FotoMedia

 A dél-bácskaiak tiltakoznak, azok pedig, akik a magyarok nevében megszavazták a Magyar Szó szerkesztõségének Szabadkára történõ áthelyezését, többnyire hallgatnak. Kókai Péter fõszerkesztõ most megszólalt és ez segít a tisztánlátásban. Persze ezzel még az Újvidék-Szabadka ellentét nem szûnik meg.
- Fõleg a határ menti övezetekben, a Tisza-mentén, tehát Zenta és Szabadka vonzáskörében él az itteni magyarság jelentõs része. Az én három évvel ezelõtt átadott programomnak azért volt már akkor hangsúlyos eleme a szabadkai és a zentai szerkesztõség erõsítése, mert egy õsi, szinte már közhellyé koptatott mondás szerint, az újságnak mindig ott van a helye, ahol az olvasóinknak a jelentõs része él – mondta Kókai Péter.

- Miért érinti az újvidéki szerkesztõséget olyan érzékenyen, hogy több fórumon is tiltakoztak ez ellen az átszervezés ellen?

- Teljesen természetesnek és teljesen érthetõnek találom, hogy érzékenyen érinti õket. A Magyar Szó hatvan éves, ez alatt a hatvan év alatt Újvidéken fejlõdött, erõsödött, izmosodott, viszont életének elmúlt másfél évtizede során Újvidéken gyengült.

- Pontosan mit jelent ez az átszervezés?

- Arculat egyrészt, másrészt szerkesztõség. Kezdem a szerkesztõséggel, én a háromlábú szék képét találtam ki ehhez, tehát a szabadkai és a zentai szerkesztõség, a korábbi, eddig állapothoz viszonyítva meg kell, hogy erõsödjék, az újvidéki szerkesztõség pedig jelenlegi állapotához viszonyítva veszít szerepébõl és jelentõségébõl, de hadd tegyem hozzá, hogy létszámában ha a három szerkesztõséget nézzük, még mindig a legnagyobb marad. A lap arculata, úgymond szerkesztéspolitikája, amely gyakran vitatott kérdés volt itt az elmúlt hetek, hónapok során, jelentõs mértékben nem szabad, hogy változzon, viszont azt hiszem, hogy nagyobb hangsúlyt kell, hogy fektessen pontosan a helyi vagy a regionális, vagy a mi vajdasági magyarságunkat érintõ hírekre, és küllemében, arculatában és külsõségeiben kell, hogy eltalálja a jelenkori olvasó ízlését. A belpolitika gerincként kerül át Szabadkára, és ennél fogva jelentõs funkciókat húz mágnesként maga után, és valahol aztán felvetõdik a kérdés, hogy na vajon, hol a helye a fõszerkesztõnek, és erre megint csak a logikus válasz az, hogy a legtöbbet nyilván ott a helye, ahol a belpolitikai élet eseményei vannak, tehát azt gondolom, hogy valóban ilyen szempontból jelentõs ez az átszervezés. Mi marad Újvidéken? A külpolitikai rovat, az egyik legnépszerûbb mellékletünk, a tévémûsorunk szerkesztése, teljesen az újvidéki városi, illetve regionális rovat, és mindegyik rovatnak marad egy-kettõ fontos munkatársa, hiszen Újvidék a tartományi székváros. Újvidék az országos fõvárost és Belgrádot fedezni képes szerkezeti egység, Újvidéken nagyon fontos magyar intézmények vannak, és Újvidéken és vonzáskörzetében jelentõs számú magyarság él. Ezek azok a funkciók, amelyek indokolttá teszik, hogy belpolitikai értelemben is egy több fõs állomány, szerkesztõségi állomány foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. Zenta és a Tisza-mente hatáskörében volt már eddig is maga Zenta és a Tisza-mente, mint regionális oldal, ezenkívül évek óta itt készül a sportrovat, és az utóbbi idõben itt készül a Kitekintõ címû rovatunk, amely küldetésében, mondjuk így, a Kárpát-medencei magyarság életével kíván foglalkozni napi egy oldalon.

- Mikorra várható, hogy ez az átszervezés elindul és befejezõdik? Mennyi pénzbe fog ez kerülni?

- Ennek az idei év folyamán már meg kell történnie. Mennyi pénzbe kerül? Tudja, mi természetesen abban bízunk, hogy a szerkesztõség szempontjából nem fog pénzbe kerülni, hiszen egy igazán érzékeny kérdés van, ez a munka nélkül maradottaknak a végkielégítése, és ez az, amit viszont a szerbiai kormány költségvetés kell, hogy biztosítson, lévén, hogy megfelelõ alapja van, pontosan ilyen szociális programok elrendelésére.

- Még egy néhány mondatot a példányszámról…

- Igen, a példányszám az utóbbi egy-két évben csökkent. Én hajlamos vagyok a saját szubjektív felelõsségünket is elismerni, tehát azt gondolom, hogy nyilván az újság nem a legjobb volt ebben az idõszakban, és nem biztos, hogy mindig teljes mértékben sikerült az olvasói ízlést vagy kívánalmakat megtalálni, és azoknak megfelelnie, de aztán rajtunk kívül álló okok is közrejátszhattak ebben, a terjesztés is önmagában egy bonyolult probléma és nem mindig a számunkra legjobban sült el a dolog. Közismert tény, hogy ez az ország pillanatnyilag nem a gazdasági fellendülés idõszakában van, hogy finoman fogalmazzak, az embereknek egyszerûen nincs pénzük arra, hogy naponta megvásárolják az újságot. Hetente hatszor jelenünk meg, van két jó példányszámunk, ez a csütörtök a tévéújság mellékletes kiadásunk és a szombat-vasárnap, tehát a hétvége melléklet. Ez a kettõ gazdaságos, nyereséges és nagy példányszámú, húszezer feletti, aztán a többi hétköznapokon, hétfõ, kedd, szerda és péntek - ezek ötezer alatti példányszámok és ez már egyrészt nem is gazdaságos, másrészt mi magunk is kicsinek tartjuk ezt a példányszámot. Az olvasói rétegünk öregszik, az átlag életkor 50 év felett van és a nyugdíjasok egy nagyon fontos olvasói bázisunkat képezik. Harcot folytatunk annak érdekében, hogy a fiatal olvasókat megnyerjük az újság számára.
Gruik Ibolya