FotoMedia

 Jubiláló íróinkat köszöntötték fiatal pályatársaik a Madách-Posonium Könyvkiadó pozsonyi székházában
Az ünnepeltekre két ajándék is várt: az elsõt (amely „tárgyi jellegû” volt) Hodossy Gyula, a SZMaT elnöke nyújtotta át íróinknak, a másikat pedig fiatalabb pályatársaiktól kapták egy-egy köszöntõ formájában.
Dobos László pályáját Grendel Lajos méltatta, aki, mint mondta, külön örült a felkérésnek, amelyet mint „fiatal írókolléga” kapott. Elmesélte elsõ irodalmi találkozását Dobossal: annak idején, gimnazistaként a Földönfutók miatt kezdte el rendszeresen vásárolni A Hét címû folyóiratot, amely folytatásokban közölte a regényt, s amely lebilincselõ olvasmányt jelentett számára. Grendel töredelmesen bevallotta azt is, hogy 1968-ban az õ „közfelkiáltására” választották meg az írót a Csemadok elnökévé. Felidézte a Madách Kiadóban az elmúlt rendszerben együtt töltött, „jégkorszaknak” számító éveket, amikor a „Szküllákat és Kharübdiszeket”, a „torpedókat” kellett kerülgetni, s erõsen „lobbizott” a jubilánsnál az irodalom ügyében: mint mondta, jó lenne, ha Dobos László egyéb tevékenységei mellett most már több idõt szánna az irodalomra.
Meleg hangú méltatásban volt része Duba Gyulának Bárczi Zsófia révén. A fiatal prózaíró a gazdag életmû kapcsán kiemelte a négyszeres Madách-díjas idõsebb pályatárs írásaiból sütõ életszeretetet, humanizmust, a mindig célba találó humort, Duba „mindent látni, tudni és megismerni akaró” szenvedélyes írói kíváncsiságát, a világra való intenzív figyelését, a pontosságra való igényét. Bárczi Zsófia szerint Duba lelkiismeretes krónikás, akitõl „távol áll a posztmodernitás fragmentáltsága”, és aki „hisz az író világteremtõ erejében”.
A távollevõ Alabán Ferenc köszöntõ szavait Brogyányi Júlia tolmácsolta a címzettnek: Fónod Zoltánnak. Az irodalomtörténész, publicista, kritikus „szintetizáló, szervezõ alkat”, „körültekintõ és precíz”, „elfogulatlan bíráló, akinek mindig az érték köti le a figyelmét”, s aki a legtöbbet tett a kisebbségi irodalom rendszerezéséért. Az õ nevéhez fûzõdik a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történeti összefoglalása, emellett az 1945 utáni irodalmunknak is hosszmetszetét adta. Fábry Zoltán összegyûjtött írásait is õ rendszerezte és adta közre, s õ jegyzi Fábry életmûvének monografikus feldolgozását is. Fónod Zoltán „nem hagyta szellemét nyugdíjaztatni, pillére irodalmi életünknek, értõje és értelmezõje kisebbségi kultúránknak” – hangzott el.
Szubjektív köszöntõvel „készült” Ardamica Zorán, aki volt egyetemi oktatójához, Szeberényi Zoltán irodalomtörténészhez intézte szavait. Volt diákjaként elárulta: a Tanár Úrral szinte mindenben különbözõ véleményük volt, és mindenrõl állandóan vitáztak, de Szeberényi azon oktatók közé tartozott, akikkel érdemes vitatkozni. „Mindig úgy vitázott, hogy gondolkodásra késztetett. Elérte, hogy minél több oldalról vizsgáljuk meg az adott kérdést. Egyike azon kevés oktatóknak, akiket tiszteltünk és szerettünk. Szigorú, de toleráns tanár volt.” A megilletõdött ünnepelt ugyan kétkedésének adott hangot, mondván, Ardamica biztosan öszszetéveszti valakivel. Ennek azonban, valljuk be, kevés a valószínûsége, hiszen volt diákja nincs még olyan távol az egyetemi évektõl...
A Bodrogköz költõjének, Török Elemérnek földije, Hudák Katalin küldte el tisztelgõ sorait, amelyeket ismét Brogyányi Júlia „adott át” az ünnepeltnek. A fiatal költõnõhöz – bevallása szerint – nagyon közel áll Török Elemér Bodrogközt megéneklõ költészete, amelyben egy otthonától elszakadt ember mély kötõdése kap hangot. „Tájköltõ és közéleti költõ, aki az érzelmeit is közéletté tudja tenni”, és akinek verseiben „színek, értékek, mélységek vannak” – üzente Hudák Katalin, aki nagyra értékeli azt is, hogy pályakezdõként éppen Török Elemér volt az, aki segítette, biztatta.
Tõzsér Árpádnak szívesen megszavaznám a „legfiatalosabb idõs költõnk” címet, egyrészt nyugodtan letagadhatná a korát, másrészt olyan frissességgel, akkora szellemi energiákkal veti bele magát a munkába (ezt kötetei bizonyítják a legékesebben, legutóbb például a Faustus Prágában címû drámai költeménye látott napvilágot), hogy lekörözi a „hivatásos fiatalokat” is. Csehy Zoltán, aki Tõzsértõl annak oktatási tárgyát, a régi magyar irodalmat örökölte a Comenius Egyetemen, élvezetes kiselõadásában európai rangú költõnek nevezte az ünnepeltet, aki mögött az erudíció, a kitartás, a tehetség és a mûgond eredményeként „csodálatos életmû” áll. Tudós költészet az övé, állítja Csehy, amely mögött ott van szinte az egész európai irodalomtörténet. Többszólamú költõ, mondta többek közt, költészetét a folyamatos szerepváltások, a számtalan alterego felvonultatása jellemzi. Tõzsér Árpáddal kapcsolatban hangzott el az egyik legmegkapóbb tisztelgés is a fiatal pályatárs részérõl: „Nála olvastam a legszebb magyar mondatokat” – árulta el Csehy Zoltán.
MISLAY EDIT