FotoMedia

Zeneakadémia Nagyterme - Liszt Ferenc tér 8.
2009. május 18, hétfõ, 15:30

Leos Janácek tündérmeséje

Leos Janácek Pohádka címû mûve Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij Berendej Cár címû meséjén alapszik.
A mese története a következõ: Berendej cár váltságdíjként odaígéri Ivánt, újszülött fiát az alvilág urának, aki Kascseij a Halhatatlan. Amikor a cárevics felnõttként tudomást szerez errõl az alkuról, elindul, hogy megmérkõzzön Kascseijjel.
Egyik este a cárevics egy tó partjához ér, amin harminc kacsa úszott, és a parton pedig harminc fehér lepel volt. Iván ellopta az egyik leplet, és amikor a kacsák kiúsztak a partra, huszonkilenc kacsa a leplet felvevén gyönyörû hercegnõvé változott, a harmincadik viszont kétségbeesetten kereste leplét. A cárevics végül megsajnálta, és visszaadta neki, mire õ is hercegnõvé változott, de még a többieknél is szebbé; õ Marija, Kascseij lánya. A fiatalok azon nyomban egymásba szeretnek.
Együtt indulnak tovább, hogy kiállják a próbákat, amelyek elé Kascseij állította Ivánt. Ezek során Marija többször is átváltozik különbözõ állatokká, hogy Ivánt segítse, végül minden kihívást teljesítenek, és lóháton elmenekülnek.
Ekkor azonban a szomszédos cár és felesége megbûvölik Ivánt, hogy az õ lányukat vegye feleségül. Marija bánatában egy kék virággá változik. Az esküvõ napján azonban egy kedves öregember felszabadította Ivánt a varázslat alól, aki rögtön Marija felkutatására indul, és miután Marija visszaváltozott hercegnõvé összeházasodtak, Ivánból cár lett, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Bach c-moll szvitjérõl
Helga Thoene, egy német muzikológus több könyvet jelentetett meg idáig Bach hegedûmûveinek teológiai vonatkozásairól. A hegedû-fugákban, illetve a Chaconne-ban különbözõ utalásokat, kódokat talált Thoene, melyekbõl arra következtetett többek között, hogy a három fuga három egyházi ünnephez kapcsolódik, a Chaconne pedig Bach elsõ feleségének állít emléket. [1]
Az ezekben a könyvekben megismert analitikus technikák és gondolatmenetek vezették arra Steven Isserlist, hogy egy hasonló ‘programot’ feltételezzen a csellószvitekben. Eszerint a program szerint a G-dúr szvit a teremtést szimbolizálná a naiv, vidám karakterével, és a Preludium arpeggiós motívuma egy ringatózó hajót ábrázolhat, amely az élet kezdetét jeleníti meg. A d-moll szvit komor tónusa a bûnbeesést és annak következményeit ábrázolhatja. A harmadik szvit elején lévõ diadalmas C-dúr skála a Szentlélek alászállását jelentheti, az Esz-dúr szvit monumentalitása pedig talán a templom felépítését szimbolizálja.
Ebben a gondolatmenetben a koncerten elhangzó c-moll szvit a komor hangvételével és a scordaturának nevezett technikával (ami az á-húr g-re hangolását jelenti, tehát egy mélyebb hangzás), a Passió-történetet jelenítheti meg. A mû elején az ouverture-rel, ami (be)vonuló zene, és a szvitekben egyedülálló fugával a stációk elevenednek meg. Az egész zeneirodalomban egyedülálló Sarabande tétel a maga eszköztelenségével Krisztus magányát ábrázolhatja a kereszten. A szvitet záró Gigue tétel ritmusáról így ír Albert Schweitzer: 'Ezzel a ritmussal Bach a békés derû kissé élénkebb színét fejezi ki. Az ilyenfajta ritmusok más zeneszerzõknél aránylag ritkák. Bach azonban elõszeretettel használja õket, hogy legszebb és leghajlékonyabb nagy periódusait alkossa meg belõlük. Ezeknek a témáknak a rokonsága az angyal-motívumokkal nyilvánvaló. Mindkettõnél szinte földöntúlian bájos mozgás ábrázolásáról van szó. Bach ezzel akarja a fájdalom felett diadalmaskodó megdicsõült örömöt kifejezni. '
A hatodik szvit pedig a diadalmas D-dúr hangnemmel, felfelé törõ motívumokkal és a violoncello piccolóval (egy különleges, 5 húros csellófajta, magasabb regiszterrel, mint a hagyományos gordonka) a feltámadást szimbolizálhatja.



Kurtág György: Pilinszky János - Gérard de Nerval
Pilinszky János: Gérard de Nerval

Kocsis Zoltánnak

Folyópart, amely nem folyópart.
Emlék, mely sose volt napkelte,
aztán valami vizesárok,
s egy tüzes gombostü a fejben.
Anton Webern: Drei kleine Stücke Op 11.
Arnold Schönberg:
‘E darabok egyik legnyomatékosabb szószólója rövidségük, ám éppen e rövidség igényli a szószólót.
Gondoljuk csak meg, mennyi önmegtartóztatásba kerül a szerzönek, hogy ily rövid legyen. Költemény válhat minden pillantásból, regénnyé szélesedhet minden sóhaj. Viszont: egy egész regényt egyetlen mondattal, a boldogságot egyetlen fellélegzéssel kifejezni: ilyen sûrítésre csak az képes, akibõl kellõképpen hiányzik az önsajnálat.
E darabokat csak az értheti meg, akiben él a hit, hogy a zene annak kifejezése, amit csak a zene mondhat ki.
Bírálat éppoly kevéssé illeti ezeket, mint bármilyen hitet. Ha a hit hegyeket mozdíthat el, a hitetlenség megszüntetheti azok létét. Az ilyen tagadással szemben tehetetlen a hit.
Tudja-e most már a muzsikus, hogyan kell e darabokat játszania, tudja-e a hallgató, hogyan kell fogadnia? Hívõ muzsikus és hívõ hallgató elhibázhatja-e az egymásra találást?
Mi történjék azonban a pogányokkal? Tûzzel-vassal megfékezhetjük õket; de megigézni csak a hívõt lehet.
Bár megzendülne nékik ez a csend!’

Somfai László így ír a szerzõrõl szóló monográfiájában:
‘ […] a stíluskorszakot lezáró Három kis zongoradarab op. 11 eljut egy olyan pontig, amely […] a játékos és a hallgató számára határpont, amelyen túl már a követhetetlenség magánya várna az alkotóra.’
Dukay Barnabás interjúja Dolinszky Miklós Idõrengés címû könyvébõl:
‘ Azt szoktam tanítani: Liszt a kapcsolódási pont. A romantika elsõ ötven éve táján jelenik meg az impresszionista tapasztalat, amit nagyjából Courbet képeinek felel meg. Tedd mellé Lisztnek a negyvenes években írt darabjait, az olyanokat, mint a Romance oubliée. Hihetetlenül benne van a mediterrán impresszionizmus, amit Liszt fogalmaz meg elöszõr egyértelmüen. ‘


[1] Helga Thoene: Johann Sebastian Bach C I A C C O N A Tanz oder Tombeau?, 2003. Johann Sebastian Bach SONATA A-MOLL Eine wortlose Passion. Analytische Studie. 2005.Johann Sebastian Bach SONATA C-Dur Lob sey Gott dem Heilgen Geist. Analytische Studie. 2008.