FotoMedia

Az Ifjú Szivek mûsorai a magyar hagyománykultúrát a környezetében élõ népek kultúrájával együtt ápolják
A két mûsor pozsonyi õsbemutatója rövid idõeltéréssel (2004, 2006) követte egymást. Igaz, mindkét elõadást önálló esti mûsorként láttuk (Magyar tánciskola, Tánciskola 2.), de idõtartamuk és a feltárt témakincs okán a két produkció együtt akár egy nagy mûsoros est elõadását is képezhetné.
A Magyar tánciskola 10 tételben a Kárpát-medencei magyar nyelvterület táncait – Bukós, Eszközös táncok, Verbunk, Ugrós, Karikázó, Pásztorbotoló, Kettõs jártató és sebes csárdás, Forgatós, Legényes, Csárdás, szapora címszavakkal – koreográfiai feldolgozásban tárja elénk. A Tánciskola 2. 13 tételben a magyar táncok mellett gazdag ízelítõt ad a szlovákok (Birkás, Hajduch, ¹uchom), románok (Bota, haidau), cigányok (Cigánybotoló) tánc-zene-ének és viseletkultúrájából is. ågy válik, válhatott teljesebbé a Kárpát-medence hagyományos tánckultúrájának a bemutatása. ågy vált teljessé annak a ténynek a bizonyítása, hogy a Kárpát- medence hagyományos népmûvészeti kultúrája egy tõrõl fakadt, fejlõdése közben kialakulását megközelítõleg azonos külsõ hatások érték, alakították. Például a nõi körtánc, a verbunk, a páros, az eszközös táncok minden tájegységben és népnél azonos törvényszerûség alapján épültek fel, tartalmukban is azonos elemeket hordoznak: a nõi körtáncokban a tavaszvárás és
-köszöntés alapfunkcióját, motívumkincsét, a verbunkban a katonafogás alapmotívumait, a pásztortáncokban a fegyveres védekezés és legényes virtuskodás alapmotívumait mindenütt megtalálhatjuk.
Hogy a mûsorban túlsúlyban van a magyar tánckultúra bemutatása, az természetes. Az Ifjú Szivek elsõdleges küldetése a magyar hagyománykultúra ápolása, terjesztése, de amit az együttes ezen felül felismert, és most már mûsorain keresztült is küldetésének vall, az az, hogy valóban a magyar kultúra terjesztése a küldetése, de nem kiszakítva azt a környezetébõl, hanem a magyar kultúra felerõsítése érdekében a környezetében élõ népek kultúrájával együtt. Ennek a felismerésnek elismerésre, talán díjazásra méltó példája a két mûsor.
Hogy ezt az etnikai sokszínûséget mennyire elfogadott elvként vállalta az együttes tánc- és zenekara, azt elõadásuk kitûnõ, egységes mûvészi teljesítménye bizonyította. A tánci, zenei, viseleti nyelvezetet tisztán tolmácsolták minden számnál. A szlovák, a román, a cigány számokban is remek elõadónak bizonyultak. Pedig a felsorolt számok a magyarral kiegészülve már négy etnikum nyelvének megtanulását és azok sok-sok tájjellegû megszólaltatását igényelték. Ez már igazán profikra, hivatásos táncmûvészekre jellemzõ teljesítmény. A közép-európai népi tánckultúrát tolmácsoló hivatásos együtteseknél a budapesti Honvéd és Budapest táncegyütteseken felül aránylag kevés együttes, hazaiak közül pedig egy sem vállalkozik erre. Azt még vállalják az együttesek, hogy egy-egy más etnikumú – gyakorta cigány – táncot mûsorra tûzzenek, de azt a nemzeti sokszínûséget, amit az Ifjú Sziveknél a tárgyalt mûsorokban volt módomban élvezni, más csoportnál még nem volt szerencsém látni. S ez a tett nemcsak szakmai, hanem akár állami kitüntetésre is alapul szolgálhat. A Visegrádi négyek politikai csoportosulás keretében egy ilyen állami kitüntetés politikai jelentõséggel is bírna – elismerné azt, hogy egymás megismerésérõl, egymás kultúrájának megbecsülésérõl nem elég beszélni, szép politikai szólamokat pufogtatni, hanem úgy, mint az Ifjú Szivek mutatta: tettekkel is lehet bizonyítani.
Igazában azonban az együttes hozzáállása a meghatározó. Úgy szolgálja nemzeti közösségét a lehetõ legmagasabb mûvészi fokon, hogy értékét, érdemét az országon belül, sõt a Kárpát-medencei régióban is a megfelelõ helyre tudja állítani. Tehát nem mások fölé helyezve, azokat kisebbítve, illetve nem más nemzeti kultúra alá rendelve magunkat kisebbítve.
Az Ifjú Szivek Magyar tánciskola és Tánciskola 2. címû mûsorai azt bizonyítják, hogy ezt vállalva is lehet nemzetiségi együttesként hazai és nemzetközi komoly szakmai elismerést elérni. Ez világosan kitûnik Novák Ferencnek, a Kossuth-díjas és sok más rangos nemzeti, nemzetközi elismerést birtokló koreográfusnak az Új Szó 2006. december 23-i számában megjelent nyilatkozatából: „Az Ifjú Szivek európai mércével mért színvonalat ért el. A szlovákiai magyar és szlovák táncok magyarországi megismertetése szintén a nevéhez fûzõdik.” Novák Ferencnek, a budapesti Honvéd Táncszínház mûvészeti vezetõjének szakmai hitelét a magyar közösség elõtt nem kell bizonyítani, mert együttesét gyakran van szerencsénk látni, a szlovák kollegák számára pedig, akik esetleg kevésbé ismerik, megbízható információval szolgálhat szakmai jó barátja, a szlovák néptánckultúra nagy doyenje, a most 80 éves, állami kitüntetésekkel elhalmozott ©tefan Nosáµ.
Novák Ferenc nagy nemzetközi tiszteletnek örvendõ néptánc-koreográfus, rendezõ véleményével egyetértve, s elõtte fejet hajtva hangsúlyozom: e méltató és elismerõ véleményt az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes az utolsó évtizedben, a 21. században alkotott mûsoraival alapozta meg, és ezek közé tartoznak a cikkben tárgyalt mûsorok is.
TAKÁCS ANDRÁS