebészet fõorvosa szerint a pácienst egy-két nap múlva a kassai katonai kórházba szállíthatják utókezelésre.

JUHÁSZ KATALIN