FotoMedia

 Kedves gyermekek, kedves barátaim! Az én hitem alapja: az élõ személyes Isten, akinek legszebb tulajdonsága az önzetlen jóság és a jókedvû ajándékosztó szeretet! Hiszem, hogy minden ami kezébõl kikerül, az jó, mert õ selejtest nem teremt! Hiszem, hogy minden ember a végtelen teremtõ Jóság csodája, remekmûve. Mindannyian, te magad is, egy csoda vagy egy marék porban, a megtestesült szépség, igazság és jóság.
Természetesen nekem szegezitek a kérdést: Akkor mitõl a sok bûn, a szenvedés ezen a Földön?
Anyánk, az Egyház, Jézus Krisztus tanítása alapján beszél a szabad akarattal rendelkezõ személyes gonoszról, az ördögrõl. Sajnos, a ma embere hajlamos megfeledkezni róla.
Életem során sokszor megtapasztaltam a gonosz lélek jelenlétét. A mindennapok egy - egy lépésért, befogadott gyermekért, sodródó lélekért sokszor szembe kellett mennem a gonosszal. Szomorúan tapasztaltam, hogy igazat mondott a mi Urunk, mikor arra figyelmeztetett: "Az ördög, mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit nyelhet el." Egyházunk nem dualista, számunkra nincs egy jó és egy rossz végtelen erõ a Földön. Mi keresztények Szent Pállal valljuk: Krisztus nevében meghajlik minden térd az Égben, a Földön és a Föld alatt.
A gonosz hatalmas, de õ is csak szabad akaratú teremtménye az Istennek, akárcsak mi emberek. Az ördög szabadon és örökre döntött a rossz mellett. Nagyon gonosz, nem ismer irgalmat és ha gyengék vagyunk, nem csak a földi létünket nyomorítja meg, de képes örök kárhozatra is ragadni minket.
A gonosz mindannyiunkat szeretne lesodorni a szeretet útjáról és arra szeretne rávenni, hogy mi magunk is a bûnben szövetségesei legyünk. A gonosznak nincs keze, nyelve, õ azt szeretné, hogy mi magunk legyünk az õ végtagjai, gyilkos eszközei. Sajnos sokan engednek a gonosznak és bûnöket követnek el, fájdalmat okoznak másoknak önzésükkel, alattomos szavaikkal, tetteikkel. Nagyon nehéz ilyenkor megérteni, hogy mások bûne nem jogosít fel arra, hogy mi magunk is bûnöket kövessünk el. A Sátán nem csak kísértésekkel, hanem mások dühös acsarkodásával, gonosz beszédével, rossz példájával is szeretne bennünket is megfertõzni, magáévá tenni.
Persze, ha nem sikerül a gonosznak megszállnia, a maga eszközévé tenni bennünket, akkor legalább azt szeretné elérni, hogy torpanjunk meg, és dobjuk be a törülközõt, adjuk fel a harcot, hogy rezignáltan magunkba roskadva hagyjuk, hogy sodorjon az ár.
Nagycsütörtökön új parancsot adott az Úr: a szeretet parancsát. A gonosz sokszor hegyeket mozgat körülöttünk, és ilyenkor kicsinységünkbõl felfakadó félelmünkben, gyámoltalanságunkba mennyei Atyánk kezébe kell kapaszkodnunk, akárcsak a mesterünk, Krisztus. Az õ emberek iránti, de az Atya iránti bizalma sem ingott meg a kereszten sem: " Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek - mondja a kereszten Jézus, majd, vérbefagyva, utolsó leheletével - Atyám kezedbe ajánlom a lelkemet". Jézus kitartott a szeretet útján, más út nem adatott számunkra sem.
Nincs hatalma a gonosznak felettünk, a bûn legyõzhetõ. Az igazi szabadság az, hogy szerethetünk, s e szabadságunkat soha senki nem veheti el, ezt csak mi adhatjuk oda szabad akaratú döntésünkkel. Igen, szabadok vagyunk, ha szívünket nem rántja görcsbe a gyûlölet, a bûnös indulat. Jézus követõje, Maximilián Kolbe a II. világháború poklában, a német haláltáborban is szabad volt, mert tudatosan döntött a szeretet mellett. Talán ismerõs az õ története. E ferences szerzetes papot, mint oly sok lengyel honfitársát, a német megszállás alatt munkatáborba viszik. Néhány rab megszökik. A kegyetlen indulat az õröket arra vette rá, hogy minden tizedik rabot éhhalálra ítéljenek. Egy hatgyermekes lengyel férfit ragadtak ki a sorból. Ez az ember gyermekei, családja nevében kegyelemért könyörög. A háború poklában eltorzult tiszt nem irgalmaz. És ekkor az atya felkínálja a férfi életéért cserébe a saját életét. Döbbenetes! A tiszt megengedi, hogy szeretetbõl vállalja az éhhalált a szerzetes. "Nagyobb szeretete senkinek nincs - mondta Jézus Krisztus -, mint ki életét adja az övéiért". II. János Pál pápa szentté avatta Maximilián Kolbét, és a szentéavatás szentmiséjén ott volt ez a hatgyermekes lengyel édesapa. Örök példakép, még a földi pokolban is szabadok vagyunk, ha a szeretet mellett döntünk. Bármi is történik körülöttünk, nekünk nem szabad letérnünk a szeretet, útjáról. Tudnunk kell: a bûn zsoldja a halál.

A gonosz folyamatosan támad, eleven tûz, mely elpusztíthat, de - a szentírás szerint kitartó harcunkban - mind az arany megtisztulhatunk a tûzbe. Gyengeségünk megtapasztalása alázatra, szerénységre, Isten kezébe kapaszkodásra késztethet bennünket. A bûn : sötétség, a szeretet- a fény hiánya. Nekem nem küzdeni kell a bûnnel, a sötétet nem lehet felaprítani és kilapátolni a világból, hanem fényt kell gyújtani. Szeretni mindig lehet, a jóság melletti döntést nem vehetik el tõled, azt csak te adhatod akarattal oda. Családjainkat, vagy népünk nagy családját csak az imádságos szeretet, a jóságból fakadó testvéri cselekedetek menthetik meg.
Egy személyes jó tanács. Én mindig, ha nagyon közelinek éreztem a gonosz jelenlétét, mind mentõövbe kapaszkodtam a szeretet apró, mindennapi cselekedeteibe. Mindig kell szeretni, de ha a gonosz jelenléte, örvénylõ sodró ereje körülvesz, akkor a szeretet cselekedeteibe kell menekülni. A jótettek karjai között biztonságot találhatunk.
Mennél jobban tombol a bûn körülöttünk, annál tudatosabban, alázatosabban, önzetlenebbül kell tenni a jót.
Ne félj, összedõlhet körülötted a világ, te szeress és élni fogsz, a legnagyobb vihar után is kisüt az áldott nap. Tudnod kell: az igazságot, az életet meg lehet ölni, de harmadnapon diadalmason feltámad.
Déva, 2006. április 26.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.