FotoMedia

 Sárospatak csak a jéghegy csúcsa - Felbecsülhetetlen magyar értékek Oroszországban
Igor Grabar orosz festõ, mûvészettörténész listát állított össze: a Vörös Hadsereg által megszállt országok magángyûjteményeibõl, bankjaiból, múzeumaiból mit kellene elvinni. A lista alapján mûvészettörténészeket is felvonultató alakulatok is fosztogattak hazánkban. Egyes információk szerint legalább 300 millió forintot fizetett Magyarország az orosz félnek. Ma kibontották a könyvesládákat a református egyház képviselõinek jelenlétében, akik sajnálkozva állapították meg: tíz kötet hiányzik.

Kibontották a sárospataki köteteket tartalmazó ládákat. A kormány és a tulajdonos református egyház képviselõi az Országos Széchényi Könyvtárban nyitották fel az Oroszországból érkezett csomagokat. Csomós József, a Sárospataki Könyvtár fenntartója, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke történelmi pillanatnak nevezte, hogy a könyvek hazakerültek, ugyanakkor sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az orosz kormány tíz kötetet visszatartott.

Monok István, a könyvtár fõigazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarország nem mond le a tíz Oroszországban maradt darabról sem.

Csupán elenyészõ töredéke az Oroszországba hurcolt, felbecsülhetetlen értékû magyar mûkincseknek a most visszavásárolt sárospataki gyûjtemény. A Vörös Hadsereg fosztogatásai mellett külön alakulat tört be a múzeumokba és bankokba katonaruhába öltözött mûvészettörténészekkel, akik egy orosz festõ részletes listája alapján "dolgoztak".

A jövõ pénteken nyílik a Sárospataki Református Kollégium Oroszországtól visszavásárolt könyveibõl rendezett kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Megnézhetjük hát a Vörös Hadsereg háborús fosztogatásának elenyészõ töredékét. Mert hogy az, ami most hazakerül, csupán ennyi abból a mérhetetlen értékû zsákmányból, amelynek még a teljes feltérképezését sem tudta elvégezni Magyarország - írja a radio.hu.

Moszkva nem segíti a kutatókat

Az e céllal megalakított restitúciós kutatócsoport bár létezik, de pénz híján nem tud érdemi munkát végezni. Részben ez, részben pedig az gátolja a továbblépést, hogy Moszkva sem segíti a kutatókat. Az elérhetõ legalaposabb katalógus Nürnbergben van azokról az értékekrõl, amelyek elõször abba az irányba indultak a vagonokban, hogy aztán a hadiszerencse fordultával végleg orosz földre kerüljenek.

Voith Krisztina professzor a könyvritkaságokat is tartalmazó sárospataki gyûjteményrõl elmondta: diákok számára vásárolták valamikor ezeket a könyveket.

Voltak különleges egységek, amelyek arra voltak felkészítve, hogy mûtárgyakat "gyûjtsenek össze" a megszállt országokban. Az egységek tagjai katonaruhába bújtatott szakemberek voltak - nyilatkozta Mihály Mária, a Szépmûvészeti Múzeum fõigazgató-helyettese.

A magyar-orosz restitúciós bizottság orosz csoportjának a vezetõje, Irina Antonova is e "szakemberek" között volt, és õ volt az, aki a megszállt területekrõl Szovjetunióba vitt mûtárgyakat ott Moszkvában átvette - közli a radio.hu.

És a többi?

A hazánkból a Vörös Hadsereg alakulatai által - korabeli kifejezéssel élve -"elzabrált" mûtárgyak részben Moszkvában, a Puskin Múzeumban vannak, legtöbbjük pedig a Grabar Intézetben, amely a központi restaurátor mûhely. Miközben az országot megszálló orosz erõk egy része járókelõket fosztogatott, egy csöndes kis elitcsapat jóval tervszerûbben ténykedett.

Igor Grabar orosz festõ és mûvészettörténész már 1943-ban javasolta a háborús károk felmérésével megbízott rendkívüli állami bizottságnak, hogy a Németország és szövetségesei által elpusztított kulturális javak értékét az ellenséges országok gyûjteményeinek kifosztásával ellensúlyozzák. Grabart különös szálak fûzték hazánkhoz: 1871-ben Budapesten született, de mert apja hevesen küzdött a szláv kisebbségi jogokért, orosz források szerint menekülnie kellett a zaklatások elõl A család 1876-ban Oroszországba települt. A Németországra, Ausztriára, Magyarországra, Romániára és Olaszországra vonatkozó rekvirálási tervezetet kidolgozó Grabar listája - melyrõl végül lekerült a Németországnak idejében hadat üzenõ Olaszország - eredetileg 1745 mûtárgyat foglalt magában, ezek összértéke (1945-ös árfolyamon) meghaladta a 70 millió dollárt.
Legalábbis így számolta ki Grabar, aki személyes tapasztalatból ismerve az európai múzeumokat és az értékbecslési módszereket, gondosan beárazta a mûkincseket. A magyar múzeumi leltári számokat is tartalmazó tervben a hazai gyûjtemények több mint nyolcvan alkotással szerepeltek, ezek összértéke 1,3 millió dollárt tett ki. A kiválasztott mûvek között Rembrandt, Goya és Vermeer képei is szerepeltek, de a moszkvai szakértõk kiszemelték maguknak Konsztantinosz Monomachosz bizánci császár 400 ezer dollárt érõ koronáját is. Az NKVD-s osztagok figyelmét a pénzintézetek és közraktárak sem kerülték el, ezek széfjeit szabályos bankrablást alkalmazva berobbantották.

A hazánkból elhurcolt könyvek Nyizsnij Novgorodban vannak. Korábban a Széchenyi Könyvtár kiment és összeírta ezeket, persze csak amit engedtek - tette hozzá Voith Krisztina. Itt föllelhetõek például a Magyary-Kossa féle ritkaságok, s Kornfeld Móricnak a gyûjteménye, aki bankár volt ugyan, de megszállottan gyûjtötte a könyvritkaságokat.

2001-ben még nem volt szó arról, hogy fizetni is kell

Hajdú Éva miniszteri biztos szerint az elhurcolt értékekrõl több nyilvántartás is készült. Az elmúlt években Oroszországban is rendeztek kiállításokat a Magyarországról elhurcolt festményekrõl.

Az orosz törvények egyértelmûen és világosan fogalmaznak: négy esetben lehet visszaadni mûtárgyat: ha a holokauszt áldozataitól, a nácizmus áldozataitól, a Szovjetunióval háborúban nem álló hatalomtól vagy egyházi, vallási közösségektõl vitték el ezeket - mondta Hajdú Éva.

Martonyi János külügyminiszterként annak idején részt vállalt a magyarországi mûkincsek, fõleg a sárospataki könyvek visszaadásának folyamatában. A Magyar Rádiónak nyilatkozva elmondta: 2001-ben az akkori orosz külügyminiszter határozottan megígérte a sárospataki könyvek visszaadását. Idõközben aztán új kormány folytatta az erõfeszítéseket. A duma által eredetileg elfogadott törvény értelmében ezek a könyvek visszajártak - tette hozzá Martonyi - s ez "persze fölveti azt a kérdést, hogy mi van a többi vagyontárggyal, mondjuk például a Hatvany-képekkel, amelyek szintén a duma-törvény alá esnének, és amelyeket véleményem szerint szintén vissza kellene adni".

A volt külügyminiszter elmondta: nem volt szó arról, hogy ezekért a könyvekért fizetnie kell majd a magyar államnak, bár "fölmerült az orosz fél részérõl is, hogy bizonyos fokig ellentételezni lehetne ezt". Valamilyen szimbolikus gesztus elõl a magyar fél sem zárkózott el, de tárolási költségekrõl nem esett szó - hangoztatta Martonyi. A polgári kormány minisztere elmondta: a szárazföldi háborúk szokásairól és jogáról szóló 1907-es hágai egyezmény megtiltotta az úgynevezett zsákmányszerzést. "Senki nem fogadja el, hogy a Szovjetuniónak joga lett volna kulturális javakat zsákmányként vagy jóvátételként elvinni" - jelentette ki Martonyi.

Törvénytelen sarc?

Az InfoRádió tudósítása szerint minimálisan 1 millió 425 ezer dollárt, azaz több mint 300 millió forintot fizetett Magyarország az orosz félnek a restituciós törvény értelmében. Igaz, a törvény a jogászok szerint ellentétes a nemzetközi joggal, és Jelcin elnök többszöri alkotmányos kifogásai ellenére hagyta jóvá az orosz alkotmánybíróság.

Kormányzati forrásból az InfoRádió úgy értesült, hogy nem csak a törvényben elõírt 400 ezer dollárt adja Magyarország a sárospataki kötetekért cserébe. Önkéntes hozzájárulásként a magyar fél elvégeztette a kötetek digitalizálását is, ami körülbelül 25 ezer dollárba került. Ezenkívül a Mol Rt. a frissen létrehozott oroszországi alapítványa útján közel egymillió dollárt adományozott két múzeum helyreállításához. (A korábbi közlemények szerint a Mol 950 ezer dolláros pénzügyi támogatása "a magyar állam jóakaratú gesztusa", annak semmi köze nem volt a sárospataki könyvekhez, igaz a múzeum-támogatásokat két nappal a sárospataki kollégiumi kötetek visszaadásának várt alsóházi jóváhagyása elõtt jelentették be.
Az adományból támogatott -Voronyezsi területen lévõ - két, egyaránt Ivan Kramszkoj XIX. századi realista festõrõl elnevezett múzeumot megrongálták és kifosztották a második világháború alatt. A Don-kanyarnál lévõ Osztrogozsszkot a második magyar hadsereg tartotta megszállva 1942 nyarától 1943 eleji megsemmisüléséig, ezzel magyarázták a mostani magyar támogatást.)