FotoMedia

Bár a Szent Istvánra való emlékezésnek ezeréves hagyománya van, augusztus 20-a, mint nemzeti ünnep rövid múltra tekint vissza. Az államalapítás ünnepe valójában a körmenetbõl nõtte ki magát a múlt században, írja Vass János. A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza, amely aztán a török hódoltság alatt eltûnt. Ennek fontos eleme volt a búcsújárás és az Aranybullában (1222) is meghatározott "szent király ünnepe", amelyet Székesfehérváron tartottak, eleinte ugyan még nem augusztus 20-án.

A katolikus ünnep következõ, egyik legfontosabb fejezete Mária Terézia korához kötõdik, amikor uralkodói közbenjárásra 1771-ben Raguzából (ma Dubrovnik, Horvátország) Bécsbe, majd onnan Budára került a Szent Jobb ereklye. A királynõ rendelete értelmében az ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án. Rendelkezése egyúttal nemzeti ünnepnek minõsítette Szent István napját. Az intézkedés ellenére az ünnep nem vált rögtön az ország egységét kifejezõ szimbólummá, ennek alapjait csak az 1818-ben elõször megtartott körmenet fektette le. Ennek egészen a második világháború végéig a budai vár adott otthont, nem pedig a pesti belváros, ahogyan napjainkban.

A hagyomány históriájában az 1848-49-es szabadságharc után több mint tízéves kényszerszünet következett be, mivel a Bach-korszak betiltotta azt. Végül az enyhülés vetett véget a tilalomnak 1860-ban. Ezután augusztus 20-a egyre népszerûbbé vált, a körmenetet egyre inkább országos érdeklõdés kísérte, sõt 1891-ben munkaszüneti napnak nyilvánítják Szent István ünnepét. A Monarchia érájában a vasúthálózat bõvítésével egyre tágabb lehetõség nyílott a vidékiek számára, hogy részesei legyenek a látványosságoknak. Így akár több százezren is a fõvárosba érkeztek, a Budai Várt pedig ellepték az ünnepi viseletbe öltözött emberek. A körmenethez kapcsolódó új, érdekes jelenség is felütötte ekkor a fejét, mégpedig a budapesti vásárlás: a városba érkezõ tömeg a körmenet után az utcákat rótta, hogy különféle portékákat vásároljon. Az újságokban megjelentek a "Szent István-napi vásár"-ról szóló hirdetések, az üzletek pedig roskadozó polcokkal várták a látogatókat. Ez a vásárlási láz egészen az 1940-es évek végéig tartott, s csak a Rákosi-rendszerben szûnt meg.

Fontos fejleményei közé tartozik a megemlékezésnek a következõ periódus: a Horthy-rendszerben fektették le ugyanis augusztus 20-nak, mint nemzeti ünnepnek az alapjait. A korábbi szokások közül megõrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt és az ünnepi mulatságot, amelyet rengeteg programmal bõvítettek ki. Az új és a ma is létezõ szokások közé beemelték a tisztavatást, az ünnepélyes õrségváltást, a néphagyományok ápolását és a tûzijátékot (1927-tõl elsõ ízben a Gellérthegyrõl). Augusztus 20., mint nemzeti ünnep ebben a szakaszban vált a magyarság egyetemes ünnepévé. Ekkor már nemcsak közvetlenül a határon túli, hanem a messze kivándorolt magyarok is megemlékeztek az államalapító királyról. Az ünnep egyben turisztikai látványosságként is funkcionált, hiszen több ezer külföldi érkezett Magyarországra, hogy megcsodálja a látványos programokat. Megemlíthetõ még innen egy szomorú egybeesés is: 1942. augusztus 20-án Horthy István, a kormányzó fia repülõgép-szerencsétlenség áldozata lett a fronton.
Az ünnep történetében gyökeres váltás a diktatúra kiépülésével, 1948-ban következett be. Mindez csak részben jelentet törést, mert a régi elemek közül többet is felhasználtak, mindössze a külsõségeket alakították át. Megmaradt a tisztavatás, de a Ludovika Akadémia helyett a Honvéd Kossuth Akadémia növendékeit avatták fel. Megtartották a tûzijátékot is, ezenkívül bábszínház, kultúrmûsor, díszelõadás és hasonló mulatság szórakoztatta a népet. A körmenet viszont a kommunizmus berendezkedése után a Bach-korszakhoz hasonlóan ismét tiltólistára került, ezúttal 40 évre. Az ünnepnek természetesen új nevet adtak. Addig Szent István napnak hívták leggyakrabban augusztus 20-át. Elõször lekopott a szent kifejezés, majd 1948-ban megszületett az Új Kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag elõírt szóhasználat. A kifejezést azonban hamar felváltotta egy újabb, az Alkotmány ünnepe, az alaptörvény ugyanis 1949. augusztus 20-án lépett életbe. Az ötvenes évek elején a programok megrövidültek, szinte kizárólag csak termelési versenyekrõl és lelkes sztahanovistákról adott hírt a korabeli sajtó. A tûzijáték is elmaradt, helyette a Gellérthegyen csak tábortûz volt. Viszont a korszak jelentõs vívmánya lett a kitüntetés-adományozás - mûvészeknek, népmûvelõknek -, amely ma is létezik.
A szórakoztató mûsorok repertoárja aztán a Kádár-korszak alatt, a hatvanas évek közepén bõvült látványosan: többek között újjáéledt a tûzijáték, egyre jelentõsebb lett a vízi és légi parádé, Debrecenben pedig megszületett a virágkarnevál. Folytatódtak az olyan hagyományok is, mint a zászlófelvonás és a tisztavatás a Kossuth téren, a néphagyományok bemutatása és a szórakoztatás. A körmenet továbbra is tabu volt, egészen 1989-ig, amikor hosszú évtizedek után a Bazilikánál megrendezték az "elsõt".

A rendszerváltás idején a parlament szembekerült azzal a dilemmával, hogy három nemzeti ünnepünk van (március 15., augusztus 20. és október 23.), viszont csak egy lehet hivatalos állami ünnep. Végül 1991-ben történik meg augusztus 20-a hivatalos állami ünnepként való törvénybe iktatása. A különbözõ politikai erõk persze más-más helyszínen ünnepelnek azóta, a fent említett három ünnep közül azonban még mindig Szent István ünnepe a legkevésbé megosztó.

Az ünnep menetrendje napjainkban nagymértékben hasonlít a Kádár-rendszer forgatókönyvéhez, a külsõségek persze megváltoztak. A hivatalos program a zászlófelvonással indul, majd a tisztek avatásával folytatódik a Kossuth téren, akik már nem ökölbe szorított kézzel, hanem két ujjukat feltartva tesznek esküt. Nem hiányozhat a hang- és fényeffektusokkal kiegészített tûzijáték, a vízi- és légi parádé, valamint a nyolcvanas évek közepén megszületett mesterségek ünnepe a budai várban. A körmenet a Bazilikánál zajlik, a szertartásnak pedig immáron kihagyhatatlan eleme a kenyérszentelés. A 21. század ünnepei közül inkább a negatívumok miatt marad kettõ is emlékezetes: 2002-ben a hatalmas árvíz okán a Gyurcsány-kormány úgy találja helyénvalónak, ha inkább késõbbre halasztják a megemlékezéseket, programokat. A tûzijátékra például így a nyári hónap utolsó napján került sor. Az ünnep abszolút fekete évének számít a 2006-os esztendõ, amikor rögtön a tûzijáték elkezdése után óriási szélvihar támadt Budapesten. Ez felkészületlenül érte a szervezõket és a résztvevõket, a katasztrófában öt ember is életét vesztette.

Vass János