Főoldal Krónika Toroczkai László öninterjúja

Toroczkai László öninterjúja

E-mail Nyomtatás PDF
Toroczkai László: Rágalmak és valóság

A tavalyi õszi eseményekkel egy idõben minden korábbi támadássorozatot meghaladó mértékû és erejû rágalom- és gyûlölethadjárat indult a személyem ellen.

 Toroczkai László: Rágalmak és valóság

A tavalyi õszi eseményekkel egy idõben minden korábbi támadássorozatot meghaladó mértékû és erejû rágalom- és gyûlölethadjárat indult a személyem ellen. A legszentebb intézményt, a családot, vagyis a családtagjaimat sem kímélték. A vádak, rágalmak megfogalmazói és a pletykák elindítói a suttogó propaganda eszközével élnek, s neveik, személyük, megbízóik szinte mindig rejtve maradnak. Ez a fajta támadás éppen ezért valamennyi egyébnél aljasabb, hiszen nem szemtõl szemben igyekszik megsemmisíteni, így a vádakra való válaszadás lehetõsége sem áll a rendelkezésemre. Éppen ezért - más lehetõség híján - a suttogó propaganda vádjaival most saját magam szembesítem saját magamat. A médiumok által fel nem tett kérdéseket e helyütt, ezúttal magamnak tettem fel.

- Igaz, hogy Toroczkai László Tutsek vérbíró unokája, sõt a nagymamája jelenleg a Gyurcsány-villában él? (Elhangzott Csintalan Sándor Hír tévés mûsorában)

- Nem. Szegény nagymamám idõs kora miatt már állandó gondozásra és felügyeletre szorul, ezért egy szegedi idõsotthonban él. Vér szerint viszont - ahogy írtam errõl a Vármegyés a véres úton címû könyvemben - az egyik dédnagyapám valóban a Kolozsváron született Tutsek Gusztáv Vazul volt, aki a XX. század harmincas éveiben elhagyta a dédnagyanyámat és a néhány éves nagyanyámat, s Budapesten újra megnõsült, s új családot alapított. A Szegeden hagyott elsõ feleségét és gyermekeit megtagadta. Tutsek Gusztáv Vazul emiatt tabutéma volt a családomban, még a nagyanyám sem ismerte, hiszen az édesanyja egyedül nevelte fel. Tutsek Gusztáv a születésem elõtt jó néhány évvel korábban Budapesten az általa vállalt család körében, az én õseimtõl távol halt meg. Már felnõtt fejjel, 18 évesen, miután beléptem a MIÉP-be, tudtam meg, hogy ki volt valójában az egyik dédnagyapám. Tutsek Gusztáv egyébként nem volt meggyõzõdéses kommunista, az általa halálra ítélt Wittner Mária - a Vármegyés a vé! res úton címû könyvemben olvasható beszélgetésünkkor - elmondta nekem, hogy Tutsek korábban a nyilas számvevõszék tagja is volt. Mindenesetre tény, hogy a vérbíró a történelem egyik legsötétebb alakja, hidegvérû gyilkos volt, s úgy érzem, életemmel a családom becsületén esett foltot is el kell tüntetnem, annál is inkább, mert Tutsek Gusztáv édesanyja gróf Székelyföldvári Szilágyi Izabella, édesapja Tutsek Sándor, a 48-asok országgyûlési képviselõje volt, az erdélyi Bánffyhunyad képviseletében. Nagynénje pedig Tutsek Anna írónõ, akinek a neve a Tanácsköztársaság idején a "fehér" ellenállók egyik közismert alakjaként maradt fenn a történelemben. Jellemzõ, hogy a családfámat kutatók rájuk nem kíváncsiak, ahogy arra sem, hogy szintén a felmenõim közé tartozott Nagysándor József aradi vértanú is.

- Igaz, hogy Toroczkai László eredeti neve nem Toroczkai, sõt eredetileg Tutsek Lászlónak hívták?

- Minden önéletrajzomat lassan egy évtizede azzal kezdem, hogy Tóth Lászlóként láttam meg a napvilágot, s kb. 15 éves koromtól kezdve - az erdélyi Torockóról származó õseim után - használtam a Toroczkai nevet. A többségében katonatisztként szolgáló és/vagy jogász végzettségû Tóth nevû õseimre egyébként különösképpen büszke vagyok, a név eredetileg arra utalhatott, hogy ezen felmenõim több száz évvel ezelõtt Tótországból, vagyis Horvátországból kerültek Bács-Bodrog vármegye területére. Pusztán arról van szó, hogy Délvidéken és Szegeden (is) az egyik leggyakoribb magyar név a Tóth László, ezért kerestem egy olyan nevet, amely nem tucatnév. Sohasem viseltem azonban a Tutsek nevet, ahogyan édesapám és édesanyám sem.

- Igaz, hogy Toroczkai felesége román?

- Igaz. A feleségem mellettem megtanult magyarul, és sokkal többet tett már eddig is az erdélyi magyarok érdekében, mint sok magyar származású ember. Tisztában van azzal, hogy mi a trianoni diktátum, a Szent Korona alattvalójának tartja magát és ismeri Erdély valódi történelmét. Rengeteg támadást és mocskolódást kellett elviselnie miattam, mind románok, mind magyarok részérõl. Ráadásul, amikor õ Trianonról és a történelmi igazságról beszél a románoknak, jobban meghallgatják és hitelesebbnek tartják, mintha magyar származású lenne. Nem támadni, hanem rendkívüli módon becsülnünk kellene azokat, akik bár nem magyarnak születtek, mégis a magyarok ügye mellé álltak. Végül pedig, ez a tény a kegyelemdöfés azoknak, akik sovinisztának és gyûlölködõnek neveznek engem.

- Igaz, hogy Toroczkai édesanyja zsidó? (valaki legalábbis ezt terjeszti a világhálón)

- Nem. Ha vallás szerint kérdezik, akkor katolikus, ha nemzetiség szerint, akkor magyar. Mindenesetre szánalmas, hogy egyesek a tetteimet nem nézik, hanem ehelyett a családfámat szeretnék "vegyelemezni".

- Igaz, hogy Toroczkai az amerikai CIA, az izraeli Moszad, a magyarországi NBH, a szerb, a szlovák, a román titkosszolgálatok ügynöke?

- Ki kellene már végre találni az engem lejáratni és tönkretenni akaró politikai erõknek és rosszindulatú személyeknek, hogy pontosan kinek az ügynöke vagyok? Mert egyszerre ennyi titkosszolgálatnak nem lehetek az embere, hiszen a felsorolt államok érdekei sok esetben ütköznek. A Szerb Radikális Párt egyik vezetõje, Milorad Mircsics szerint például a CIA ügynöke vagyok, a románok szerint az NBH-nak dolgozom, a Fidesz vezetõi szerint MSZP-ügynök (sic!) vagyok és néhány, a Magyar Szigetrõl kidobott részeg szerint a Moszadnak dolgozom. A vádakat egyébként sohasem támasztják alá tényekkel, bizonyítékokkal, ehelyett régi bolsevik módszerekkel operálnak, csupán sejtetnek. Konkrétumok híján így nem is perelhetõek, igaz hiteltelenek, de sajnos mégis vannak, akik kritikátlanul elhisznek mindent.

- Mibõl él Toroczkai, ki finanszírozza a tevékenységét?

- Kizárólag a Hatvannégy Vármegye Alapítványra tudunk támaszkodni, amit kizárólag magánszemélyek támogatnak, s ennek az alapítványnak a szerény kereteibõl kell egy Kárpát-medencei mozgalmat, rendezvényeket stb. fenntartanunk. Azért létezünk és fejlõdünk mégis, mert minden tagunk és szimpatizánsunk a saját erejébõl hoz áldozatokat. Jellemzõ, hogy az egyik névtelenül rágalmazó honlap folyamatosan azt ismételgeti, hogy a "fiatalon vállalkozásokkal" rendelkezõ Toroczkai... El sem tudom képzelni, hogy mi a meglepõ és különös abban, hogy 29 évesen egy Betéti Társaság beltagja vagyok? Legálisan ugyanis másként nem is tudnék munkát végezni, hiszen nincs az a munkaadó, aki egy ilyen típusú "hírességet" alkalmazna, mint jómagam. Ráadásul közéleti tevékenységem, társadalmi munkám sem teszi lehetõvé, hogy valahol alkalmazottként dolgozzak. Az, hogy valaki az APEH értelmezésében vállalkozó, még nem jelenti azt, hogy gazdag. Én jelenleg, egy a szüleim tulajdonát képezõ panellakásban l! akom a családommal, s semmivel sem emelkedem ki a magyar átlagból. Más kérdés, hogy az irigységet szeretném számûzni a magyar közéletbõl, s szívbõl azt kívánom minden a nemzetét és hazáját szeretõ magyar családnak, hogy éljen jómódban, mert az õ gazdagságuk a nemzetet erõsítené.

- Hogyan lehetséges, hogy Toroczkai mindent megúszott?

- Vannak, akik szerint gyanús, hogy én mindig mindent megúsztam. Senki ne gondolja azonban, hogy az a gyûlöletkampány és rágalomhadjárat, ami ellenem évek óta zajlik, könnyen elviselhetõ. Ezt csak az tudja, aki már volt ilyen nyilvános pellengére állíttatva. Egyébként jelzem, hogy még csupán 29 éves leszek, így talán nem olyan meglepõ, hogy még élek. S elhihetik az sem volt éppen kellemes, amikor a szerb és a szlovák rendõrség letartóztatott. Nem tudtam, hogy mit tesznek velem, csak a Jóistenben bízhattam. Ezt is csak az tudja, aki már átélt ilyesmit. A nemzet ügyét szolgáltam, amikor 1999-ben összevertek, de a fizikai fájdalomnál sokkal nehezebben heverhetõ ki az a sok igaztalan és aljas támadás, ami nem a testet, hanem a lelket, szellemet igyekszik összetörni. Tízmilliós számlát sem kellemes a rendõrségtõl kapni, ahogy fenyegetõ levelek tucatjait sem. De tulajdonképpen igaz, hogy ahhoz képest, hogy Koszovóban mellettem suhant el a golyó, hogy szinte magamban vettem fel! a harcot a Kisantanttal, hogy ott álltam október 23-án azok között a vármegyések között, akiket fejbe, mellbe talált a gumilövedék, a "hajam szála sem görbült". Igaz, hála Istennek, azért ezt több ezren elmondhatják még magukról rajtam kívül. Ki tudja, lehet szerencsének is nevezni, de az sincs kizárva, hogy a Jóisten tartogat még nekem valami feladatot itt ezen a földön...És épen, szabadlábon egyelõre többet tudok használni a Nemzetemnek, mint kórházban, vagy börtönben.

- Igaz, hogy Toroczkai a fenti kérdésekre már régen válaszolt az önéletrajzi könyvében, a Vármegyés a véres úton címû kötetben?

- Igaz. Az életrajzi elemeket tartalmazó könyvemben bõven írtam magamról, családomról és mindarról, ami velem történt eddigi életemben. Jóról és rosszról, kellemesrõl és kellemetlenrõl egyaránt. Feketén, fehéren. Akit tehát érdekel a múltam, az bármit megtudhat; nem mástól, hanem tõlem. Nem kell kétségek között hánykódni. Nyitott könyv az életem.

A következõ kérdések az MTV elfoglalásával kapcsolatos vádakra utalnak. A válaszokat a Falanx.hu internetes újság kérdéseire adtam:
- Mit szólsz arra a Magyar Demokratában megjelent írásra, miszerint hazudtál a Kossuth téren, amikor a tömeget átvezetted az MTV székháza elé?

- Nem én hazudtam, hanem a Demokrata közölt egy hihetetlenül aljas, csúsztatásokkal és manipulációkkal teli cikket rólam. Rendkívül károsak azok az összeesküvés-elméletek, amelyeket a jobb- és baloldali pártmédiumok is ontanak magukból az elmúlt másfél hónap eseményeirõl, mert ezek a legtöbbször légbõl kapott és gyártott elméletek ölték meg a kibontakozó forradalmat. Elérték, amit akartak: most már senki sem bízik senkiben. Õsi módszer, mégsem ismerték fel sokan, az "oszd meg és uralkodj" elvet. Ami a konkrét kérdést illeti: a tények egyértelmûen látszottak a tévéfelvételeken, más kérdés, hogy a hatalom számára kényes felvételeket gyorsan levették a napirendrõl. Mi megpróbáltuk átadni a petíciót. A biztonsági cég alkalmazottjai azonban utunkat állták, telefonáltak egy darabig, de nem jött le senki. Végül ki akartak minket tessékelni, de mi maradni akartunk. Erre közölték, jól van, akkor már úton van értünk a rendõrség. Ezután dobtuk fel azt a bizonyos pénzérmét, s a sors! döntése folytán nekem kellett visszamennem a Kossuth térre és áthívni a tömeget. Én visszafutottam a tömeghez, s ezt ma sem tenném másként. A petíció átvétele helyett a rendõröket hívták ránk. Ezt nem lehet másként értékelni, mint ahogy ezt ott és akkor abban a felfokozott helyzetben és forradalmi hangulatban értékeltem. A nép a Hazugság Bastille-át ostromolta meg és foglalta el. Évtizedek óta ugyanazok a sötét figurák mérgezik a tévén keresztül a magyar népet. Ne csodálkozzanak, hogyha sokunknak elege lett belõlük és káros tevékenységükbõl.

- Mi lehet az oka annak, hogy a korábbiakban téged segítõ Magyar Demokrata ellened fordult?

- Ez jó kérdés, egyértelmûen én sem tudom a választ. Az mindenesetre tény, hogy az a bizonyos lejárató cikk névtelen volt, tehát a szerzõ nem merte felvállalni a személyazonosságát. Az is tény, hogy annak a Kerényi Imrének az elméleteire alapozták a cikket, akirõl még 2002-ben éppen a Demokrata rántotta le a leplet. Akkor még Bencsikék nem értették, hogy miként került a volt MSZMP-tag, SZDSZ-szagú Demokratikus Chartás Kerényi a jobboldalra. Mára ez az ember lett Bencsik egyik fõtanácsadója. Az is tény, hogy a cikk az MSZP-s 168 órára hivatkozik, amikor engem igyekszik besározni. Ez már több mint fölháborító! A cikk végén ráadásul tõlem idéznek, mintha a leírtakra reagáltam volna, pedig az egy Ágoston Balázs által velem készített interjúból egy kivágott és odaszerkesztett rész, ami nem az elõtte szereplõ rágalmakra válasz. Sajnos a Demokrata tipikus balliberális módszereket alkalmazott ellenem. Manipulál, csúsztat, elhallgat, és ha az érdekei úgy kívánják, akkor az ellens! éges médiától is segítséget kér. Ezt egy egészséges világban árulásként értékelnék, nálunk sajnos szinte szokványos dolog lett. Jellemzõ, hogy amikor a cikk megjelenése után felhívtam Bencsiket és kértem, hogy reagálhassak a leírtakra, ami a legelemibb jogom lett volna, akkor a fõszerkesztõ ezt elõször megtagadta, majd annyit mondott, hogy írjam meg a választ, és majd õ eldönti, hogy megjelenhet-e vagy sem.

- Hogyan kerültél az MTV székház ostromának éjszakáján a rendõrautóba? (Az ECHO TV csúsztatásokkal teli összeállításában például az szerepel, hogy Toroczkai az ostrom elõtt (!) egy rendõrautóból irányította az ostromlókat)

- Amikor már az ostromlók bejutottak az épületbe (vagyis az ostrom végén, az épület elfoglalása után) odamentem az egyik sérült rendõrtiszthez, és azt mondtam neki, hogy a csatát megnyertük, ideje lenne tárgyalni. A rendõrtiszt sérült volt, és úgy tûnt, sokkos állapotban van. Szinte remegve kérte, hogy szóljak az embereknek, hogy engedjék be a tûzoltókat a területre, s addig ne folytatódjon a harc, amíg elkezdünk valakivel tárgyalni a petíció beolvasásáról. Egy ostromló odajött és hangosbeszélõt nyomott a kezembe, de az nem igazán mûködött, az emberek nem hallották, amit mondtam. Erre az egyik rendõr felajánlotta, hogy a rendõrautó hangosbeszélõjén keresztül beszéljek. Én pedig onnan mondtam el, hogy tárgyalni próbálok a tévésekkel, hiszen az ostromot megnyertük. Be is mentem a rendõrökkel a székházba, de nem találtunk ott illetékest, azt mondták benn, hogy a tévések mind kimenekültek az épületbõl. Persze, ezeket a történéseket csak az tudja igazán megérteni, aki ott vol! t azon az apokaliptikus éjszakán. Fotelbõl, tévéképernyõn keresztül lehet elméleteket szõni, de amikor az ember ott van "élesben" a lángoló és robbanó kocsik között, az egy kicsit más.

Ttoroczkailaszlo.hu
Módosítás dátuma: 2007. január 15. hétfő  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 447 vendég böngészi