2001.
2001. augusztus
Nem tudom, létezik-e még egy annyiszor vitatott és megkérdõjelezett rockzenei formáció, mint Nagy Feró Beatricéje. Ez a minden tiltást és elhallgattatási igyekezetet túlélõ zenekar koncertjein mind a mai napig lázba hozza mind a tizenéves, mind a negyvenes generációhoz tartozókat. A kamocsai fesztiválon aratott sikerük is ezt igazolta. Fellépésük után a színfalak mögött tereferéltem Nagy Feróval — nem csak a zenérõl...
Van különbség az anyaországi és a felvidéki fellépések között, vagy a zene valóban nem ismer határokat?
— Természetesen van különbség. A politikusok tették közénk a különbségeket, ezért ha az ember a Felvidékre jön, mindig van benne valamiféle tartózkodás. Vigyáz arra, hogy ne sértse meg valamiképpen a szlovák nép saját önbecsülését. Remélem, hogy ezt nem tettük meg, mert nem ez volt a célunk. Magyarországon az ember persze szabadabban pofázhat akármit, de itt már óvatosabban kell fogalmazni. Figyelni kell, nehogy véletlenül a bolond embereket valamiképpen megsértsük, mert a normális embereket a rock&rollal nem lehet megsérteni. Nem akarjuk, hogy miután elmegyünk innen, valami probléma keletkezzen. Természetesen ezt úgy értem, hogy nekünk magyaroknak adassék meg a békesség, de ne azon az áron, hogy állandóan mi húzzuk a rövidebbet.
Ezek szerint, nem igazán vagy megelégedve a mai magyar valósággal. Mi a véleményed például a státustörvényrõl?
— A státustörvény kevés. Ebben a pillanatban jó, de hosszú távon nem elég. Az embereket kell megkérdezni, melyik országban szeretnének élni, különös tekintettel a tipikusan magyarok által lakott országrészekre.
Ezt a törvényesség értelmében mondod?
— Nem, itt törvényrõl nem beszélhetünk, mert a mai Európában a liberális és a szocialista szemlélet uralkodik, amely nem kínál olyan lehetõséget, amely Trianont végérvényesen megoldaná. Ezért kell az embereket megkérdezni, és ha te azt mondod. magyar vagy és Magyarországhoz akarsz tartozni, akkor te máris magyar lehess, még ha körülötted mindenki szlováknak érzi is magát, és mi biztosítsuk az ösvényt, hogy bármikor akár gyalog is hazajárhass! De azt a hozzáállást már el kellene tüntetni, hogy magyarul ne beszélhess, magyar iskolába ne járhass, vagy ami a legnevetségesebb, hogy a helységnév táblák ügyében folytassunk huzavonát. Magyarországon senki sem vitatja el a kisebbségek alapvetõ jogait, s ha ez más országokban is így lenne, nem is üvöltöznénk enynyire. Sehol a világon nincs még egy nemzet, amelynek ötmillió tagja a határokon kívül rekesztve kisebbségi sorban élne. Remélhetõleg az élet, az idõ meghozza a megoldást. Egyenlõre úgy van, hogy velünk kapcsolatban például a románok arról sem akarnak hallani, ami náluk már természetes. .
Térjünk vissza a zenekarra. Mik a közeljövõ tervei?
— Két új lemez kiadására készülünk. Az egyik, úgymond templomi lemez lesz, a másik pedig egy klasszikus ricsés rocklemez — szókimondó szövegekkel. Reméljük, ezért nem ütközünk majd nehézségekbe a kiadónknál. A rádióállomásokat is megcélozzuk majd, de kérdéses, hogy mely adók lesznek hajlandók sugározni a zenénket.
Épp erre szerettem volna kitérni, hisz a koncertet látogató közönség látja, tapasztalja, hogy a Beatrice él és virul, de a kereskedelmi rádiók nem sugározzák a zenéteket...
— Nemcsak minket nem játszanak, – mert akkor üvölthetnék, – hanem nagyon sok más, fiatal tehetséges zenekart sem. A kereskedelmi rádiók úgy vannak beállva, hogy vélt elvárások szerint sugároznak, és semmi közük nincs a közszolgálatisághoz. Az lenne a helyes, ha nyelvüktõl és hovatartozásuktól függetlenül a helyi zenekarok sugárzása kerülne túlsúlyba, de ez nincs. A szlovákiai és magyarországi rádiók a nyelvi különbözõségtõl eltekintve ugyanazt a hülyeséget sugározzák.
Ez téged nagyon zavar?
— Megmondom õszintén, már megszoktam. Igaz, amióta mûködik Magyarországon a Pannon Rádió, amely csak magyar zenét sugároz, s nemsokára országosan hallgatható rádióadó lesz, nem is érdekel a dolog. Ha ez beindul, akkor a többi adót messze lekörözi majd, hisz már ez alatt az eltelt rövid idõ alatt is maga mögé utasított sokkal nagyobb rádiókat.
Te mit tudsz tenni a tehetséges kezdõ zenekarok érdekében?
— Jelenleg egy magyar tévécsatornának is dolgozom. Megkaptam a lehetõséget egy önálló mûsorra, amelyben fajra, nemre, nyelvre való tekintet nélkül Magyarországon mûködõ és alkotó zenekarokat mutatok be.
Az elcsatolt országrészeken alkotó magyar zenészek már nem kaphatnak bemutatkozási lehetõséget a mûsorodban?
— A Kárpát-medencében mûködõ bármely zenekart szívesen bemutatom az RTV-ben, amennyiben rendelkezik béta minõségû videó anyaggal. Bárki felhívhat, jelentkezhet, ha van ilyen klipje.
Ez a mûsorod hasonló jellegû, mint ami annak idején a rádióban is volt?
— Nem, ez egy jobb dolog, hisz mûholdas közvetítésrõl van szó. A digitális rádiózásról Európa egyenlõre csak álmodhat, de az lesz majd az igazi.
Van-e valamilyen üzeneted a felvidéki fiataloknak?
— Van számukra egy üzenetem: Optimistán bele a reménytelenségbe, és ne adják fel!
Polgár Hajnalka
|