Kilencven éve halt meg Szentkatolnai Bálint Gábor.
Kilencven éve halt meg Szentkatolnai Bálint Gábor. Kevesen tudják, ki volt, mert az arra hivatott tudós társaságok halálában éppen úgy megfeledkeznek róla, mint ahogy életében is mellõzték. Ki volt ez a talán még Kõrösi Csoma Sándornál is jelentõsebb tudós, felfedezõ, és mi volt a bûne, hogy 130 éve agyonhallgatják?Igazi vasfejû székely a Bálint,
Nem arra megy, amerre Hunfalvy int.
(Arany János)
Korának egyik legnagyobb világutazója, Kõrösi Csoma szellemi örökösének bûne az volt, hogy tanulmányai és kutatásai alapján nem fogadta el a magyarul alig tudó Budenz és Hunfalvy-kitalálta finnugor elméletet. 1877-ben ugyanis Trefort Ágoston kultuszminiszter (a budapesti gimnázium névadója) kiadta az ukázt: "A külsõ tekintély szempontjából elõnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövõben csakis azokat a tudósokat fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát." Függetlenül ennek tudományosan megindokolható igazságától, ma is ez a szellem él és virul a tudomány fellegváraiban.
Ezzel szemben az 1844-ben Szentkatolnán született tudós kimondta: " Az egész suomi rokonság csak arra jó, hogy a dicsõ németségbe olvadást tekintsük az egyedüli magasztos dolognak." Nem csoda, hogy fennmaradt mûveit máig rejtegetik a Széchenyi könyvtárban.
A kivételes nyelvtehetséget - életében 30 nyelvet tanult meg, Vámbéry Ármin, a török nyelvrokonság kutatója vette szárnyai alá. Bálint Gábor azonban mestere elméletét sem vette át, hanem - a hivatásos finnugor mellett - egy harmadik elmélet bizonyításának szentelte életét. Elsõ, kaukázusi útján a cseremisz nyelvet sajátította el és megállapította, hogy ez nem csak hasonló a magyarhoz, hanem nélküle a magyar nyelv több jelensége sem érthetõ. A cseremisz kérdés a hunokig visz, a hun kérdés pedig összefügg a bolgár-kazar-székely kérdéssel, fejti ki 1901-ben megjelent A honfoglalás revíziója c. könyvében.
Az 1868-ban kiadott akadémiai nagyszótár egyik szerzõje Czuczor Gergely javaslatára és anyagi támogatásával fiatalon Mongóliába jut. Itt nemcsak megtanulja a mongol, mandzsu, tatár és kalmük nyelveket, hanem szótárokat és nyelvtanokat is állít össze - elsõként a világon. Valamint párhuzamokat fedezett fel a magyar és a mongol között. 1877 és 1880 között Széchenyi Béla nagy expedíciót vezetett Ázsiába, a felfedezõútról szóló tanulmányokat szintén a Széchenyi könyvtár õrzi három vaskos kötetben. Ezzel az expedícióval jutott Bálint Gábor a dél-indiai Bangalore-ba, ahol két hónap alatt megtanult tamilul. Ezután két évtizedet szentelt tamil-kutatásainak, amelynek eredményeként megjelent 'Tamul (dravida) tanulmányok' címû könyve, és amivel végképp kiérdemelte az Akadémia minden ellenszenvét.
Ebben ugyanis nem állít kevesebbet, minthogy a tamil nyelv a turánság legrégibb írott okmánya, s a tamil féle nyelvek a magyarral jóval szorosabban összefüggnek, mint amelyeket a finnugristák ránk akarnak erõszakolni. Kimondja, hogy hangtanilag, szótanilag, alaktanilag a magyar áll a legközelebb a turáni nyelvekhez, fõleg a tamilhoz. A még ma is hivatalosnak számító finnugor emlõkön felnõtt nemzedék természetesen nem hallott a turáni nyelvekrõl.
Tudósunk tanulmányai alapján egy másik tudós is kutatott Ázsiában: Baráthosi-Balogh Benedek. 1930-ban jelentette meg Déli turánok c. könyvét. Ebben megemlíti, hogy az indiai turáni és turáni keveredésû népekrõl az angol irodalomban egy egész könyvtárra való van már összeírva... Ha egy képzett magyar nyelvész ezeket ellenõrizné, hiányaikat kipótolná, olyan szolgálatot tenne a nyelvtudománynak, amilyent még kevesen tettek. Kötetét pedig ezzel zárja: "... reá mutattam minden valószínûségére annak, hogy a magyarság a turáni fajnak nem a legutolsójából került ki, s hogy nem lesz mindig csalóka délibáb az, hogy a 7000 éves kultúrájú turáni fajban népem történelmét is legalább 3000 éves múltra vihetjük vissza."
A turáni kultúra India északi részén virágzott (ezen a területen tárták fel Mohenjo-Daro és Harappa máig rejtélyes dravida városait), majd az árják megjelenésével a turáni népesség a Himalája hegyeibe és délre szorult. Múltunk és régi kultúránk feltárása érdekében fontos lenne e népek nyelvét, néprajzát, szokásait, történelmét, irodalmát, meséit kutatni. Ezeket a földmûvelõ népeket az árják, a mai észak-indiai hinduk õsei, szolgaságra vetették. (A kontinensnyi országban 3000 év alatt nem sikerült Dél és Észak szellemi egyesítése, a kölcsönös ellenszenvrõl érdekes észrevételeket tett az indiai származású író, V.S. Naipaul is. A híres kasztrendszerben a földmûvelõk a legalsó, negyedik kasztba tartoznak, alattuk már csak a kasztnélküliek, a páriák vannak.) A Dél-Indiába szorult dravidák a déli ugorok, a turáni család legrégebben levált tagjai pedig az északi ugorok, a finnek, vogulok, és egyéb kis népek. Baráthosi-Balogh velük kapcsolatos megállapítása máig nem veszített
aktualitásából: "És mégis: jó száz éve a hivatalos kutatás ezt a pár milliónyi népséget kutatja; különös hogy ennyire ragaszkodnak az ötlethez, hogy a 15 milliós magyarság 1000 éve egyetlen nagy és jelentõs kultúrájával Európában ezektõl származott volna. Ezzel szemben az Indiában élõ déli ugorok száma közel 150 millió." (Azóta többen lettek.)
Szentkatonai Bálint Gábor, a közép-ugor mandzsu, mongol, török, tatár nyelvek nagy tudója e nyelvekbõl vett adatokkal igazolja, hogy a tamil olyan gyökökre és nyelvtani jelenségekre ad magyarázatot, amikre a finn és rokonai nem képesek.
'Gyöknyomozó szótárkájában' 3500 tételt említ, ezek között kevés olyan van, aminek ne lenne tamil megfelelõje. Hogy nem tudott mélyebben elmerülni a témában, annak az volt az oka, hogy nem volt több dravida szótára.
Gondoljuk meg, micsoda anyagi áldozatok és 'logisztikai' nehézségek árán tudott száz éve egy tudós könyvekhez jutni! Hát még ha azt is tudjuk, hogy Magyarországon ennek a 30 nyelvet beszélõ, sok ázsiai nyelvnek a világon egyedülálló szaktekintélyére nem volt szükség. Tizenöt évre eltûnt - Kisázsiába, ahol lepkefogással, nyelvtanítással tengette életét. Errõl az idõrõl keveset tudunk, de lemoshatatlan szégyenfoltja marad az Akadémiának, a kultuszminisztériumnak és az egyetemeknek. Végül mégiscsak elszégyellték magukat és 1897-ben kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsváron. Késõn. A hivatalos tudományos életnek sikerült elérni a sok gyûlölködéssel, támadással, gáncsoskodással, hogy élete utolsó évtizedében már nem irt. Sikerült ezt a nagy elmét tönkretenni. És még hány más nagy szellemet?
Végül szemléltetésképpen néhány magyar és tamil szó összevetése a 3000-bõl:
Teljesen egyértelmû és kézenfekvõ az olyan megfeleltetés, ami mai átlagos nyelvismerettel is felismerhetõ:
Tamil magyar
Szol szó
Szollu szól
Peszal beszél
Vidikku vidék
Szappadu eszik (v.ö.: zabál)
Piszi pici
Pottu petty
Vittu + il ikerszó, mindkettõ házat jelent, vagyis: vityilló
Úr vár (eszünkbe jut a mezopotámiai Úr városa?)
Ul bel
Alam birodalom (állam? Sri Lankán a tamilok Tamil Eelamot követelnek)
Tarrangar tenger
Tokku tok
Kicsit bonyolultabb összefüggésekre mutatnak a következõ példák:
Tamil: magyar:
vel = a hadisten háromágú szigonya villa (szúróeszköz) villám (ld. Istenek villája)
vel = fehér (mint a fény, a villám színe)
vilakku = világit
vilangu = villan
villangan = villong (veszekszik, tulajdonképpen a szurkálás is benne van.)
ulagu = világ (lehet köze a világnak a teremtõ villámhoz, a fényhez is)
Attila nevét a Volga Atil, Itel alakjából vezetik le, Szentkatolnai Bálint Gábor azonban máshonnét eredezteti: a tamil idalan 'vakmerõt' jelent, ami valóban lehetett Attila jelzõje, az idalam viszont 'szélességet' jelent, ami meg a folyóra jellemzõ.
A tamil 'tani' vizet jelent. A Don, Donyec esetleg Duna nevét egy 'tan' tõre vezetik vissza. De ha felütjük a Magyar Értelmezõ Kéziszótárt a tanya címszó alatt, meglepõdünk, hogy szavunknak van egy tájnyelvi jelentése is: folyóvíznek csendes folyású része, ill. állóvíz, pocsolya, valamint egy halászatban használt jelentése: az a vízterület, amely húzóhálóval egy vetésre befogható.
Fentiekbõl talán kiderül, hogy a témával foglalkozni kellene. Hozzáteszem, hogy nem csupán a mai köznyelveket érdemes összehasonlítani, hanem a magyar tájszavakat és régi, kihalt szavakat is bele kellene vonni a vizsgálatba, és a sok tamil nyelvjárást úgyszintén. Továbbá a sumér nyelvvel való összevetés sem lenne hiábavaló. Akad-e követõje Kõrösi Csoma Sándornak, Szentkatolnai Bálint Gábornak, Baráthosi-Balogh Benedeknek?
Mádéfalva keserû nótájának kezdetét választottam e kis eszmefuttatás címéül. Csak rajtunk áll, hogy lesz-e még öröm is múltunkban!
Tharan-Trieb Marianne
Kapcsolódó cikkek
- Az olasz kormányfő bejelentette, hogy indul az EP-választáson (index.hu)
- Az olasz kormányfő bejelentette, hogy indul az EP-választáson (index.hu)
- Évszázadok óta tartó rejtély után kiderült, a magyarok tényleg leszármazottai-e a hunoknak (index.hu)
- Több szlovák-magyar regionális vasúti kapcsolat újraindítását tervezi a szlovák szaktárca (MTI)
- Kitüntették Orbay Lászlót
|