FotoMedia

Ilyenkor, télvíz idején Pozsony közelebb van a Kis-Csallóközhöz, mint a felvízcsatorna túlsó partja; a fõvárosiak felvásárolják a megüresedett házakat, telkeket
A történetet mindenképp a jégkorszakkal kell kezdenem, melyrõl tudjuk, hogy úgy tíz-tizenötezer évvel ezelõtt ért véget. A tudományos világ ezt fenntartások nélkül el is fogadja – nem úgy a magyar tudósok egy csoportja. Pontosították tehát az elméletet, rámutatva, hogy a jégkorszak továbbra is tart, csupán egy nagyobb eljegesedési szakasz fejezõdött be. Csillagászati számításokkal igazolták azt is, hogy a Föld naprendszerbeli elhelyezkedésébõl adódóan sem az Északi-, sem a Déli-sarkot nem kellene állandó jégpáncélnak borítania. A sarki jég olvadása és a világtenger szintjének fokozatos emelkedése tehát jogos és természetszerû, az eredeti állapotok beköszöntét vetíti elõre.
Persze könnyen témáznak a magyar tudósok a sarki jég olvadásáról – replikáztak a hollandok és más, tengerszint alatt élõ népek –, hiszen nincs egy fél kilométer tengerpartjuk sem (pedig volt – a szerzõ megj.). A téma körül annak idején valóságos tudományos tengeri csata alakult ki, melybõl a szlovákok megfontoltan kimaradtak. Azt is tudjuk, miért: mert a Szlovák Köztársaságnak Július Binder óta nagyon jól szituált tengerpartja van. Olyannyira, hogy történjék bármi is a honi Riviérán, annak levét a szomszédos Magyarország, legrosszabb esetben a Csallóköz települései innák meg.
ame, így lehet más kontójára „riviérázni”...
Csendélet – jégpáncéllal
Nem kell ahhoz sem az õserdõbe, sem pedig az égig érõ hegyek közé vonulnia az embernek, hogy a természeti elemekben rejlõ roppant energiát megtapasztalja. Elég, ha megáll néhány percre a bõsi vízi erõmûnél – ott, ahol a hatalmas betonteknõben hömpölygõ víztömeg a gáttal találkozik. Nyáridõben akár fenségesnek is tûnhetne a hömpölygõ víz látványa, ha a felvízcsatorna mindkét oldalán elõ nem tünedeznének a falvak templomainak tornyai. Tudatosítva, hogy az ár magasan a környezõ települések fölött hömpölyög, a látvány már kicsit nyugtalanító – vagy legalább elgondolkodtató. Mindez a hatalmas, több négyzetkilométer kiterjedésû jégpáncél szimfóniájával kiegészítve már hátborzongató. A jégnek ugyanis hangja van. Sóhajt, ropog, mintha szûknek érezné a betonteknõt. A hasadás kilométerekkel távolabb is hallatszik – furcsa, üres kongással jön ez a hang, majd egy roppanással megszûnik.
Hat hete is van már annak, hogy nem jár hajó a felvízcsatornán. Üresen állnak a zsilipkamrák is; a jég beálltának kezdetén a feltorlódott jégtáblák leeregetésére próbálták használni õket, ám ez idõközben fölöslegessé vált. Ma egy sík jég az egész.
Pihen a komp is, mely normális körülmények közepette óránként szállítja a népet és a gépjármûveket a vajkai és a keszölcési kikötõ között. Már ha nincs köd, mert akkor nem jár. Erõs hullámverésben és fokozott sodrásban sem indul, mert az ár esetleg elsodorná, lejjebb pedig nem tud kikötni. Aki tehát ki akarja próbálni a lassan technikatörténeti érdekességnek is beillõ járgányt, az nyugodt, szélcsendes idõben álljon be a kikötõ elõtti sorba; s ha az elsõ körben nem is fér fel a kompra, várja meg az egy óra múlva induló járatot, mert megéri (a türelmetlenebbje kerülhet is, ez félóra megtakarítást jelent).
Aki nem ér rá, költözzön el – mint azt az elmúlt másfél évtizedben több száz kis-csallóközi – nevezetesen doborgazi, vajkai és nagybodaki – polgár tette.
Doborgaz és az energetikai lobbi
Dõreség volna persze azt hinni, hogy a szigeten majd ettõl megáll az élet; Boráros József, Doborgaz elsõ embere például az energiatermelésben látja a térség jövõjét.
„Elsõsorban azt kellene kihasználnunk – mondja a polgármester –, hogy a községet két Duna-ág határolja – az Öreg-Duna, valamint a felvízcsatorna. Korábban az erõmûvet építõ Vízgazdálkodási Vállalat tervezte egy kisebb erõmû megépítését az oldalágak víz-ellátását biztosító áteresztõ kapu alatt, ám ez pénz hiányában meghiúsult. Ennek jogát késõbb megkapta a három kis-csallóközi falu, és azonnal befektetõk után is néztünk, ám annyira elõnytelen szerzõdéseket ajánlottak, hogy végül is nem fogadtam el ezeket.”
Idõközben a turócszentmártoni székhelyû Önkormányzatok Energetikai Programja Polgári Társulás jelezte, hogy törpe víz-erõmûveket építene az Öreg-Dunán, pontosabban a Doborgaz és Dunakiliti közötti kihasználatlan szakaszon, melyen a felvízcsatorna üzembe helyezése óta hajók sem közlekednek.
„Igen, megkerestek ezzel a tervvel – tudom meg –, majd tárgyalásokat folytattunk Dunakiliti vezetõivel is. A két település tehát rövidesen megpályázza a tervek és a hatástanulmány elkészítésére, valamint a mérések elvégzéséhez szükséges összeget. Ha a minisztériumokkal és a megyei önkormányzatokkal is sikerül dûlõre jutnunk, a négyszáz milliós beruházásnak köszönhetõen az úszó kiserõmûvek néhány éven belül jól értékesíthetõ villanyáramot termelhetnek, melynek eladásából természetesen a község is részesedik majd.”
Hogy nevén nevezzük a gyereket, Boráros úr szerint a sok vitát kiváltott doborgazi kiserõmû évi 2,2 megawatt energiát termelt volna, melynek a piaci értéke mintegy 30 millió korona (ezért is tartotta elfogadhatatlannak, hogy ebbõl a beruházó-üzemeltetõ évi kétszázezret kínált fel a falvaknak). Az úszó kiserõmûvek akár 72 megawattot is képesek lesznek elõállítani, ami pénzben kifejezve százmilliókra rúg. Néhány százaléknyi részesedéssel...
„Addig pedig gazdálkodunk, ahogy tudunk. Korábban, a felvízcsatorna építése elõtt mintegy hétszázan voltunk, jelenleg alig háromszáznyolcvan állandó lakosa van a községnek. Jönnek helyükbe persze a pozsonyiak, akik felvásárolják az üres házakat, telkeket, és becsületükre legyen mondva, segítenek, ahol tudnak. agy, télvíz idején Pozsony közelebb van ide, mint a csatorna másik oldalán fekvõ falu.”
Vajka: se veréb, se túzok
Varga Józsefen, Vajka polgármesterén kívül nem igazán találkoztam emberrel a Kis-Csallóközben, aki dicsérte volna a hideget. Hála a tartós fagyoknak, a Kis-Csallóköz végre a figyelem középpontjába került. Február ötödikén például Bugár Béla, az MKP elnöke és Miklós László környezetvédelmi tárcavezetõ is részt vett az MKP helyi szervezetének nyilvános gyûlésén, melyen a térség bajai kerültek elõtérbe.
„Szóvá is tette a találkozón az elnök úr – tudom meg Varga Józseftõl a kiserõmû kapcsán –, hogy milyen címen kér ez a kistérség kompenzációt a felsõbb szervektõl, ha három polgármester egymás között nem tud megegyezni. Ebben tökéletesen igaza van; nekem például a mai napig a szememre vetik, hogy túzok helyett beértem volna a verébbel is, értsd: elfogadhatónak tartottam az erõmû építésében érdekelt befektetõk javaslatát. Eddig 600 ezer koronától esett el a falu, ami az évi költségvetés egyötöde. Magyarán: se veréb, se túzok...”
Vajka Doborgazzal (és más községekkel) szemben lényegesen hátrányosabb helyzetben van, mivel 3,9 millió koronás tartozása van a Szociális Biztosító felé. Ezt örökölték, és mert képtelenek törleszteni, nem pályázhat európai uniós támogatásra – ezért ragaszkodtak az önrész nélküli erõmûépítéshez.
A fent említett gyûlésen természetesen szóba került a komp is – merthogy a két partot összekötõ híd építése egyelõre nem jöhet szóba. Varga úr elmondta: alulról építkezve mindenkit megszólított, hogy ha a fagy miatt a komp áll, legalább a kis autóbusz üzemeltetési és fenntartási költségeibe szálljanak be. Mióta a helyiek által csak limbó-hintónak nevezett dél-koreai gyártmányú csodacsotrogány naponta háromszor is megkerüli a bõsi víziszörnyet, bizony megnövekedtek az üzemeltetési költségek.
„Doborgaznak és Vajkának rendes körülmények között is negyedmillió koronájába kerül évente a kisbusz üzemeltetése – tudom meg –, ám a helyzet orvoslása azért is bonyolult, mert jogrendünk nem számol a kompjárat kiesése kapcsán fellépõ többletköltségek kompenzációjával. Ilyen helyzet az ország más részében egyszerûen nem állhat elõ. A téma medializálásának, illetve néhány politikai vezetõnknek köszönhetõen mégis sikerült némi támogatáshoz jutnunk, ám a helyzet hosszú távú rendezésére volna szükség.”
Nagybodak: talán az idegenforgalom?
Nagybodak a Kis-Csallóköz déli csücskében fekvõ település. Alig másfél évtizede innen is csõstül költöztek el az emberek. Ágh Magdolna polgármester vet számot a község múltjával, jelenével és jövõjével.
„Két fõ híján háromszáz Nagybodak lakosainak a száma – mondja –, Felbáron egy egész utcát az innen elvándoroltak laknak. De sokan panelbe költöztek – Somorjára, Dunaszerdahelyre, sõt Pozsonyba. Megcsappant a népszaporulat is, hiszen van olyan év, hogy nem is születik gyermek. Bezártuk az iskolát is, pontosabban: a szülõk maguk záratták be, azáltal, hogy a bõsi iskolába íratták a gyerekeket. Ide a pozsonyiak sem költöznek olyan nagy számban, mint Doborgazra; összesen talán öt-hat házat vettek meg.”
2004-ben a szigeten fekvõ három község életre hívta a Kis-Csallóköz Társulást, hogy részt vállalva az Ekowatt kft.-ben, mégis megépítsék azt a kis erõmûvet. A polgármester asszony szerint a befektetõk akkor a haszon húsz százalékával kecsegtettek, az évi kétszázezer korona per falu az építés idõszakára szólt volna. Ma esetleg a terület bérbe vétele jöhet szóba.
„Ezen a vidéken – zárja a témát Ágh Magdolna – a vidéki turizmus fejlesztése kecsegtet némi reménnyel. A község környékén számos kerékpárútvonalat építettek már ki, ám a vízi turisztika terén jelentõs kihasználatlan tartalékaink vannak. Néhány csónak kellene, ember, aki megmutatná a turistáknak az ágvizeket. Akár a vadász- és horgászturizmus fejlesztése is szóba jöhetne, de az erdõk már magánkézben vannak, és úgy tudom, évrõl évre a hal is kevesebb az ágvizekben.”
Ha kiserõmûügyben eltér is a véleményük, abban azért egyet-értenek a polgármesterek, hogy a községek pénze valahol mélyen, a felvízcsatorna fenekén hever. Milliókban mérhetõ az ingatlanadó kiesése kapcsán keletkezett káruk – a vízfelületért ugyanis senki sem fizet illetéket. Az állam az építkezés megkezdése elõtt negyven fillérért vásárolta fel az itteni föld négyzetméterét, ma huszonkilenc koronáért adná vissza – ha esetleg mégis úgy döntenének, hogy megépítik a kiserõmûvet.
Csupán az érdekesség kedvéért teszem hozzá, hogy egy vadonatúj komp negyvenmillió koronába kerül, éves üzemköltsége pedig további tizenkétmilliót emészt fel. A jégtörõ lényegesen drágább.
Talán jobb lenne, ha cirkálót vennének, és lõnék vele azokat a palotákat, melyek a felvízcsatorna építése során elúsztatott pénzekbõl épültek. Tudok is egy kiszolgáltat, eladót...
LÕRINCZ ADRIÁN