Főoldal színház Más világok határán

Más világok határán

E-mail Nyomtatás PDF
Két elõadás a Meteorit fesztivál programjából A Meteorit Nemzetközi Mûvészeti Fesztivál versenyprogramjában több elõadást láthatott már a közönség.
Két elõadás a Meteorit fesztivál programjából A Meteorit Nemzetközi Mûvészeti Fesztivál versenyprogramjában több elõadást láthatott már a közönség. Az alábbiakban két produkciót szeretnék felidézni. Szalay Kriszta az És a nyolcadik napon címû drámával érkezett. A nyitóképben meggyötört, harmincas nõ ül a színpadon. Kendõzetlenül beszél életérõl. Egy futó kaland gyümölcseként Down-kóros gyereknek adott életet. A zaklatott, monológokkal megszakított elõadás anya és gyermeke, Titi kapcsolatáról, a mások segítségére szoruló emberekhez való viszonyulásról szól. Titi (Kiss Botond) csak néha tûnik fel a színen, érzékeltetve a gyámoltalanságot és az iszonyatos szeretetéhséget. Az anya egyszer türelmes, gondoskodó, máskor tomboló, erõszakos. Saját anyja szeretetéért viaskodik, miközben megpróbálja az életre nevelni gyermekét. „Jól megnézték? A következõ állomáson leszállunk!” – mondja a közönség felé fordulva. Szalay Kriszta remekül elegyíti a figurában a gyötrõdõ, elkeseredett édesanyát, az önbizalommal teli aszszonyt és a férfi után sóvárgó nõt. A darab végén érzelem nélkül, szárazon számol be Titi haláláról: „A down-os szülõk között járja egy mondás, mely szerint Isten hat nap alatt megteremtette a világot, a hetedik nap megpihent, a nyolcadik napon pedig megteremtette a down-osokat, hogy szeretetet hozzanak a Földre.” Szalay Kriszta saját élményei és más Down-kóros gyermekek szüleivel való beszélgetések alapján írta meg a darabot. A rendezés Cserna Antal munkája. A Vakrepülés Társaság Donáti István Az éjszaka tapintása címû darabjával jött Gútára. Egy olyan elõadással, amelyben senki nem lát semmit. Sem a színészek, sem a közönség. A rendhagyó elõadás azoknak a látóknak szól, akik szeretnének többet megtudni a vakok különleges világáról. Arról a világról, amelynek csak „hangja, illata, érdessége és íze van”. A közönség csupán a hallás és a szaglás segítségével követheti nyomon a cselekményt. A darab elején erre figyelmeztetik is a nézõket, hogy akit ez zavar, elhagyhassa a helyiséget. Sallai Zoltán rendezõ szerint erre azért van szükség, mert egyes embereknél a látás adta biztonságból való kizökkenés kiszámíthatatlan reakciókat válthat ki. A hat vak szereplõ magabiztosan és nyílt szívvel van jelen az elõadásban, és mindenbe bevonja a közönséget. A társas utazás alatt a résztvevõk a mélység felé tartanak, s csak miután azt elérték, juthatnak ismét a fény világába, amit a darab végén Ági, Szilvi, Kriszta, Tünde, Leona és Csaba gyertyagyújtással és közös énekléssel érzékeltet. Elõadásukkal demisztifikálni szeretnék a fogyatékossággal élõk világát. BORKA ROLAND
Módosítás dátuma: 2005. szeptember 25. vasárnap  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 80 vendég böngészi