FotoMedia

Kedves Unitárius Testvéreim!
A Magyarországi Unitárius Egyház magasztos hitelveinek szellemiségében tisztelettel és szeretettel fordulok híveinkhez a 2006 évi Parlamenti választások alkalmából, szem elõtt tartva hazánk, társadalmunk és egyházunk jövõjét. "mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk"! Zsid:10,39

Õszinte szeretettel és örömmel köszöntelek mindnyájatokat, és a zsoltáríróval mondom: segíts most Uram, mert ha népünknek valaha is volt szüksége segítségre, úgy most létünk legmélyebb tudatával érezzük, hogy szükségünk van megtartó erõdre, és egységbe tömörítõ szeretetedre. Magyarságunk és hitéletünk mélypontra került, de nem volnánk Istenhívõ áldott keresztények, ha csak egy percig is engednénk, hogy a kétségek úrrá legyenek rajtunk. Éppen ezért meg kell mutassuk nem csupán a világnak, hanem inkább önmagunknak, hogy ha kicsik is vagyunk, ha kevesen is vagyunk, de nem vagyunk erõtlenek. 438 éves történelmi múltunk, küzdelmes jelenünk a bizonyság, hogy bárhol a világban, a hazánkról leszaggatott részeken is kivettük a részünket abból a hatalmas mûbõl, amit a kereszténység kultúrtörténelemnek nevez.

Mi egy olyan népnek vagyunk fiai és leányai, akik ezer éve azt hangoztatjuk, hogy: "mi testvérek vagyunk mind emberek, tõrvényünk egy a szeretet, célunk is egy a munkában, boldog föld Isten országa". Aki hitvallását, így tudja megfogalmazni, az jobban odafigyel testvérére, az emberre, rokonra jó barátra. De sok testvérünket áldatlan kezek elszakítottak a hazától, aminek az lett a következménye, hogy szülõk szakadtak el gyermeküktõl, unokájuktól, a testvérek a testvérüktõl, a rokonok a rokonoktól, hogy határon túli magyarjaink és utódaik tömegesen vándorolnak ki, s a menekülés riadalmát nem csitítja sem élet sem halál, sem az imádságos kezeket idézõ gótikus templomaink tornyai, sem a kopjafás temetõk, sem a kínnal és verejtékkel felépített családi házak. Határon túli múltunk Európa és a Világ múltjának is része, és ez ma már tény és bebizonyosodott valóság.

Sajnálatos módón fájdalommal tapasztaljuk, hogy manapság a magukat világmegváltónak kikiáltó szervezetek nem csupán kintrõl, de fõleg bentrõl bomlasztják nemzeti és hitbeli egységünket.

Ezért van szükség, hogy mindenki elmenjen szavazni, és lelkiismeretének engedelmeskedve válassza a legmegfelelõbbet, aki biztosíték lehet a keresztény értékrend megvalósítására, nemzeti értékeink megtartására, egyházi ingatlanjaink mielõbbi rendezésére, a hitélet zavartalan gyakorlására, és a határon túli testvéreink nemzeti identitásának megtartására.

Jelenünk nehéz, mert szomorúvá teszi a múlt, de hisszük, hogy kereszténységünk igazi kereszténység, segítõ és önfeláldozó, egymásért élõ kereszténység, mert az Jézus evangéliumából táplálkozik. És mi nem a meghátrálás és a feledés emberei vagyunk, hanem a hitéi, hogy továbbra is életünk legyen, hitünk legyen és egységes jövõnk legyen.

Budapest, 2006. március 18.
Rázmány Csaba
unitárius püspök
Magyarországi Unitárius Egyház