FotoMedia

 Az új felállású Ghymes tisztában van a trendekkel, zenéjén már alig érezni a népzenei hagyományt Jól megmasszíroztattam hallójárataimat a kassai Ghymes-koncerten, amelyen legnagyobb meglepetésemre két szaxofonossal, két szintissel és egy komplett dobszerkóval támadott az immár nemzetközivé lett zenekar. Persze tudtam, hogy változott a tagság, de mivel a legújabb, éGHYMESe címû lemezt még nem hallottam, ekkora zúzásra nem számítottam. A csapat zenéjén már alig érezni a népzenei hagyományt. Ez engem egyáltalán nem zavar, elvégre a Pogues és a Levellers óta tudjuk, hogy a népi gyökerekbõl igazi mai zene rügyezhet, olyan, ami akár a tiniknek is bejöhet. A Ghymes ráadásul már rég bebizonyította, hogy az „igényes” és a „szórakoztató” jelzõvel ellátott szempontrendszerek egymással szimbiózisban is mûködhetnek. És a Kassán hallottak alapján úgy tûnt, a Szarka fivérek tisztában vannak az aktuális világzenei történésekkel is. Bár a koncertet a volt Slovan mozi felújított, ám akusztikai szempontból elátkozott termében rendezték, ezen az estén valószínûleg itt volt a legjobb kassainak lenni. A „monó” hangzás ellenére érthetõvé vált, miért nyerte el ez a produkció az év legjobb koncertjének járó díjat Magyarországon. Az egésznek van íve, lendülete, sõt huzata, emellett az érzelmek is megmaradtak, a hangszeres virtuozitás pedig már-már kötelezõ olyan tagoknál, akik dzsessztanulmányokkal a hátuk mögött érkeztek a zenekarba. Az pedig, amikor Szarka Tamás hegedûje „elszabadul”, bónusz-masszázs füleimnek. Egy ponton átfutott az agyamon, hogy itt már felesleges az ének, beiktathatnának instrumentális számokat is. Erre bejelentették, hogy most egy olyan szám következik, amelynek nincs szövege. Varga Bori és Jelasity Péter szaxofonpárbaja csak egy volt a számtalan szólózási lehetõség közül, mindenki villoghatott kedvére. Talán egy kis játékosságot, zenei humort hiányoltam csak a szilaj lendület közepette. Az éGHYMESe dalai színgazdag, besorolhatatlan számok, nekem a Bárka címû jött be leginkább. A régebbi szerzemények pedig új köntösben talán még izgalmasabbak. A legközelebbi felvidéki Ghymes-koncertre decemberig kell várni, és Párkányig kell utazni. Száz kilométeres körzetbõl mindenképp megéri. Talán százötvenesbõl is. JUHÁSZ KATALIN