Főoldal pop-rock Emlékezzünk Cserháti Zsuzsára!

Emlékezzünk Cserháti Zsuzsára!

E-mail Nyomtatás PDF
A legendás énekesnõ slágerei kiszorultak a rádiók kínálatából – csak egyet játszanak, de azt naponta többször A napokban egy szomorú apropó kapcsán jutottak eszembe a szavai.

 A legendás énekesnõ slágerei kiszorultak a rádiók kínálatából – csak egyet játszanak, de azt naponta többször A napokban egy szomorú apropó kapcsán jutottak eszembe a szavai. Két éve a kereskedelmi tévécsatornák adásukat megszakítva kürtölték világgá Cserháti Zsuzsa halálhírét. A média hetekig kiemelt helyen foglalkozott az énekesnõvel, elmondták, megírták, hogy micsoda szegénységben élt, életének legbensõségesebb titkaira is fény derült – több esetben jócskán ki is színezték a történeteket, ahogy már megszokhattuk. Zenésztársai elismeréssel nyilatkoztak róla. Azok is, akik korábban elfordultak tõle. Mindenki õt méltatta, pedig senki sem volt méltó erre. Most akarva-akaratlan az jutott eszembe, hogy a nyári uborkaszezon kellõs közepén – akármilyen morbid – „jól jött” Cserháti tragédiája. Mert mit is gondolhat az ember, a zenerajongó, miután halálának második évfordulóján senki sem emlékezett meg róla? Nem is az a baj, hogy a média és a kiadók üzletet csináltak a halálából, hiszen ez valahol természetes, ilyesmibõl profitálni lehet, világszerte ezt teszik. A baj az, hogy két évvel a halála után már megfeledkeztünk a megemlékezésrõl, és hagyjuk Cserhátit örökre meghalni! Példát vehetnénk a ridegnek tartott angolokról. Januárban, George Harrison halálának évfordulóján Londonban tartózkodtam. A rádióállomások The Beatles-napot tartottak, a lemezboltok jelentõs árengedménnyel kínálták a sztár és együttesének hanghordozóit. Pedig Harrison nem is volt õstehetség, „csak” egy szerencsés fickó. A magyar rádiók nemhogy Cserháti-napot nem tartottak, meg sem említették az évfordulót. A kereskedelmi tévécsatornák sem. A környékünkön szokás mindent a nézettséggel indokolni – valószínûleg a tévék nagyurai ezzel takaróznának, ha számon kérnénk tõlük. Meggyõzõdésem, hogy egy Cserháti-összeállítás nagyobb nézettséget érne el, mint a sokadik amerikai öldöklõs film, de az illetékesek valamiért már jó elõre eldöntik, hogy mégsem. Esélyt sem adnak az ellenkezõjének a bizonyítására. Még 1-2 év, és a magyar zenetörténet egyik legjobb énekesnõje a teljes feledésbe merül. Fõleg a média felelõs ezért, a magyar kereskedelmi rádiók rendkívül rossz zenei szerkesztése. Amit az illetékesek ellestek a nyugatiaktól, és az ötletet „továbbfejlesztették”, hogy még egyszerûbbé váljon számukra a munka. Manapság a legtöbb adó zenéjét számítógép állítja össze – különbözõ kritériumok alapján sorolja adásba azt a néhány száz dalt, amelyet elõre betápláltak. Csakhogy, amíg nyugaton nem, addig a környékünkön teljes egészében a gépre bízzák a szerkesztést, és a gép nem tudja, hogy Cserhátinak évfordulója van. Amúgy is csak egy dala kap helyet a beválogatott felvételek között. Ezért van az, hogy naponta háromszor-négyszer halljuk az Akad, amit nem gyógyít meg az idõ sem címû dalát, de a többi slágerét soha. Várhatóan rövid idõn belül ez az egy is kiszorul majd a kínálatból. Kiszorítja a nemzetközi tinglitangli zene. Közben az Árva fiú, a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, a Boldogság gyere haza már el is felejtõdött. Talán már csak én emlékezem rájuk. Én, aki mélyen tiszteltem Cserháti Zsuzsát, és most végtelenül szomorú vagyok. Szomorúbb, mint amikor visszavonultan élt, mert akkor esély volt arra, hogy majd valaki visszahozza a köztudatba, és ismét megmutathatja, hogy mit is tud valójában. Ez szerencsére megtörtént. A jövõben viszont már senki sem fogja õt visszahozni. Azt hiszem, Cserháti Zsuzsa két évvel halála után örökre meghalt. Pályájának fõbb szakaszai Cserháti Zsuzsa (1948–2003) 1965-ben lépett az énekesi pályára. 1967-ben és ’68-ban a Rangers, majd a Thomastic együttessel turnézott. 1972-ben a Táncdalfesztiválon szerepelt Nem volt õ festõ címû dalával. Ekkor vált igazán ismertté. Több rádiófelvételt is készített röviddel a Táncdalfesztivál után, fellépett a Tessék választani és a Made in Hungary versenyeken. Ezekbõl az idõkbõl, mind a mai napig talán legnépszerûbb száma az Édes kisfiam. 1977-ben meghívást kapott az írországi Castlerbarba, majd 1978-ban a sopotói fesztiválra. 1982-tõl a vendéglátóiparban énekelt. 1996-ban Rózsa István, a Rózsa Records menedzsere újra „felfedezte”. Díjai: eMeRTon-díj (1997), Arany Zsiráf-díjak – Az év albuma: Hamu és gyémánt; Az év koncertje, Kongreszusi Központ. (ú) PUHA JÓZSEF
Módosítás dátuma: 2005. augusztus 02. kedd  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 103 vendég böngészi