FotoMedia

Befejezõdött a jubileumi Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny
Ennek a ténynek megfelel az is, hogy nem a versnek van szüksége az elmondásra, hanem elmondójának a versre. Itt azonban már felmerül néhány olyan kérdés és feloldásra váró ellentétpár, mint a mozgalom vagy verseny, versmondás vagy produkció. Az idei jubileumi országos versenyt ilyen szempontból is szeretném vizsgálni az ilyenkor szokásos egyéb szempontok mellett.
Jubileumi hangulat?
Ezt jó néhányan számon kérték tõlem. Válasz nincs, mert hangulatot az ember magának alakít ki, persze kell hozzá lehetõség is, mindent nem lehet a spontaneitásra hagyni. Utóbbi alatt a máskor jól mûködõ Fesztiválklub lanyhaságát értem. Jelzésértékû, hogy sok prominens személyiség vett részt a megnyitón és a gálán, tehát volt súlya a rendezvénynek. Támogatóból is volt elég, úgy tûnik, ez is megoldódni látszik. Talán az anyagiak sem voltak szûkösek, a szervezõk ezúttal nem jelezték, hogy komoly hiány lenne. A versenyzõk és kísérõik a rimaszombati viszonyoknak megfelelõen juthattak szálláshoz, ételhez. A zsûri és a vendégek számára ismét rendelkezésre állt az a jól és olajozottan mûködõ önkéntes vendéglátó csapat, amely szinte leste a kívánságokat, hogy teljesíthesse. Kiváló kísérõrendezvények voltak, sok nézõvel, valami plusz mégis hiányzott. Egy érzés, hogy jubileum van, egy megerõsítõ, hangsúlyozó gesztus, hogy ez a miénk. Elmaradásának okát nem tudom.
Mozgalom vagy verseny?
Tény, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny a magyar nyelvterület legnagyobb, legtöbb versmondót mozgósító versenye. Vannak helyek, iskolák, ahol osztály-, iskolai, városi, kistérségi, kerületi fordulókon kell megmérni a nagyszámú jelentkezõt, hogy a legjobbak kiválasztassanak az országos fordulóra. Ez nagyon jó, bárcsak mindegyik régióban ilyen érdeklõdés lenne. Az országos verseny döntõjébe bejutni igazi csúcsteljesítmény. Hogy hogyan lehet versenyezni versmondásban, s ki hivatott eldönteni, ki a jobb, ez mindig szubjektív, a szakmai zsûrin múló döntéssorozat. Idén a szakmai zsûrit olyan tekintélyekbõl sikerült összeverbuválni, akiknek hitelük, hozzáértésük megkérdõjelezhetetlen. Az is méltányolandó tény, hogy ezúttal a versenyen volt a hangsúly, igaz, ez a nézõk számára maximális terheléspróba volt, hiszen egy egész napon át, váltott zsûrikkel zajlott a versengés. Hatalmas munka volt ez a zsûrinek is, a versenyszabályzat szerint ugyanis a résztvevõk mindkét betanult versének vagy szövegének a meghallgatása után vonultak el dönteni. A személyre szóló, alapos, részletekbe menõ értékelések, emberi hangon átadott kritikák idén, azt gondolom, megváltoztatták a mindenkori zsûrik felé irányuló enyhe ellenszenvet. A kérdés: mozgalom vagy verseny? Errõl annyit, kell a mozgalom, kell az, hogy minél nagyobb létszámban mondjanak, olvassanak verset fiatalok és idõsebbek egyaránt, de az is szükséges, hogy legyen egy fórum, ahol mindez megméretik. Az viszont már baj, ha egy gyerek, aki az országos döntõben negyedikként végzett, sírva hagyja el a rendezvényt. Ez mintha arra utalna, annyira versenycentrikussá, sikerorientálttá váltak a gyerekek is, hogy nem tudatosítják kellõképpen a tényt, hogy már azzal nyertek és gazdagodtak, hogy verseket, szövegeket tettek magukévá, lelkük és szellemük épülésére. Mozgalom és verseny megférnek egymással; a határokra igen óvatosan kell figyelni. Jó lenne az a szakmai háttér, amely képes lenne mind a mozgalmi, mind pedig a versengési résszel folyamatosan foglalkozni, fenntartani és mûködtetni azt. Az erre való próbálkozások java része eddig dugába dõlt, lásd: a civil szervezõdésként megalakított szakmai társulás csendes kimúlása.
Versmondás vagy produkció?
Ez itt a kérdés, jelen esetben az egyik legsúlyosabb, hiszen már fentebb is jeleztem, sikerorientált világunk deformáló hatása talán éppen ebben a kérdésben fogalmazódik meg legjobban. A döntõbe jutottak között sokan már nem elõször álltak a pódiumon, vannak olyanok akik évek óta, kategóriát váltva állandóan a csúcson vannak. Hol igazi versmondással és szövegmondással, hol meg produkcióval. A kettõ között is csak hajszálnyi a különbség, talán csak annyi, hogy míg az igazi versmondás és szövegmondás esetében a belülrõl jövõ energiákon, az énnek a vers vagy a szöveg általi megfogalmazásán van a hangsúly, addig a produkcióknál ehhez még hozzájárul egyfajta póz, tudatos sikerre való törekvés, némi hatásvadászat, sima technikák eszközként való bevetése és sajnos indokolatlan patetizmus, fárasztó nyomulás is. Ebben az évben, a döntõket végighallgatva kevés esetben éreztem azt, hogy borzongás fut rajtam végig, élmény érik meg bennem. Ha történt ilyen, akkor az az ötödik kategória versmondóinál történt. Kuklis Katalin és Nagy Gábor szereztek feledhetetlen pillanatokat. Õk igazi tisztaság, értékteremtés, mély alázatú, tiszta önmegfogalmazás élményével ajándékozták meg a hallgatóságot. Ez megõrzõdött még az egészen kicsikben, az elsõ kategória bájos, kedves, játékos elõadóiban, valamint néhány harmadik kategóriás versenyzõ produkciójában volt érezhetõ az, hogy a nagyot próbálás, a tehetség ereje mellett tudtak magukra is figyelni. Ölveczky András, Horváth Viktória, Jókai Ágnes és Gál Katalin döntõseket emelném ki. Csalódás volt viszont számomra a középiskolások versenye. Ennyi patetizmust, ennyi versválasztásbeli melléfogást régen nem tapasztaltam. Igazából csak „produkciók” voltak, minden lehetséges technikai trükk bevetésével, néhány igaz mondatot leszámítva. Havasi Péter Márai-megfogalmazásában a szerzõ súlya hiányzott, Kovács Ildikó inkább színészi teljesítményt nyújtott. Mindkettõjük számára nyitott a pálya, ám óvatosabban kellene megközelíteniük és magukévá tenniük a szöveget. Magyarán: néha a kevesebb több, a belsõségesebb a hitelesebb. A versválasztás kérdésére visszatérve talán annyit még, nem illik egy másik határon inneni vagy túli versenyre elkészült versrõl még két bõrt lehúzni. Volt nemrég egy Wass Albert-verseny, ebbõl kifolyólag az oda kiválasztott, témában és hangulatban oda való versek itt a Tompa Mihályról elnevezett versenyen is megjelentek. Nem volna igazán baj, nem is tiltja a versenyszabályzat, csak kicsit degradálja ezt a megmérettetést. Sokszor az indokokat sem értettem, minek és miért egykori aktuálpolitikai hullámok által ihletett, nem igazán jól mondható, nem is igazán jó verseket mondani, nem is igazán jegyzett szerzõktõl. Hiányérzetem volt abban is, hogy kevés, nagyon kevés volt a jelenkori vers és próza, még kevesebb a honi szerzõ tollából született mû. Nem vagyok mindig híve annak, hogy kicsi, sárga, savanyú, de a miénk alapon kell verset vagy szöveget választani, de ki kell mondani, se nem kicsi, se nem sárga, se nem savanyú az itthoni líra és próza. Jelzés, hogy menynyire nem olvasott, mennyire nincs becsülete. Más kérdés, mi ennek az oka.
Zárszó gyanánt
Rimaszombatban ilyenkor, áprilisban már másfél évtizede a verset, az írott szót, az irodalmat ünnepeljük. Idén az értékteremtésen volt a hangsúly, jó szemû és jó érzékû pásztorok terelgették a nyájat, talán jó felé is. Fontos, hogy arról beszéljünk, hogy van, és komoly súllyal jelen van ez az esemény. Amelynek összetartó ereje, szakmai háttere biztosíthatja mozgalomként és versenyként való létjogosultságát. A verseny már része a vidék és a város életének. Már része a résztvevõk életének. Igény van, befogadás is. Most még az lehet feladat, hogyan kiépíteni és állandósítani egy olyan szakmai hátteret, amely a mozgalom háttérereje, hogyan megtartani azt az értõ és jó szándékú, felkészült zsûrit legalább részben, amely idén döntött a díjak sorsáról. Remélhetõleg megtalálják rá az idõt, az energiát mindazok, akik ezt felvállalták, hogy továbbéltetik.
A gyõztesek névsora
I. kategória vers: 1. Eulák Nikolett, 2. Antal Gábor, 3. Varga Szilvia, 4. Lakatos Lili; I. kategória próza: 1. Németh Dóra, 2. Karvai Barbara. 3. Lebocz Dóra, 4. Kaszner Máté;
II. kategória vers: 1. Renczés Viktória, 2. Zsapka Krisztina, 3. Jávorka Emma, 4. Majer Kitti; II. Kategória próza: 1. Kusza Ádám, 2. Tóth András, 3. Béhr Márton, 4. Szitka Mária;
III. kategória vers: 1. Horváth Viktória, 2. Jókai Ágnes, 3. Szabó Donáta, 4. Király Krisztina; III. Kategória próza: 1. Ölveczky András, 2. Melecsky Réka, 3. Gál Katalin, 4. Juhász Attila;
IV. kategória vers: 1: Havasi Péter, 2. Kovács Ildikó, 3. Básti Andrea, 4. Berényi Dávid, IV. Kategória próza: 1. Konczi Róbert, 2. Matyó Anett, 3. Koronczi László, 4. Farkas Melinda
V. kategória vers: 1. Kuklis Katalin, 2. Nagy Gábor, 3. Demko András, 4. Csicsó Gyöngyi, V. kategória próza: 1. Motyka Ildikó, 2. Rakottyai Katalin, 3. Brutovksy Gabriella
VI. kategória, megzenésített versek: 1. Csánó Szabina és Halász Gábor, 2. Grassl Ferdinánd és Ilka Adrián – Industria Duó, 3. Óváry Anna, különdíj: JönVukk
SZÁSZI ZOLTÁN