FotoMedia

Etikátlan, sõt veszélyes a híres Rorschach-teszt tintapacáinak közlése, állítják azok a pszichológusok, akik a teszt eredményességét féltik, és az ábrák eltávolítását követelik az Indextõl. Más szakértõk szerint maga a Rorschach-teszt a veszélyes úgy, ahogy van; a módszer nem több, mint közönséges hókuszpókusz, és mindenkinek joga van megtudnia, milyen módszereket használ a teszt, amit elvégeznek rajta. Vagy nincs?
Szörnyülködve csapta össze a kezét jó néhány magyar szakember, amikor az Index hétvégén közzétette a híres Rorschach-teszt ábráit. A cikkre emailben, telefonon és személyesen reagáló több tucatnyi végzett pszichológus és hallgató egyhangúlag sérelmezte az ábrák közlését, és elismételte ugyanazokat az érveket, amelyek a cikkben már szerepeltek – köztük a leggyakrabban hangoztatott állítást, miszerint az ábrák ismerete befolyásolja a teszt eredményét.
A legtöbben azt követelik, hogy az Index tüntesse el a cikkbõl a képeket, annak ellenére, hogy azokat már nem védi a szerzõi jog (a védelem a szerzõ halála után 70 évvel megszûnik, a teszt szülõatyja, Hermann Rorschach 1922-ben, 87 évvel ezelõtt hunyt el), és hogy az ábrák az interneten számos helyen megtalálhatók.
„A Rorschach-teszttel kapcsolatban a legnagyobb tévhit, hogy itt valami olyasmit õriznek a pszichológusok, amelyet a többi embertõl távol kell tartani, mert ha kiderül, akkor összeomlik a tudomány, vagy minden ember minden gondolata kiderül, vagy más marhaság. Valamint hogy a pszichológusok direkt, gonosz és számító módon rejtegetik a tesztet annak ellenére, hogy már lejártak a szerzõi jogok” – írta magánvéleményében Kígyós Tamás pszichológus, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Rorschach Standard Munkacsoportjának tagja.
„Az igazság az, hogy – mint egyébként a legtöbb teszt esetében, nem kizárólag a pszichológiában használatosaknál – a legtisztább eredmények úgy születnek, ha a vizsgálati személy nem ismeri elõre a kérdéseket, vagy az ingereket.”
Kígyós szerint a pszichológusok azért nem publikálják az eredeti Rorschach-táblákat, mert „ha a vizsgálati személy már látta õket, akkor fel tud készülni, hogy melyik táblán mit mondjon, és esetleg elfelejt olyan válaszokat, amelyek egyébként eszébe jutottak, csak mivel annyit forgatta a táblákat, már megunta vagy nem találja õket »annyira jónak«.” (Kígyós Tamás további válaszait az Index kérdéseire külön cikkben olvashatják.)
A levélírók között volt olyan klinikai szakpszichológus, aki felvillantotta annak a veszélyét, hogy a cikk szerzõjének gyermeke nemi erõszak áldozatává válik, a tettes pedig éppen a cikkben közölt információknak köszönhetõen bújik majd ki a felelõsségre vonás alól – õ nem járult hozzá nevének közléséhez –, és volt olyan is, aki szerint „végsõ esetben akár a Ro [így becézik a pszichológusok a Rorschachot] teszt használhatósága is megkérdõjelezõdhet, ami súlyos probléma”. A legborúlátóbb vélemények szerint az egész diszciplína jövõjét sodorja veszélybe az ábrák közzététele.
Intézkedik az Etikai Bizottság?
Költõ András pszichológus, az ELTE doktorandusza, a Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozatának tagja, egyúttal a Magyar Hipnózis Egyesület pártoló tagja más pszichológusokhoz hasonlóan felszólított az ábrák eltávolítására, majd mivel ez nem történt meg, bepanaszolta az Indexet a Magyar Pszichológiai Társaság Etikai Bizottságánál.
„Noha a Rorschach-teszt képeit már nem védi a szerzõi jog, úgy vélem, ez a cikk kimeríti a Magyar Pszichológiai Társaság Szakmai Etikai Kódex általános részének 3.14. bekezdésében foglalt tényállást” – írta Költõ a szervezet két társelnökéhez és az Indexhez is eljuttatott levelében. A hivatkozott bekezdés szerint a pszichológus „eljárásokat (tesztet, vizsgálati, terápiás és egyéb intervenciós eszközt) nem juttat nem pszichológus birtokába. Pszichológusi végzettséghez kötött módszerek használatára nem képez ki arra illetékteleneket, és pszichológus-képzésen kívül nem tanítja meg pszichológiai tesztek használatát.” (A cikk szerzõje nem pszichológus, a társaság elnöke és társelnöke egyelõre nem válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen intézkedések foganatosítását tervezik.)
„Az Index cikke – fõleg a táblákhoz mellékelt »szavazással« – nevetségessé teszi az eljárást. A Rorschachot mindennapi munkájában használó pszichológus számára olyan ez, mintha egy kõmûvesnek belepisilnének a vakolókanalába” – nyilatkozta az Indexnek Költõ. „Természetesen nem tudjuk megakadályozni, hogy bárki, bármilyen módon ne tegye õket közzé a neten vagy más médiumon; ha azonban ez megtörténik, meg kell próbálnunk hatni az illetõre, hogy távolítsa el a táblákat a nyilvános felületrõl. Erre a pszichológusok szakmai etikai kódexe is kötelez bennünket.” (Költõ András további válaszait az Index kérdéseire itt olvashatják.)
Az ügy nemcsak a pszichológusok körében, hanem a blog- sõt a mikroblogszférában is kavart hullámokat: „Etikai és morális probléma a sajtó részérõl bunkó módon gúnyt ûzni olyan módszerekbõl, melyek emberéleteket menthetnek és segíthetik a mihamarabbi gyógyulást” – írta a Posterouson Hírbehozó, aki olyannyira ellenzi az ábrák közzétételét, hogy még a cikkre sem volt hajlandó linkelni a posztban, és a pacák publikálását a sajtó gyakori bûnével, az öngyilkosság felelõtlen bemutatásával állította párhuzamba.
"Szólás és bunkószabadság az Indexen" címû posztjában Asszem az asszem.blog.hu-n "igazi, velejéig bunkó gesztusként" aposztrofálta a pacák közlését, míg mások a stílust kifogásolták:
„Persze, ki lehet baszni az egész magyar agykurkász szakmával, az Index bármit megtehet, de legalább ne egy ennyire ostoba poén kedvéért” – írta egy másik népszerû blogger, Blumi a Tumblren.
Mi a baj a Rorschachhal?
De valóban emberéletekkel játszik, és egy egész szakmával baszik ki, aki közli a Rorschach-ábrákat? Vannak szakértõk, akik szerint ennek éppen az ellenkezõje igaz, tehát a közlésnek léteznek a fenti érveknek ellentmondó értelmezési módjai is.
Közismert, hogy a teszt validitását, sõt létjogosultságát sok neves pszichológus vitatja. Scott O. Lilienfeld, James M. Wood és Howard N. Garb, sorrendben az Emory, a Texasi és a Pittsburghi Egyetem munkatársai (két pszichológiaprofesszor és egy klinikai pszichológus) 2001-ben a Scientific Americanben What's Wrong with this Picture? (Mi a hiba ezen a képen?) címmel közölt cikkükben a Rorschach-teszttel és általában a projektív tesztekkel kapcsolatos számos problémát megfogalmaznak, és arra biztatják a szakma képviselõit, hogy korlátozottan használják ezeket a módszereket: „Még a veterán szakmabelieket is félrevezetheti intuíciójuk, és hitük az olyan eszközökben, amelyek hatékonyságára nincs meggyõzõ bizonyíték. Amikor megfelelõ mennyiségû kutatási adat azt bizonyítja, hogy a régi intézmények tévednek, ideje új gondolkodásmódot elsajátítani.” – írja a három szerzõ a Rorschach-tesztrõl és társairól, a szintén projektív, vagyis beleképzeléses TAT-ról (Thematic Apperception Test), illetve a mondatbefejezõs és az emberrajzolós módszerrõl. A szakemberek érvei között szerepel többek között, hogy nincs elég meggyõzõ bizonyíték a Rorschach-módszer hatékonyságára; túl sok páciens válhat áldozatává a téves diagnózisnak, illetve hogy eszközkészlete szegényes ahhoz, hogy azonosítsa a legtöbb pszichiátriai kondíciót.
Ugyanezek a szerzõk Teresa Nezworskival, egy negyedik pszichológussal kiegészülve késõbb egész könyvet szenteltek a Rorschach szakmai kritikájának. „A pszichológusok csaknem egy évszázada vitatkoznak a Rorschach-féle tintapacás tesztrõl” – írják a What's Wrong with the Rorschach (Mi a baj a Rorschachhal) címû, 2003-ban kiadott munkában. „1950-tõl mostanáig a legtöbb klinikai gyakorlatot folytató pszichológus a legértékesebb eszközei között tartotta számon a tesztet. És legalább ennyi ideje annak, hogy elismert tudóstársaik közül sokan arról próbálják õket meggyõzni, hogy a teszt csaknem haszontalan – nem más, mint a tealevelekbõl vagy Tarot-kártáyból való jóslás modern, áltudományos megfelelõje.”
Jogos közlés vagy csalás?
Az ábrák közlése mellett a szokásos általános érveken túl (többek között az információszabadság és a tudományos módszerek megismerhetõségének jogos igénye) egészen konkrét érvek is szólnak. A tesztet gyakran használják például elvált szülõk gyermekelhelyezési ügyeiben a pszichológiai alkalmasság megállapítására. Az õ helyzetükön segíteni igyekvõ szervezet, az amerikai S.P.A.R.C. (Separated Parenting Access & Resource Center) már évekkel ezelõtt közzétette szájtján az ábrákat, sõt pontos leírást is közöl mindegyikhez, mert, mint írják, „napjainkban a legelismertebb pszichológusok úgy tartják, hogy a Rorschach a legjobb esetben is megbízhatatlan, a legrosszabb esetben pedig veszélyesen félrevezetõ.”
Hasonló a véleménye Szendi Gábornak, aki posztgraduális szinten klinikai szakpszichológusként végzett, és extrém nézetei miatt többször összetûzésbe került a szakma más képviselõivel. „A Rorschach-tesztet gõzerõvel alkalmazzák ma is a klinikumban és a bíróságokon. Számtalan igazságügyi »szakértést« volt módomban látni, és súlyos kételyeim támadtak a »szakértõk« véleményének objektivitásában” – írja Szendi saját szájtján a tesztrõl szóló cikkében. „A pszichopátiás apa a gyermekelhelyezései perben az »asszertív, igyekvõ« jelzõt kapta, az anyákra könnyen kiosztották az »érzelmileg labil, nevelési képessége kérdéses« jelzõket, melyeket a bíróság olyan objektív vélemények tekint, mint egy vérvizsgálat eredményét. Hiszen a szakértõ attól szakértõ, nem? Hogy hinni lehet neki. A szakértõ meg hisz önmagának és a tesztjének. Közben az elvált apák szövetsége minden tagot kioktat, mit kell mondani az egyes teszttáblákra.”
Az Indexnek Szendi azt mondta, „hókuszpókusznak” tartja a Rorschach-tesztet, annak ellenére, hogy korábban rajongott érte, és gyakorló pszichológusként vett is fel teszteket. Szendi szerint a módszert használó pszichológusok szubjektív benyomások alapján formálják meg a páciensrõl véleményüket, amit aztán a teszttel „objektiválnak”. „Azt, hogy egy anya nem alkalmas a gyerek nevelésére, egy ilyen tesztbõl nem lehet megállapítani” – mondja a pszichológus, aki „teljesen jogos eljárásnak” tartja a képek közlését, illetve azt, hogy a vizsgálaton részt vevõk elõzetesen megismerik az alkalmazott módszert.
A Rorschach-tesztben hívõ pszichológusok viszont elítélendõnek tartják a tesztalanyok elõzetes tájékozódását.
„Ez ugyanolyan csalás, mintha bármilyen vizsgán puskázna az ember, vagy kétes eszközökkel indokolatlan elõnyhöz szeretne jutni.” – állítja Kígyós Tamás. „Emellett (...) a tesztnek nincsenek helyes vagy helytelen válaszai, legfeljebb gyakoriak, egy gyakorlott pszichológus pedig észreveszi, ha a válaszalkotási folyamatban furcsaságok vannak. És azért a pszichológusok is ismerik ezeket a webhelyeket, és adott esetben felkészülnek arra, hogy ezeket a sémákat felismerjék.”
Kapusi: a közlés nem csökkenti az érvényességet
Bár Kígyóshoz hasonlóan az Indexnek az ügyben levelet író pszichológusok mindegyike helyteleníti a közlést, azzal az érvvel, hogy az ábrák ismerete veszélyezteti a módszer eredményességét, nem minden szakértõ ért egyet.
Kapusi Gyula klinikai szakpszichológus , az ELTE Pszichológiai Intézetének Rorschach-tesztet oktató tanára a hvg.hu-nak azt nyilatkozta, hogy a tintapacák közzététele „nem csökkenti a teszt érvényességét, hitelességét”. Kapusi szerint a jó pszichológus észreveszi, ha meg akarják téveszteni, és ha bizonyos típusú válaszok túl sokszor hangzanak el, az értékelhetetlenné teszi a tesztet. „Manipulálni, hazudni mindig lehet, de egy képzett szakember ezt felismeri, a válaszadó pedig önmagát csapja be”– mondta Kapusi a hvg.hu-nak.
A közlést ellenzõ pszichológusok túlnyomó többsége arra hivatkozik, hogy a képek ismerete befolyásolja a teszt végeredményét. Ennek a logikának az alapján egy páciensen életében egyszer lehetne Rorschach-tesztet elvégezni, ennek azonban épp a pszichológiai gyakorlat mond ellent: „Igen, el lehet végezni a tesztet többször egy emberen” – mondta az Indexnek Kígyós Tamás. „A jelenlegi álláspont az egy-két év intervallumot tartja megfelelõnek. Kutatási helyzetben elõfordulhat, hogy ennél kisebb idõ is eltelhet. Azért ilyen nagy az intervallum, mert egyfelõl nem igazán kívánatos, hogyha a személy felmondja az elõzõ vizsgálat válaszait, másrészt azért nem indokolt elõbb elvégezni, mert a változáshoz szükséges legalább fél év, és ehhez képest érdemes igazítani a második mérés idõpontját.”
Diploma kell hozzá
Igaz, az eBayen csak az nem vesz magának, aki nem akar, a Rorschach-ábrákhoz csak úgy az utcán nem lehet hozzájutni. A vizsgálatokhoz használt, itthon harmincezer forintért árult táblák megvásárlását szakvégzettséghez kötik. A kizárólagos magyar forgalmazónál pszichológusi diplomát, vagy annak másolatát kell bemutatni ahhoz, hogy valaki megvehesse a svájci Verlag Hans Huber, Hogrefe AG által kiadott tesztet. Ennek használatához C szintû kvalifikáció szükséges, ami speciális diagnosztikai ismereteket jelent, közölte az Indexszel Kõ Natasa, az OS Hungary Kft. ügyvezetõje. Kõ szerint, aki egyébként maga is pszichológus, és szakmai alapon is helyteleníti az ábrák közzétételét, a "Rorschach" Svájcban és az USA-ban bejegyzett védjegy.
A szerzõi jog az Index tudomása és jogászok véleménye szerint nem védi az ábrákat: a „70 évvel a szerzõ halála után” (post mortem auctoris) néven ismert szabály az USA-ban, Ausztráliában és az Európai Unió országaiban is érvényes, errõl többek között a 93/98/EGK számú uniós irányelv rendelkezik.
A képek a S.P.A.R.C. oldalán, sõt kitölthetõ teszt formájában is jó ideje megtekinthetõk a neten (utóbbin az eredetiekhez hasonló, de lebutított ábrákkal), és nemcsak az angol nyelvû Wikipedián, hanem annak számos nemzeti változatán is kint vannak – gyakran érdemi magyarázat nélkül, vagy csak rövid kísérõ szöveggel. A Wikipedia bolgár, cseh, francia, héber, holland, koreai, lengyel, német, portugál és spanyol nyelvû kiadása is közölte mind a tíz tábla képét; a japán, a görög, a katalán, a finn, a norvég, az orosz és a svéd csak egyet-egyet, a szerb és az olasz egyet sem. Egészen különös, hibrid megoldást alkalmaztak a magyar verzió szerzõi-szerkesztõi, akik egyetlen ábrát közölnek a Rorschach-tesztrõl szóló cikkükben, de az nem a tíz eredeti kép egyike, hanem csak illusztratív céllal gyártott pacaimitáció.
Az Index úgy értesült, hogy a magyar Wikipedia a pszichológusok felkérésére döntött úgy még évekkel ezelõtt, hogy nem közli az ábrákat. Egyelõre nem találtunk olyan Wikipedia-munkatársat, aki emlékszik az esetre, de az egyik szerkesztõ, Karli Gyula Sámuel szerint nehezen elképzelhetõ, hogy szimpla odaszólásra egyezség született volna az ügyben, hiszen a Wikipedián a vitás szócikkekrõl nyilvános diskurzus zajlik. Egyelõre nem világos, hogy a magyar verzión miért nincsenek fent az ábrák; ezekre a kérdésekre a magyar Wikipedia Rorschach-tesztrõl szóló szócikkének vitalapján keressük a választ.anarki